Sokakat felzaklatott az Alkotmánybíróság héten hozott döntése egy család ügyében, amelyben kimondták, hogy jogszerű elszakítani a gyerekeket a szüleiktől, ha azok nem gondoskodnak megfelelően gyermekük beoltottságáról a veszélyes betegségek ellen. A bíróság indoklása szerint a gyerekek be nem oltása a kiskorú veszélyeztetésével jár. A kérdéses szülők gyereke nem nevelőotthonba, hanem nevelőszülőkhöz került.
A felháborodottak leggyakoribb érvei, hogy
- a gyereknek a családjában a helye
- az AB nem orvosokból áll, nem dönthetnék ezt el
- az oltás veszélyes a gyerekre nézve
- az oltás autizmust, esetleg más szellemi vagy testi fejlődési zavart okoz
- a gyerekek túl sok oltást kapnak kiskorukban
Tisztában vagyunk vele, hogy az oltásellenesség körüli vita nagy feszültségek forrása, ez a cikk is könnyen felbosszanthatja az oltáselleneseket, de a társadalom számára hozzáférhető tényanyagok ismeretében igenis ki kell mondani egyértelmű dolgokat. Megpróbálunk a fentebbi érvekre is reagálni, illetve egyéb hasznos információkat adni.
A gyereknek a családban a helye
Nem lehet egyetlen szülőt, közeli családtagot sem megbélyegezni, megvetni azért, mikor érzelmei azt mondatják vele, hogy egy gyereknek a szülei mellett kell felnőnie, ott van szerető, törődő környezetben. Azonban sajnos az oltásellenesség esetében a gyermek, és mások élete érdekében racionálisan, nem értelmek alapján kell döntéseket hozni, és ha ezt a szülő a félretájékozottsága vagy a téves alapokon nyugvó meggyőződése miatt nem képes meghozni, akkor a társadalomnak, pontosabban a társadalom által jogkörökkel felruházott hatóságoknak kell lépnie.
Az oltásellenesség esetében a fentebb hangoztatott érv nem sokban különbözik attól, mintha azt mondaná valaki, hogy ne vegyék el olyan szülő mellől sem a gyereket, aki napfénnyel akarja etetni a gyermekét (láttunk már sajnos ebből tragédiát, mikor nem derült ki időben).
De miért veszélyes ez a gyerekekre és a társadalomra nézve, csak mert a szülők nem viszik el beoltatni?
Sokáig az oltásellenesség nem jelentett problémát. A 20. században a társadalom üdvözölte, hogy olyan súlyos betegségeket sikerült oltással megelőzni, mint a gyermekbénulás, vagy a most újra látványosan felbukkanó kanyaró. Az emberek generációi érzékelték a változást: míg a nagyszülők között akár 10 testvérből is többen halálos vagy súlyos szövődményekkel járó betegséget kaptak gyermekkorukban, addigra az ő unokáik az oltásoknak köszönhetően teljesen megmenekültek a betegségektől, azaz a változás látványos és drasztikus volt.
Ezzel kapcsolatban érdemes kitérni egy szakkifejezésre, a nyájimmunitásra. A veszélyes betegségek elleni oltások olyannyira elterjedtek, hogy minimálisra zuhant a megbetegedések száma, egyes elszigetelt közösségekben merült fel néha pár súlyos betegség, ahol valaki - többnyire az oda nem figyelés miatt - nem kapott oltást. Ha a populációban az oltottak aránya 95 százalék felett van, akkor az oltatlanok is sokkal nehezebben kapják el a betegségeket, hiszen alig akad valaki, akitől azt elkaphatnák.
A kései 90-es években, mikor elkezdtek erősödni az oltásellenes hangok (ennek okait lentebb fejtjük ki), egyes közösségben fokozatosan elkezdett csökkenni a nyájimmunitás (addigra már a társadalom jórészt elfeledte, milyen pusztító tud lenni egy járvány), azaz a beoltottak száma egyre kevésbé volt elegendő, hogy védelmezze az oltatlanokat, ám ez még nem ért el egy kritikus szintet. A közösségi médiában azonban az oltásellenesek könnyebben egymásra találtak és saját online közösséget alkottak, ahol még jobban meg tudták erősíteni egymás téves alapokon nyugvó álláspontját, közösségeikhez pedig könnyebb lett csatlakozni is. Ez katalizálta, hogy nagyobb oltatlan gócpontok alakuljanak ki.
Franciaországban 2007-big a nyájimmunitás még relatív magas volt, akkoriban mindössze 40 kanyarófertőzést regisztráltak az országban. 2008-ben azonban egy külföldi utazásról hazatérő, kanyaróval fertőzött kislány egy olyan közösségbe került, ahol a nyájimmunitás alacsony volt, az eszkalálódó járvány közösségről közösségre terjedt, és 2011-ben már 15.000 fertőzést regisztráltak az országban, közülük 6-an meghaltak - ez derül ki a francia kormány és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) járványt vizsgáló tanulmányából. A kutatások szerint a nyájimmunitás 89 százalékra esett vissza, ami bár továbbra is magasnak számít, mégis már pont elégtelen arra, hogy az oltatlan közösségeket is védelmezze. Az ilyen adatok alapján tud az AB döntést hozni úgy, anélkül, hogy orvosok lennének.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy nem csak a tudatosan oltatlanok lehetnek veszélyben: sok beteg ember nem kaphat oltást, mert a szinte nullára csökkent immunrendszere nem tudna megbirkózni vele, lényegében gyengébb a védekezőrendszerük, mint egy csecsemőé. Mivel a kanyaró fertőzési hatékonysága nagy (ha egy fertőzöttel találkozunk, 90 százalék az esély, hogy mi is hordozni fogjuk), ezek az önhibájukon kívül oltatlan emberek is veszélybe kerülhetnek.
