"Felkászálódtam a horrorfilmbe illő, undorító, koszos vizsgáló székre" - Rémmesék a szombathelyi szülészetről 3.

VPP 2018-10-15 16:00:00
Cikksorozatunk 3. részében Anna mesél negatív tapasztalatairól.

Világszerte egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a nőket, kismamákat a kórházakban miféle attrocitások érik szülés közben, után. Legtöbbször a szülőszobai erőszak van a reflektorfényben, a gátmetszés, a beavatkozások, az indokolatlan császármetszések, de épp ugyanennyire fontosak a nem megfelelő bánásmódból fakadó lelki sérülések is, melyek csúnyán be tudják feketíteni életünk legboldogabb pillanatait.

Több, mint két év telt el azóta, hogy megszületett a kisfiam. Ennyi idő után az emlékek általában megszépülnek, a rossz emlékek pedig kifakulnak, kinél jobban, kinél kevésbé. Életem legszebb élményébe 'belepiszkítottak', ezt a mai napig nem tudom megbocsátani. És ezzel nem vagyok egyedül. Sokan éreznek így, nagyon sokan, akik szeretnék elmesélni történetüket. Van aki névvel, még többen többen név nélkül, mert félnek a következményektől.

Több részes cikksorozatunkban azok az édesanyák mesélik el történetüket, akik hasonló traumákat éltek át a szombathelyi kórház szülészetén.

Szeretném leszögezni, hogy az osztályon ugyanúgy vannak segítőkész, elhivatott nővérek, szülésznők is, akiknek sokat köszönhetünk, most viszont nem róluk szólnak a beszámolók.

Miért teszem közzé ezeket a történeteket? Bízom benne, hogy a nyilvánosság erejével sikerülhet elérni a változást és előbb-utóbb a születés csodája nem a rémtörténetekről fog szólni.

Ávár Anna nemrég adott életet első kisbabájának és leginkább az osztály higiéniája verte ki nála a biztosítékot. Többé nem szeretne visszatérni az osztályra.
 

"4 hónapja született a kislányom tervezett császármetszéssel, mivel nem fordult le. A műtétet megelőzően, este 8-ig lehetett enni, 10-ig pedig inni. Reggel kórház, irány előkészítő, ahol mindenki nagyon rendes volt, minden félelmem el is szállt. 20 perc alatt megszületett Fanni, össze stoppoltak, vittek az őrzőbe. Pár óra elteltével már kezdett kimenni az érzéstelenítés, fájt minden, ami csak lehetett... Este 6 óra felé mondták, hogy nemsokára vacsora, nekünk is hoznak pépeset mert császáros csak azt ehet.

Ketten voltunk az őrzőben, a másik hölgy körülbelül fél órával később jött utánam, legalább tudtam valakivel két szót váltani. Telik-múlik az idő, elhalkulnak a tányér csörömpölések, sehol semmi... Szerencsére a szüleim hoztak szendvicset meg banánt, utóbbit meg is ettem vacsorára, mert a beígért étel nem érkezett meg. A szomszédom keksszel tudta csillapítani éhségét. Este 8-kor elkísértek minket zuhanyozni, ott nagyon kedves volt a hölgy, jól esett a segítsége, mert még így is egy kínszenvedés volt a vágással egy lépést is megtenni. Zuhany után kórterem, 3 ágyasba kerültem, kedves fiatalok mellé.

Olyan magas ágyat kaptam, hogy a fellépőről kellett felülnöm rá, pedig nem vagyok alacsony. Hát ez nem volt könnyű mutatvány... Sem a lefekvés, sem az onnan felkelés. Reggeli, száraz kenyér vaj... (pedig ugye pépes kéne) többieknek száraz kenyér, májkrém... Szerencsére ott volt még a finom szendvicsem, több kaját nem is kértem, mert hoztak otthonról. Mivel első gyermekem, fogalmam se volt, hogy mit hol találok mit, hogyan kell csinálni, így figyeltem a többieket, mit hogy kell csinálni. Tejem nem akart megindulni, amit jeleztem is, mire egy marha ‘kedves’ hölgyike úgy összeszorította a mellbimbómat, hogy azt hittem, menten becsinálok. "Dehogyis nincs teje, szoptasson!" jeligével szélnek eresztett... Kb. 20x kellett elmagyaráznom, minden egyes etetésnél, hogy hiába teszem mindig mellre a kicsit, mégsem jön a tejem, adjanak tápszert a babónak, de semmi.


Szerencsére aztán voltak normális csecsemősök is, akik normálisan beszéltek az emberrel, meg nem hőbörögtek. A szülészeti osztály, olyan mint egy történelmi város, a formája nem változott, de mivel végigment rajta már pár ezer kismama, erőteljesen leépült. A WC ajtaját nem lehet becsukni (nem bezárni, becsukni), egyszer húztam be jobban, utána vállal kellett kilöknöm, hogy kijussak...

Wc papír, szappan, kéztörlő nincs, koszos fugák, mocskos csapok, szétrepedezett csempe...

Az ágyak rettentő kényelmetlenek, szoptatáshoz pláne, az ágy vasrácsának dőlve lehet csak ülni, feljavítva az élményt a szottyadt párnával, amit kaptunk, irdatlan hátfájással mentem haza...


