Pálinkás jó reggelt! – ki ne ismerné e kedélyes köszöntést, amelynek nyomán jellegzetes pohárkák csendülnek. A víznek látszó nedűtől kipirosodott arcú atyafiak aztán újráznak, így a reggel egyik fele, a pálinkás, biztosan teljesül. Ha netán több megy konty alá a nem ritkán 50 fokos alkoholból, az bizony nem simogatja meg az ember máját.
Persze, nem kell rögvest alkoholizmustól tartania annak, aki mértékletesen fogyasztja a gyümölcspárlatot. Amelynek előnye az égetett szeszekkel, például a viszkivel szemben, - a tisztasága. Már ha nem manipulálják meg a főzést. Korábban volt ilyen, de ma már nem nagyon, mert alapvetően változtak mind a pálinkafőzés társadalmi körülményei, mind a főzés jogi feltételei.
Sokak szerint a kisüsti az igaziRáadásul nagyot ment nemrég a magyar miniszterelnök is a témában, amikor a parlamentben kijelentette: a pálinka a magyar ember számára „alapvető élelmiszer". Nem sokkal korábban érkezett meg az örömhír, amit a nemzeti oldal „megnyertük a pálinka szabadságharcot!"- felkiáltással kommentált. Ez utóbbi arra vonatkozott, hogy a kipróbált „ellenség", az Európai Unió bizony belebukott sokkulacsos politikájába.
Értve ez alatt, hogy módosították az alkoholokról szóló irányelvet, így a tagállamok adómentesé tehetik a főzést, évi 50 literig. Ezen uniós „vereség" után a nemzeti kormány úgy döntött, hogy január 1-tól kezdődően nem kell párlat-adójegyet, valamint vonatkozó közterhe fizetni.
A pálinkák frontján otthonosan mozgó államtitkár azt nyilatkozta, hogy „A nagykorú, gyümölcstermesztő magyar állampolgár háztartásonként évi 86 liter gyümölcspárlatot főzhet le magánfőzésben adómentesen. A pálinkafőző magánszemély nem értékesítheti a párlatát, de azt családtagjai és vendégei elfogyaszthatják".
Vezető politikusok is kedvelik a férfias nedűtA pálinkás szabadságharc, de inkább a pálinkakultúra egyik élharcosa egy vasi politikus, V. Németh Zsolt kormánypárti képviselő. A harc kezdetén még előtag nélküli nevén szerepelve felszólalásaiban szorgalmazta az italfőzés kiterjesztését, az adózás csökkentését, az erre épülő falusi, kiskerti gazdálkodás támogatását. Mondjuk ez érdeke is volt. Tekintve, hogy vasvári és a Hegyhát a megye egyik legszegényebb térsége.
Tény, hogy Orbán Viktor felfigyelt a vasi honatyára és pálinkás küzdelmeire, s mivel maga sem veti meg a férfias nedűt, biztatta. Talán ennek is volt szerepe abban, hogy a vasi fideszes egy időben vidékfejlesztési államtitkárként dolgozhatott.
V. Németh ZsoltIgaz is, a vidék, ahol él, amúgy igazi pálinkaföld. A vasi Hegyhát kiskertjeiben bőven és jó minőségben terem meg a pálinkafőzés hagyományos alapanyaga, vagyis a szilva, a vadkörte, az alma, a barack, a málna. Amikor az adómentességért ment a küzdelem, fontos szempont volt, hogy megfogják az elvándorlást, értelmet adjanak a háztáji gazdálkodásnak (újfent) és életet leheljenek a pusztuló gyümölcsösökbe.
Ez részben sikerült is. Annyiban mindenképpen, hogy a Vasvár-Oszkó-Győrvár tengely mentén fellendült a kis-és nagyüzemi gyümölcstermesztés és pálinkafőzés. Olyannyira, hogy megjelentek a főzéshez kapcsolódó, a fogyasztást népszerűsítő társadalmi események is. A győrvári pálinkafesztivál például egy időben ezreket vonzott.
A pálinka sikere azt is sikeressé teszi, teheti, aki feltétlen híveként nyilvánul meg. De az ital hazai történelmét nézve sem nem új, sem nem meglepő a politikai kötés. A vidéki ember jól megfogható a témán keresztül, hiszen aki koccint vele, az már-már „kerten belül van". Ezt az érzelmi fegyvert jól használják ki ma is egyes politikusok.
Visszatérve a nemzeti ital történetéhez, Balázs Géza kitűnő tanulmányából megtudható (A magyar pálinka folklórja és névkincse, 2008/Tavasz): etimológiai szótárainkban az első pálinka-előfordulás 1572-ből szerepel.
„Egy 1668-as adat szerint a pálinka még egyértelműen gabona alapanyagú szeszes ital: „az borsöprőből égett bort, gabonából, árpából pedig pálenkát főzessen". A szó észak felőli terjedését mutatja az a tény is, hogy Erdélyben a legutóbbi időig fennmaradt a pálinkára vonatkozó régi magyar szó, az égettbor, míg az ország többi részén a pálinka szó vált egyeduralkodóvá".
Minden pálinka alfája és omegája a jó alapanyag. A Hegyháton ebből akad bővenA szerző megjegyzi: kutatása során elképedt, hogy a pálinkára mennyi kifejezés vonatkozik: „Csak néhány a sok közül: ágyaspálinka, ákovita, bundagallér, bundapálinka, cukrospálinka, életpálinka, előlé (a pálinka eleje, valószínűleg a rézeleje), ködmönlé, vakpálinka.
Az elnevezések egy része a pálinkára vonatkozó mondatszó vagy összetett szó: arrabuksz, becsorgató, boszorkányfing, bugyiszaggató, elfelejtemolaj, észkitoló, gatyaszaggató, görbevíz, gyomorkortyogató, gyomorrágó, házasságrontó, kerítésszaggató, kicsidüstös (kicsi üstös - kisüsti), koporsószagú, lacibetyárköpés, lélekmelegítő, lerángass, nerángass (gyakori Tersánszky Józsi Jenőnél), papramorgó, szíverősítő.
Ezzel nincs vége, utal rá a szerző, hiszen „a noszvaji kocsmában az étlapon például szerepel a szûzleánybátorító és a zsiványvallató pálinkanév... Majd jönnek a szólások: „Inggombból is lehet pálinkát főzni", vagy: „Az ember csak reggel iszik pálinkát, a szegény ember hajnalban, a gazdag délben; délután és este már csak bort" . És: „Nem iszik sokat, csak mindig rátölt", - A pálinka folyékony nagykabát és a fogakat is tisztítja".
Az az ital, amelyhez ennyire kötődik egy nemzet, elpusztíthatatlan. Ellenben simán elpusztíthatja azt, aki legyint az intő közmondásra: „Az első pohár a barátságé, a második a vidámságé, a harmadik a gyalázaté"!
