Világszerte egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a nőket, kismamákat a kórházakban miféle attrocitások érik szülés közben, után. Legtöbbször a szülőszobai erőszak van a reflektorfényben, a gátmetszés, a beavatkozások, az indokolatlan császármetszések, de épp ugyanennyire fontosak a nem megfelelő bánásmódból fakadó lelki sérülések is, melyek csúnyán be tudják feketíteni életünk legboldogabb pillanatait.
Több, mint két év telt el azóta, hogy megszületett a kisfiam. Ennyi idő után az emlékek általában megszépülnek, a rossz emlékek pedig kifakulnak, kinél jobban, kinél kevésbé. Életem legszebb élményébe 'belepiszkítottak', ezt a mai napig nem tudom megbocsátani. És ezzel nem vagyok egyedül. Sokan éreznek így, nagyon sokan, akik szeretnék elmesélni történetüket. Van aki névvel, még többen többen név nélkül, mert félnek a következményektől.
Több részes cikksorozatunkban azok az édesanyák mesélik el történetüket, akik hasonló traumákat éltek át a szombathelyi kórház szülészetén.
Miért teszem közzé ezeket a történeteket? Bízom benne, hogy a nyilvánosság erejével sikerülhet elérni a változást és előbb-utóbb a születés csodája nem a rémtörténetekről fog szólni.
Ávár Anna nemrég adott életet első kisbabájának és leginkább az osztály higiéniája verte ki nála a biztosítékot. Többé nem szeretne visszatérni az osztályra.
"4 hónapja született a kislányom tervezett császármetszéssel, mivel nem fordult le. A műtétet megelőzően, este 8-ig lehetett enni, 10-ig pedig inni. Reggel kórház, irány előkészítő, ahol mindenki nagyon rendes volt, minden félelmem el is szállt. 20 perc alatt megszületett Fanni, össze stoppoltak, vittek az őrzőbe. Pár óra elteltével már kezdett kimenni az érzéstelenítés, fájt minden, ami csak lehetett... Este 6 óra felé mondták, hogy nemsokára vacsora, nekünk is hoznak pépeset mert császáros csak azt ehet.
Ketten voltunk az őrzőben, a másik hölgy körülbelül fél órával később jött utánam, legalább tudtam valakivel két szót váltani. Telik-múlik az idő, elhalkulnak a tányér csörömpölések, sehol semmi... Szerencsére a szüleim hoztak szendvicset meg banánt, utóbbit meg is ettem vacsorára, mert a beígért étel nem érkezett meg. A szomszédom keksszel tudta csillapítani éhségét. Este 8-kor elkísértek minket zuhanyozni, ott nagyon kedves volt a hölgy, jól esett a segítsége, mert még így is egy kínszenvedés volt a vágással egy lépést is megtenni. Zuhany után kórterem, 3 ágyasba kerültem, kedves fiatalok mellé.
Olyan magas ágyat kaptam, hogy a fellépőről kellett felülnöm rá, pedig nem vagyok alacsony. Hát ez nem volt könnyű mutatvány... Sem a lefekvés, sem az onnan felkelés. Reggeli, száraz kenyér vaj... (pedig ugye pépes kéne) többieknek száraz kenyér, májkrém... Szerencsére ott volt még a finom szendvicsem, több kaját nem is kértem, mert hoztak otthonról. Mivel első gyermekem, fogalmam se volt, hogy mit hol találok mit, hogyan kell csinálni, így figyeltem a többieket, mit hogy kell csinálni. Tejem nem akart megindulni, amit jeleztem is, mire egy marha ‘kedves’ hölgyike úgy összeszorította a mellbimbómat, hogy azt hittem, menten becsinálok. "Dehogyis nincs teje, szoptasson!" jeligével szélnek eresztett... Kb. 20x kellett elmagyaráznom, minden egyes etetésnél, hogy hiába teszem mindig mellre a kicsit, mégsem jön a tejem, adjanak tápszert a babónak, de semmi.
Szerencsére aztán voltak normális csecsemősök is, akik normálisan beszéltek az emberrel, meg nem hőbörögtek. A szülészeti osztály, olyan mint egy történelmi város, a formája nem változott, de mivel végigment rajta már pár ezer kismama, erőteljesen leépült. A WC ajtaját nem lehet becsukni (nem bezárni, becsukni), egyszer húztam be jobban, utána vállal kellett kilöknöm, hogy kijussak...
