Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Nem egyszerű az élet, ha 10-11 év után nem egy maga által kreált fantomellenséggel, hanem egy valós problémával kell megküzdenie a Fidesznek. Tavaly a járvány képében bekopogott a valóság a Nemzeti Együttműködés Rendszere ablakán – egy olyan válság, aminek egyes részeiből persze lehet valóságferdítő propagandát gyártani, de közben a Soros-összeesküvéssel ellentétben tényleg létezik, így „legyőzését” nem lehet csupán óriásplakátokkal és androidként előadott panelszövegekkel megoldani.
Az ország fele, sőt, lehet, hogy már a nagyobbik része manapság azt sem hiszi el, amit a kormány beszélő fejei kérdeznek, ehhez képest nem is olyan rossz eredmény, hogy tavaly, amikor beütött a krach, az emberek többsége mégis úgy döntött, hogy elhiszi Orbán Viktornak, hogy ő válságot fog kezelni; hogy most végre tényleg bebizonyítja, hogy „ezek legalább tudnak kormányozni”, hogy ő az erős ember, aki ezt – a most éppen valódi – válságot is megoldja.
A kormány azonban ehelyett sorozatosan visszaélt az emberek bizalmával. Szedjük össze, hogyan!
Egyáltalán nem adtak normális tájékoztatást a járvány alakulásáról. A kormány hivatalos honlapján közölt járványügyi statisztikák – főleg más országokkal összevetve – tulajdonképpen használhatatlanok arra, hogy megértsük, mi történik a járvány ügyében hazánkban. Ráadásul itt már tavasszal külön kiemelték Budapestet, ami annak a stratégiának a része volt, hogy ráverjék Karácsony Gergelyre, hogy miatta súlyosabbak a fővárosi számok.
A kormány arra használta a válságot, hogy szívassa az önkormányzatokat. Bár már a tavaly január végén írt szatirikus cikkemben is vicceltem azzal, hogy ezt fogja csinálni a kormány, kiderült, hogy ez a valóság: az ellenzéki vezetésű Gödtől elvettek egy gyárat, aztán elkezdték pénzügyileg kivéreztetni az önkormányzatokat: az adóemelés befagyasztásával, az iparűzési adó elvonásával, és a többi. Majd ezután adtak vissza némi alamizsnát – de csak a fideszes önkormányzatoknak.
Mi sem jelzi jobban az önkormányzatok nehéz helyzetét, hogy még az ország egyik leggazdagabb városa, Győr is nehezen tudja úgy összerakni a költségvetését, és lehet, hogy hitelt kell majd felvennie.
Csúcsra járatták a bizonytalanságot. Más országoktól eltérően Magyarországnak nincs átlátható, mondjuk regionális bontású rendszere arra, hogy a járványhelyzet lokális javulása esetén esetleg enyhítsen a korlátozásokon adott helyeken. Ehelyett november óta az egész ország zár alatt, illetve veszélyhelyzeti státuszban van, mindig csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy mi lesz, és gyakran azt véletlenül hang nélküli leadott miniszterelnöki videókból, vagy az éjjel megjelenő Magyar Közlönyből kell kibogarászni.
Mindeközben egész gazdasági szektorokat hagytak az út szélén: a lezárás folyamatos hosszabbítása nyilván a vendéglátószektor halálos ítélete, ennek ellenére a kormány még azt a minimális összeget sem juttatta el ezeknek a cégeknek, amelyet adni szándékozott. Ezen felül viszont nem indult nagyobb program arra, hogy az újranyitáskor egyáltalán legyen kinek újranyitnia.
Szóval eddig sem úgy tűnt, hogy a kormány a helyzet magaslatán lenne, és csakis a válság menedzselésével foglakozna, hanem inkább úgy, hogy persze a kötelezőt megteszik vírusügyben, de azért a saját pecsenye sütögetése és a politikai ellenfelek támadása még mindig fontosabb. Nem csoda, ha sokan szkeptikusak a járvánnyal, az intézkedésekkel, illetve az oltással kapcsolatban, hiszen már csak a fentiek alapján is van okunk kételkedni azok szavában, akik a döntéseket hozzák. Érzékelheti ezt a Fidesz is, hiszen igyekszik nem csak sulykolni a vakcinák fontosságát, de konkrétan zsarolni az embereket: akkor lesznek feloldva a korlátozások, ha elég ember be lesz oltva.
A lehető legrosszabb lépés oltásügyben
Ezzel egyébként nekem nincs bajom, szerintem is az a megoldás, ha minél gyorsabban beoltunk minél több embert – biztonságos, bevizsgált, engedélyezett vakcinával. Nekem van annyi bizalmam a tudományban és a szakhatóságokban, hogy ha a magyar és/vagy (de inkább ls) az európai hatóság rámondja valamire, hogy rendben van, akkor én azt készséggel elhiszem, legyen orosz, kínai, hottentotta vagy német.
Rengeteg magyar állampolgár azonban nálamnál jóval bizalmatlanabb az oltással kapcsolatban. Az ő félelmeikre erősített most rá a kormány.
Péntek óta ugyanis nincs szükség a hazai szakhatóság külön vizsgálatára ahhoz, hogy egy vakcinával elkezdjenek oltani, ehhez elég, ha Szijjártó Péter külügyér különféle kritériumok alapján – aminek a kínai Sinopharm pont megfelel – rábólint a dologra. Ehhez az kell, hogy legalább egymillió embert beoltsanak a vakcinával világszerte, és hogy a vakcinát legalább három államban már alkalmazzák, és ebből a háromból legalább az egyik európai uniós tagállam vagy tagjelölt legyen. Az uniós tagjelöltek közé tartozik Szerbia, ahol már oltanak a Sinopharm vakcinájával, amit aztán pénteken engedélyeztek itthon is.
Ez az a pont, ahol nekem is elment a kedvem az oltástól, legalábbis akkor, ha nem én választhatom ki, hogy mivel fognak oltani.
Ugyanis hasraütésszerű statisztikai adatokra alapozott „kritériumokban”, illetve Szijjártó Péter bölcsességében kevésbé bízom, mint a – akármekkora nyomás alá is helyezett – európai és magyar szakhatóságokban. És ha én így gondolom, akkor a sokmillió magyar, aki eddig sem akart oltást, méginkább így fogja gondolni. Érthetetlen, hogy az erős oltásellenes klímában miért lép ilyet a kormány, amelyben már egyébként is csak erős kérdőjelekkel együtt bíznak meg az emberek – és kétséges, hogy még a zsarolással együtt is lesz-e így olyan mértékű az átoltottság, hogy valaha kinyissunk itt bármit.
Pusztába kiáltott szó több átláthatóságot és ésszerűbb lépéseket követelni a magyar kormánytól persze, viszont mindezt észben kell tartani jövőre, amikor a választás Orbán Viktor szerint majd Brüsszelről, Soros Györgyről, a melegekről és a menekültekről szól majd, a magyarok egy jó része szerint viszont valószínűleg inkább arról, hogy az első valós krízisnél milyen teljesítményt nyújtott a Fidesz kormánya.