Dokimmal megbeszéltük, hogy vasárnap haza mehetünk (csütörtökön volt a műtét) csak, aznap az ügyelő doki nézzen rám, mivel ő sajnos nem lesz itthon. Eljött a vasárnap, már tűkön ültem, hogy hazamehessünk innen. Szerencsére elég gyorsan össze is szedtem magam és 2 nap után jobban ment már a járás is. Gyerekkel rendben volt minden. Hát mit ad Isten, egy ritka bunkó nőgyógyászt fogtam ki, aki ráadásul nő volt... Mondta neki a kis hölgy, aki asszisztált mellette, hogy a kismama menne haza, mivel meg van beszélve. Mire a doki flegmán: "hát majd meglátjuk, mert aztán majd hallgathatok, ha valami baja lesz". Megvizsgál aztán meglátja. Mondtam, hogy én nagyon mennék haza, erre mondja, hogy ő se akar itt lenni vasárnap.


Előttem spontán szült anyukákat vizsgált, meg szó szerint ordított a folyosón, hogy akik nem húznak be most azonnal vizsgálatra, azok biztos, hogy nem mehetnek haza.

Na jöttem én, felkászálódtam a horrorfilmbe illő, undorító, koszos nőgyógyászati vizsgáló székre, fenekem alatt csak egy cafat papír, szinte már látszott, ahogy futkosnak a bacilusok.

Megvizsgált, megnyomkodta a hasam és közölte, hogy eddig senkit nem engedett haza. Bár irtó flegmán húzta a száját, egyszer csak azt mondta: "Na jól van, magát haza engedem, de aztán a szemem elé ne kerüljön többet". Gondoltam magamban, ide akkor se jövök vissza, ha 3 lóval húznak. Életem 3. legboldogabb napja volt, amikor telefonáltam, hogy jöhetnek értünk, 10 perc alatt ott is voltak, beszórtam mindent a táskámba, babóca is útra készen, tűz csucsu! Egy darabig nem vágyom oda vissza.


Összesítve: nagy felújítás kellene (kellett volna már 10 évvel ezelőtt is), tiszta szobák, modern állíthatós ágyak, tiszta fürdők, higiéniai eszközök. Most még azt a szintet se éri el amilyen a Brinkmann professzor klinikája volt, 30 évvel ezelőtt..."

Szólj hozzá!

Év végi programajánló Győrben

Nem kell otthon ülni Szilveszterkor sem.

Figyeljünk a négylábú kedvencekre szilveszterkor!

Ami nekünk ünnep, sok állatnak az év legfélelmetesebb éjszakája.

Eladó a szombathelyi Cabana Garden épülete

198 és félmillió forint az ára.

„Börtönökbe vinnék a Szőlő utcai gyerekeket” - újabb súlyos állítások a gyermekvédelmi botrányban

Dobrev Klára szerint a kormány a tanúk eltüntetésével próbálhatja lezárni az ügyet, miközben egyre több a megválaszolatlan kérdés.

Magyar Péter: Orbán Viktor miatt két év alatt több mint 800 milliárd forinttól esett el Magyarország

A TISZA elnöke szerint a kormány hitelekkel pótolja az elvesztett uniós forrásokat, amit még az unokáink is fizetni fognak. 

Rápli Róbert üzent Czeglédynek: “Derkovitsi gyerek vagyok, és büszke szombathelyi!”

A DK támogatta független jelölt kommentekben provokálta tovább a TISZA jelöltjét.

Konzorciumban marad, és felsőkategóriás támogatást kap Győr 3 nagy sportklubja

A Győri Atlétikai Clubot, az UNI Győri Úszó Sportegyesületet és a Győri Vízisport Egyesületet több száz millió forinttal dotálja az állam.

A hazai haderő fejlesztését ünnepli közleményében a békeharcos kormány

Miközben Európát ekézik a sorkötelezettség miatt, itthon sikertörténetként adják el a fegyverkezést.

A Haladásnál esélyt sem kapott Keresztes Krisztián, aki most a skót élvonalban futballozik

A karácsonyig lejátszott 18 fordulóból a magyar légiós 17 bajnokin tagja volt a Dundee United kezdőcsapatának, azt az egy mérkőzést pedig sárga lapok miatt volt kénytelen kihagyni.

Hova vigyük a karácsonyfát az ünnepek után Győrben?

A Győr-Szol idén is több megoldást kínál a fenyők környezetbarát elhelyezésére.

260 millió forintért eladó a szombathelyi Romkert

Már az egykori szórakozóhely, nem az ókori kiállítótér.

Adókedvezménnyel csábítják Győrbe a háziorvosokat

A város kiszélesítette a praxisok adómentességét, a cél a betöltetlen helyek számának csökkentése.

Rápli Róbert egészen biztosan nem fog visszalépni Czeglédy Csaba javára

A TISZA hivatalosan is megerősítette, hogy jelöltjei sehol nem lépnek vissza senki javára.

Ismét karácsonyi ajándékként tálalja a kormány, a januári családi pótlék decemberi kifizetését

Előrehozott családtámogatások valódi plusz nélkül, régi üzenettel.