Amikor átadták a szombathelyi Képtárat, 1985-ben, a város sok szempontból kulturális fellegvárnak számított az országban. A társastánc már évek óta mindent vitt, de ott volt a rockzene és a filmezés is. Ex-Cream, Nashville Teens, John Mayall koncertek a Művelődési és Sportházban, országos filmpremierek a Savaria Moziban.
Úgy tűnt, ezt már nem lehet felülmúlni, de lehetett: nem sokkal a képtári nyitány után nemzetközileg is jegyzett képkiállítást nyitottak a vadonatúj térben. Olyat, ami nagy visszhangot váltott ki az országban és az egész keleti blokkban. Budapestről az elitértelmiségi autókonvojokba szerveződve indult szombathelyi tárlat-látogatásra és amire addig példa sem volt – megjelentek a „kulturális jegyüzérek".
6 A báró egyik kedvenc Dürer-képe előtt
De mi tette ennyire kapóssá a tárlatot a vasi városban? Hát, ami a képtári falon lógott: Van Eyck, Dürer, Picasso, Kandinszkij festmények – eredetiben! Mindez a világ második legnagyobb magángyűjtőjének, családilag a burgenlandi Rohonchoz (Rechnitz) kötődő Hans Henrich Thyssen-Bornemisza bárónak köszönhetően.
A Képtár azokban az években amúgy is nagyot ment, hiszen olyan eseményeket jegyzett, mint a Munkácsy, a Dorffmeister, a Picasso és a Hundertwasser kiállítás. De nagy népszerűségnek örvendtek a textil biennálék és triennálék is. A pálmát azonban messze a Thyssen-tárlat vitte el, több mint 10 ezer (!) fizető látogatóval.
Valóságos szenzáció volt a magángyűjtemény Szombathelyre érkezése és bemutatása. Még semmi sem utalt a Kádár-éra közelgő végére, Gorbacsov éppen csak feltűnt. A rezsim szilárd, a kultúrpolitika Aczélos.
6 Számos országba, városba, közte Szombathelyre juttatta el gyűjteményét
Ám az enyhülésnek köszönhetően a „hátsó-ajtón" időnként beestek olyan kuriózumok, mint az akkor még lugánói illetőségű gyűjtemény, illetve annak jeles darabjai. Ennek nyomán a világ legértékesebb alkotásai hosszú hetekig élvezhették városunk vendégszeretetét.
Amikor képei után a körülmények miatt aggódó báró is megérkezik és látja az impozáns épülettömböt, abban pedig az akkor nagyon korszerűnek számító, a szocialista világban csaknem ismeretlenek számító légkondicionálást, felkiált: „Maguknak van ilyenük?"
Egy kis kitérő. Báró Thyssen-Bornemisza Szombathelyre érkezésekor Európa egyik leggazdagabb embere. Rokonságban áll a német Krupp-családdal, az amerikai-magyar John Kerry-familiával (innét jön majd a későbbi USA-külügyminiszter). Ugyancsak rokonságban áll a vasi Batthyányakkal és édesanyja révén a Bornemisza főnemesi ággal. Nem rossz pedigré.
6 A képtári kollekció része volt Kandinszkij műve
A báró 1921-ben született, testvéreivel ellentétben nem Rohoncon, hanem már Hollandiában. A gyűjteményében a magas nevek között találjuk Goyát és Picassót, Gauguint és van Goghot, Manet-t és Monet-t, Kandinszkijt és Malevicset. "Ha meglátok egy képet, s megtetszik, akkor olyan leszek, mint egy kisgyerek: mindenáron meg akarom szerezni" - mondta egy alkalommal.
A magas, jóképű és művelt német-magyar főnemes nem csak a képeket, a nőket is szerette. Ötször nősült, általában modelleket vett el. Már 64 éves, amikor beköti a fejét a spanyol szépségkirálynőnek, Carmen Tita Cerverának. A hölgy megdolgozta a bárót, aki aztán hihetetlen értékű gyűjteményét, 775 világhírű festményt, a spanyol államra hagyta.