Az ágyak rettentő kényelmetlenek, szoptatáshoz pláne, az ágy vasrácsának dőlve lehet csak ülni, feljavítva az élményt a szottyadt párnával, amit kaptunk, irdatlan hátfájással mentem haza...
Dokimmal megbeszéltük, hogy vasárnap haza mehetünk (csütörtökön volt a műtét) csak, aznap az ügyelő doki nézzen rám, mivel ő sajnos nem lesz itthon. Eljött a vasárnap, már tűkön ültem, hogy hazamehessünk innen. Szerencsére elég gyorsan össze is szedtem magam és 2 nap után jobban ment már a járás is. Gyerekkel rendben volt minden. Hát mit ad Isten, egy ritka bunkó nőgyógyászt fogtam ki, aki ráadásul nő volt... Mondta neki a kis hölgy, aki asszisztált mellette, hogy a kismama menne haza, mivel meg van beszélve. Mire a doki flegmán: "hát majd meglátjuk, mert aztán majd hallgathatok, ha valami baja lesz". Megvizsgál aztán meglátja. Mondtam, hogy én nagyon mennék haza, erre mondja, hogy ő se akar itt lenni vasárnap.
Előttem spontán szült anyukákat vizsgált, meg szó szerint ordított a folyosón, hogy akik nem húznak be most azonnal vizsgálatra, azok biztos, hogy nem mehetnek haza.
Megvizsgált, megnyomkodta a hasam és közölte, hogy eddig senkit nem engedett haza. Bár irtó flegmán húzta a száját, egyszer csak azt mondta: "Na jól van, magát haza engedem, de aztán a szemem elé ne kerüljön többet". Gondoltam magamban, ide akkor se jövök vissza, ha 3 lóval húznak. Életem 3. legboldogabb napja volt, amikor telefonáltam, hogy jöhetnek értünk, 10 perc alatt ott is voltak, beszórtam mindent a táskámba, babóca is útra készen, tűz csucsu! Egy darabig nem vágyom oda vissza.
Összesítve: nagy felújítás kellene (kellett volna már 10 évvel ezelőtt is), tiszta szobák, modern állíthatós ágyak, tiszta fürdők, higiéniai eszközök. Most még azt a szintet se éri el amilyen a Brinkmann professzor klinikája volt, 30 évvel ezelőtt..."Szólj hozzá!
Egy szombathelyi tragédia kapcsán lángoltak fel az indulatok egy gyalogátkelőhellyel kapcsolatban.
Bemutatták az idei múzeumi programokat.
Telefonon próbálkoznak, a szervezet figyelmeztet, hogy ők sosem gyűjtenek ily' módon.
Február elsejétől a helyi járatokon diákoknak és felnőtteknek is jelképes havi bérletet vezetnek be.
2200 lakossági bejelentés érkezett a hatósághoz. Ez 200 több, mint 2024-ben.
Az Idősbarát Győr koncepcióról folyt a vita, és döntöttek a Győri Filharmonikusok többletbevételéről is.
Rengeteg szórakoztató és kulturális esemény várja a kimozdulni vágyókat.
A város kulturális életének meghatározó szereplőit, alkotóit és közösségépítő szakembereit köszöntötték.
A kerékpározás során folyamatosan igény van az innovációra, különösen praktikus megoldások terén.
Fazekas Gábor, Szekér Tamás, és a TDK is a kitüntetettek között van.
Lakások vannak, felújítás alig.
Egy matrica négy vármegyére.
Egy oldalon a jobboldal - mondja a baloldal egyik utolsó mohikánja.
A sárvári alpolgármester azt mondta, küldjük meg írásban a kérdéseinket, csakhogy azokat már 2 hete megküldtük, de válasz eddig nem érkezett.
A büntetést is vállalják.
A pályázatot a város képviselő-testülete támogatta, most a minisztériumon a sor.
Önvédelem, disznótor, borkóstoló, tűzzománcozás, és még egy csomó minden más.
A Fidesz-KDNP nem támogatta, hogy a polgármester betekinthessen az önkormányzati cégek gazdasági ügyeibe.