Ahogy telnek az évek, egyre többet emlegetjük az 1984-et – akár politikáról, akár big techről – tulajdonképpen akármiről beszélünk, nemrég még újra bestseller is lett, amikor Donald Trump valamelyik minionja feltalálta az „alternatív tények” kifejezést.
ami, ha éppen most tetted le a regényt – vagy esetemben: a képregényadaptációt – elég ijesztően hangzik, és aminek kitalálása után a bölcsészkar angolszakáról a showbiz világába katapultált szemüveges és gátlástalan bölcsész biztos gonoszan vigyorgott.
Szóval képregényadaptáció: a nemzetközi megjelenéssel nagyjából egyidőben került a boltokba itthon is az 1984 első képregényes feldolgozása, amit a brazil Fido Nesti készített. Talán egyre inkább éreznek rá a konkrétan képregényekkel foglalkozó kiadókon kívüli cégek is arra, hogy a formátum egyre népszerűbb itthon. (És talán eljutunk oda is, hogy majd nem „képzőművészeti albumként” próbálják marketingelni ezeket körúton belül.)
Miközben folyamatosan megy az aggódás, hogy költenek-e az emberek könyvre, egy-egy fontosabb, szép kivitelű képregényorozatért a keménymag súlyos tízezreket is hajlandó kicsengetni, mire az összes kötet a polcra kerül – végre, hiszen a klasszikusnak számító darabok magyar megjelenésével nagy az elmaradás.