De vissza 1985 jeles évébe. A gyűjtemény még a svájci Lugánóban vár a start jelre, értékben csaknem akkora összeget képviselve, mint Magyarország akkori éves exportbevétele. A báró megadja a jelet, ám ekkor kiderül, magyar részről nincs a szállítmány biztosítva (állami garancia volt szükséges ehhez).
6 A Thyssen-tárlat közönség kedvence Dürer női portréja volt
Futkosás, hírek, rémhírek, elmarad a kiállítás, szomorúság. Aztán az osztrák televízióban feltűnik a báró és kijelenti: nem tántorítják el az akadályok a magyar kiállítástól. Mégpedig, mint fogalmaz, személyes okok miatt. „Testvéreim Rohoncon születtek, s bár én nem, azért magyarnak is vallom magam. Tartozom ezzel az élménnyel ennek az országnak", mondja.
Ez nagyot üt, a politikai játékok kisimulnak, zöld lesz az út. Majd megérkezik a szállítmány Szombathelyre, éjszaka, rendőri felvezetéssel és őrzéssel. Mint a krimikben. A megyei lap tudósítója a helyszínen, de csak annyit tud meg, hogy a kiállítást december 14-én nyitják meg, „karácsonyi ajándékként".
Az is lesz. Néha akkora a Képtárba bejutni vágyó tömeg, hogy a sor az Isis-székházig kígyózik. Bent, a falakon pedig a világ remekei, eredetiben. Hihetetlen látvány: akad olyan látogató, aki elsírja magát a szépségek láttán.
6 Picasso festményt is láthatott a közönség
A bárót mélyen megérintik ezek a jelenetek, nem rejti véka alá véleményét: „A képek az egyik csoda, a másik a közönség. Ez a szeretet lenyűgöző", mondja az újságíróknak.
Majd egy frissítő kávéra invitálják. A megyei tanács elnökével, a Képtár atyjával, dr.Gonda Györggyel beszélget, megtekinti az épületet. Ezután kocsiba ül és Budapestre hajtat. Azt nem tudni, tett-e kitérőt Rohonc felé...
Nekünk maradnak a képei, szerencsére jóval hosszabb ideig, mint az eredeti kiállítási dátum. Kétszeri hosszabbítás után 1986 március elején szedik le és csomagolják be a műremekeket. Közte Dürer női portréját, ami előtt leginkább időztek a látogatók. Mondhatni, ez lett a kiállítás „zászlóshajója".
6 Van Eyck is falra került
Thyssen-Bornemisza a zárás után megígéri, hogy még láthatjuk az anyagot, esetleg kibővítve. Sajnos, ez aztán nem teljesül. Részint, mert spanyol neje perbe keveredik a báró fiával, másrészt, mert a Képtár kezd elavulni, alkalmatlan lesz ilyen szintű anyag fogadására.
Az biztos, aki látta az akkori tárlatot, annak örök élmény marad. Hogy mennyit kell még várni hasonlóra, azt nehéz megjósolni. Ehhez, sok más mellett, értékközpontú és főleg Európát tisztelő, nem pedig szüntelen támadó kultúrpolitikára lenne szükség.
A 2002-ben elhunyt Thyssen-Bornemiszára tisztelői idén jubileumi évvel emlékeznek, mivel áprilisban lenne 100 esztendős. Ünnepi tárlatot nyitnak Madridban, a múzeumában, de egykori gyűjteményi helyén, Lugánóban is. Minden olyan városban és múzeumában emlékeznek rá, ahol kiállított, ahol megosztotta a festmények szépségét a nagyközönséggel.
Elvileg a szombathelyi Képtár is csatlakozhatna a jubileumi folyamhoz, de most éppen zárva, felújítják. Azok azonban, akik látták a legendás kiállítását, bizonyára fejet hajtanak előtte. De ezt bárki megteheti, hiszen Thyssen-Bornemisza báró örökre beírta nevét Szombathely kultúrtörténetébe.
