Bolhából Elefánt

Szerda este a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban mutatták be Szendrői Csaba első verseskötetét. A családias légkörű, ám annál könnyedebb, barátságosabb hangvételű beszélgetés során több mindent megtudhattunk az Elefánt együttes frontemberéről: mi a különbség dalszöveg és versírás között, lehet-e ihletforrás a multiverzum-elmélet, illetve mennyire paradox érzés szerelmesnek lenni a Halálba?

Hamar kiderült, hogy az általános iskolában tanult irodalom, különösen Petőfi költészete milyen negatív hatást gyakorolt a zenészre, innen datálható a versíráshoz vezethető első kezdeményezés is. Korábban már említésre került egy önálló kötet kiadása, a moderátor Boros Ferenc felidézte a 2018-as Bájoló irodalmi és zenés esten elhangzottakat, miszerint a Scolar kiadó megkereste Csabát egy verseskötet kapcsán, amivel kapcsolatban arra kérték, hogy „ne kerüljön bele olyan, ami nem elég jó”. Eleinte nagyjából 300 vers közül kellett válogatni, amit a kiadóval közösen idővel százra redukáltak, a végső forma kialakítása azonban már jóval komplikáltabb folyamat volt.

Csabi elmondása alapján számára a legnehezebb feladat a rímpárok elengedése, mégis ahogy a szerkesztői munka során átalakult az az önkép, amit a verseivel szeretett volna kifejezni, nagyban hozzájárult a művek jelenlegi állapotához.

„Az a fajta játék érdekelt az íráson belül, amihez a magyar nyelv kiváló táptalaj.”

Tematikát tekintve két részre oszthatjuk a könyvet: az Állítólag kémia című fejezet a szerelmes-szakítós lírát tartalmazza, a Satír pedig a halállal, elmúlással kapcsolatos gondolatokat boncolgatja hol melankolikusabb, hol zaklatottabb hangnemben. A versek olvasása közben néhol egészen filmszerű képsorok jelennek meg előttünk, ezzel kapcsolatban Csaba elárulta, hogy ő maga is képkockákban gondolkozik, ugyanez a vizuális, expresszionista hatás köszön vissza a dalszövegekben és a versekben egyaránt.

Ihletforrásként említésre kerül a buddhizmus, a jó és a rossz egyenértékűségének elfogadása, illetve a tudomány, a technológiai fejlettség és az univerzumot egymással összekapcsoló molekulák viszonya – ezek mind kirajzolódnak a kötetben, sajátosan letisztult „Szendrői-stílusban”. Visszatérő motívumként szerepel a tükör, mint az önismeret és önreflexió szimbóluma, és az idő, ami relativitásának köszönhetően talán nem is létezik (idézünk Csáth Gézától). Az újdonsült költő szemében nem számít tabunak a halál gondolata, hiszen saját szavaival élve „az értelmetlenséget, amit a létezés hordoz magával, egy kicsit értelmezhetőbbé teszi”.

„Én egy káosz vagyok önmagamnak, amiben próbálok rendet rakni.”

A kérdések megválaszolását néha egy költemény felolvasása, majd egy akusztikus Elefánt dal szakította félbe (a gitárnál Tóth András), emelve az egyébként is szórakoztató est fényét. Szóba került még a közösségi média, a ’shitposting’, a szerző alteregója és egyben legnagyobb példaképe, Dr. Csendrői Szabi, valamint a macskákhoz fűződő kapcsolata – mára egytől egyig elengedhetetlen részét képezik a Szendrői Csaba jelenségnek, melynek közvetlensége könnyen vált ki szimpátiát a közönségből. Végezetül megtudtuk, hogy egy 8 éve dédelgetett regényötlet is maradt még a vendég tarsolyában, kíváncsian várjuk mikor lesz kapható a kész változat.

„Zenélünk is azért, hogy felébresszük az elbóbiskolókat – ez az átka az irodalmi esteknek.”