Az oltás veszélyes a gyerekekre nézve?
Egy gyerek - szerencsés esetben - a napi játék során mászik a földön, pocsolyába ugrál, füvet vagy homokot eszik, mindent a szájába vesz. Ilyenkor az immunrendszere őrült mennyiségben találkozik különböző fertőző közeggel, a szervezete pedig - hála az evolúciónak -, milliószámra kezdi termelni az antitesteket. Ennek köszönhetően lényegében észrevétlenül immunizálja magát a szervezet a kórokozókkal szemben, rosszabb esetben is csak kis bőrpír, fáradtság, enyhe hőemelkedés jelentkezik. Vannak azonban olyan betegségek, mint a sokszor emlegetett kanyaró, amely ellen hatalmas kihívás a szervezetnek megfelelő antitesteket termelnie, ezért súlyos a betegség lefolyása is. Maga az oltás a kanyaró kórokozójának egy mesterséges, legyengített változatát tartalmazza, amely ellen könnyen tud megfelelő reakciót adni a szervezet. Ráadásul a testünk tanul ebből, így később a rendes kanyaró megjelenése esetén azonnal a legjobb reakciót adja, elpusztítva a betegséget.
Az oltások esetleges veszélye nem a legyengített kórokozó, hanem az oltásban lévő egyéb hordozóanyag lehet, annak veszélye viszont odafigyeléssel elkerülhető. Például elég gyakori, hogy tojásban szaporítják fel a legyengített kórokozókat a laborokban, ezért akinek allergiája van a tojásra, azok számára kerülendők lehetnek az ilyen oltások, de ezekben az esetekben is csak a nagyon súlyos allergia rejt veszélyt.
Ez az egyik legkártékonyabb elmélet, amivel újságírói pályafutásunk során találkoztunk. Az elismert Lancet tudományos folyóiratban jelent meg egy tanulmány 1998-ban Andrew Wakefieldtől, aki igazoltnak látta az oltások és az autizmus kapcsolatát. Azonban később kiderült, hogy az akkor még doktori címétől nem megfosztott Wakefield mindössze 12 gyermeken végzett tanulmányával akarta igazolni elméletét. Ehhez kizárt számos befolyásoló tényezőt, nem mérlegelte az elméletét a kutatása során cáfoló eredményeket. Lényegében kiderült, hogy Wakefield egy manipulált tanulmányt adott be, amit 2010-ben - alapos vizsgálatok után - a Lancet vfolyóirat vissza is vont. Wakefielded emellett kirakták az orvosi kamarából, ám nézeteit azóta is terjeszti a világban. Az oltásellenesség zászlóvivőjének állításait, hogy közvetlen kapcsolat van az autizmus és az oltások között, már számos kutatással megcáfolták, ezek közlésében pont a szerkesztői felelősséget vállaló Lancet folyóirat járt az élen.
Wakefield hatása komolyan nyakon lehet csípni. Miután előadásokat tartott Minnesotában egy bevándorlók, főleg szomáliai menekültek által lakott térségben, az teljesen beoltottak aránya mindössze 42 százalékra esett vissza a kétéves gyerekek körében (ez csak a korosztályosan adandó oltásokra vonatkozik). A következmények nem maradtak el: 2016-ban az egész Egyesült Államokban 70 kanyarós beteget regisztráltak, 2017-ben viszont csak Minnesotában 78-at.
A tudomány nem úgy működik, főleg nem az orvostudomány, hogy egy-egy tanulmánnyal azonnal eldöntenek egy kérdést, egy problémát és 100 százalékos választ adnak rá. Napjainkban is, noha Wakefield állításait alaposan cáfolták már, a tudomány nyelvezetben ezt úgy korrekt megfogalmazni, hogy:
Ezt szokták úgy kiforgatni laikusok, hogy ha valamire nincs bizonyíték, attól az még lehet úgy. De a laikusok kedvéért a tudomány nyelvezete, annak korrektsége nem fog megváltozni, ettől még a fentebbi állítás érvényben marad: nincs kapcsolat az oltás és az autizmus között.
De nem túl sok ez az oltás egy kisgyereknek gyorsan egymás után?
Mint már fentebb írtuk, az emberi szervezet egy átlagos napin több különböző kórokozóval küzd meg, különösen a gyerekek, lényegében ehhez alkalmanként egy-két oltás hozzáadása minimális befolyásoló tényező, az oltások rendjét pedig száz éves gyakorlattal alakították ki, nem pedig a Facebookon olvasható szösszenetek alapján, amivel az oltásellenesek találkozhatnak.
Bár arra is van elmélet, hogy minden szükséges oltást megkapjon a gyerek, csak lassabb ütemben, az is felelőtlenség. Abban a pillanatban, amint egy gyerek bölcsődébe vagy óvodába kerül, már ki van szolgáltatva másoknak, illetve mások is az ő egészségének. Ha egy gyerek nem kapja meg a mumpsz elleni oltást egy éves kora után, amikor a szervezete már felkészült a legyengített kórokozó beoltására és leküzdésére, akkor előfordulhat, hogy a bölcsődében már az első hetekben a nagyon is erős mumpsszal tér haza, aminek kórházi ápolás lesz a vége.
Cikkünk egy kiegészített kivonata az HBO Last week tonight című műsorának 2017. június 25-én sugárzott adásának. A (sok helyen poénos, mégis komoly) felvételt megnézhetitek, felirat bekapcsolása ajánlott:
