A tűzőrök, ha bejelentést kaptak, futurisztikus rohamkocsijukon száguldottak a feljelentő által megadott címre, hogy ott – könyveket égessenek.
A híres sci-fi író, Ray Bradbury talán legfilozofikusabb művét ültette át akkor még celluloidra (Technicolor) a nemkülönben híres francia filmrendező, Francois Truffaut, Fahrenheit 451 címmel. A főszerepeket a kor leghíresebb – és imádott – színészei játszották. Úgy mint Oskar Werner (Montag tűzőr) és kettős szerepben a vékony angol szépség, Julie Christie ( Linda, mint butuska feleség, Clarisse, mint lázadó tanítónő).
A történet szerint a nem távoli jövőben egy olyan társadalmi rendszer épül ki Angliában, amely száműzi a kultúrát és üldözi a másként gondolkodókat. A falvak és városok alattvalói sorban élő népe munka után és előtt a lakás interaktív televíziója előtt ül és sikít örömében, ha villog a tévé piros jelzője: őt szólítják, mondjon yes-t, vagy yes-t. Ebben a világban no nincs. Ha mégis, küldik az állam fizette serkentőket/bódítókat és ismét visszatér a felhőtlen boldogság.
Az Állam azonban biztosra akar menni, mint minden diktatúra. Ezért létrehozza a Tűzőrséget, amely mindenható szervezetté válik az idők folyamán. Fő feladta a könyvek felkutatása és elégetése, de minden olyan termék elégetése, amelyen betű van.
Az újságok értelemszerűen csak képekből állnak, a gyerekek az iskolában csak képekből tanulnak. Hogy könyv ne maradjon sehol, az utcákra tűzőrségi Feljelentő pontokat telepítenek, a dobozokba bárki bedobhatja névtelenül a maga feljelentését.
Montag, a törekvő tűzőr, akinek gyönyörű feleségét, Lindát mindenki irigyli, szorgalmas. Egy bevetés után, amikor az egyik lakótelepi lakásban tíz regényre bukkannak, ő indítja a lángszórót a kivezényelt lakók előtt. Szinte ragyog Cervantes, Thomas Mann, Shakespeare, Hemingway, Picasso, Salvador Dalí, Balzac, Petőfi, amint könyvbe szőtt sorsuk, történetük hamvadni kezd.
Este a tévében Montag a sztár, amint éget és azt is közlik, hogy a rejtegetőt elkapták, sorsa nem kétséges. A nézőknek persze hazudnak, a rejtegető épp időben lépett le és indult el északnak. Oda, ahol az Ellenállók ütöttek tanyát a hideg erdőkben.
Montag eleinte jól elvan ebben a hamis világban, de lassan kiábrándítja felesége üressége, állandósult műboldogsága. Mígnem egy szép nap munkába menet a légvonaton egy rövid hajú, vékony, égőszemű lánnyal kezd el szemezni...
Innentől Montag jelleme alaposan megváltozik. Kiderül, a lány lázadó, könyv rejtegető. Apránként beavatja a férfit a betűk világába, aki amikor csak teheti, olvas, olvas, olvas. Falja a könyveket, lehet az színmű, mosógép használati leírás, vers, regény. Így aztán a rejtegetésről oktató tűzőr lakása valóságos könyvtárrá válik. Linda helyett pedig a lány lesz fontos számára.
A 108 perces, fordulatos film vége üt igazán nagyot, de ezt most nem áruljuk el. Azt viszont igen, hogy a lázadozó Montagnak mit válaszolt a parancsnoka arra a kérdésére, hogy miért kell elégetni a könyveket: „Azért, mert a könyvek szomorúvá teszik az embereket és a szomorú ember nem jó dolgozó. A könyvek aláássák a rendszerünket, mert azt mondják, hogy a világ sokféle. De a mi világunk nem sokféle, hanem egyféle, csak sikeres és boldog lehet. A mi világunk egyszerű, a könyvek meg bonyolultak. Ezért hát el kell égetni őket".
Truffaut ráérzett az író mondandójára és arra, hogy 1966-ban a világ fordulóponthoz érkezett. Nem erőlteti a náci párhuzamot, mint a könyvégetés szinonimáját, bár utal rá. Elkerüli tehát a konkretizálást és jól is teszi. Mert így a filmje maradandó és – sajnos – korokon áthúzódva aktuális érvényűvé válik.
„Mégis, mikor játszódik a mű?", tette fel a premieren, a Velencei Filmfesztiválon a francia rendezőnek a kérdést egy újságíró. „Nincs ez kidátumozva, de ha akarja... Úgy 2020-30 körül, de remélem, tévedek", jött a ma megdöbbentőnek tűnő válasz. Látva a világ mostani folyását, a populizmusra, a hamis propagandára építő hatalmak 2008 utáni előre törését, Montag lassan ismét lázadhat.
Szerencsére nálunk még tüzet oltanak a tűzoltók. De nem árt tudni: a 451 fok Fahrenheit a papír gyulladási hőmérséklete.