Lukács Dániel olvasónktól kaptuk meg a videót, amit a szombathelyi Perint-patak mellett, a Shell benzinkút szomszédságában készített.
Hódbunyó Szombathelyen (rövid)
Olvasói videó.
A képsorokon az látható, ahogy két, jól megtermett hód püföli egymást a patak vizében. Ez egyébként egyre gyakoribb látvány lesz Szombathelyen.
Hódbunyó Szombathelyen (hosszú)
Olvasói videó.
A város hódjai egyébként rendszeresen építenek gátakat, amikhez a patak medrében található növényeket szedik szét jól felismerhető, faragott ceruza formákat hátrahagyva.
Szombathely Hódító Hódjai
Azok akik többet járnak a szombathelyi Perint patak mentén, már észrevehették, valami gallykupac áll a vízben az Óperint utcai híd északi felén. Első ránézés...
Az eurázsiai vagy európai vagy közönséges hód (Castor fiber) Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja - írja róluk a Wikipédia szócikke.
Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van, az ázsiai populációk azonban továbbra is veszélynek vannak kitéve.
A faj kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz, élőhelye a fás vízpart. Eredetileg Eurázsia nagy részén előfordult, de a 20. század elejére Európában alig maradtak állományai: a franciaországi Rhône és a németországi Elba egyes szakaszai mellett, illetve Norvégia déli részén, a Nyeman és a Dnyeper fehéroroszországi medencéjében és az oroszországi Voronyezs környékén. A hódok Szibériában is előfordulnak, és Mongólia területén is él egy kis populációjuk.
Az 1920-as években indultak meg az első visszatelepítési programok a skandináv és a balti területeken, amelyek aztán az 1980-as, 90-es években új lendületet kaptak Közép- és Dél-Európában is. Megmentése érdekében visszatelepítési programok folynak az Elba, a Duna és a Rhône vízgyűjtőjében, Skandinávia egyes részein, Bajorországban és Hollandiában, valamint sikeresen visszatelepítették Romániába, az Olt, a Vargyas és Feketeügy folyókba.
A Brit-szigetekről már a 16. században kipusztult, de a skót kormány 2008-ban beindította az ún. Skót hódkísérletet, amelynek keretében 2009 májusa és 2010 szeptembere között tizenhat, a norvégiai Telemark környékén befogott példányt engedtek el az argylli Knapdale közelében lévő tavakban. A visszatelepítési akció sikerrel zárult: 2016-ban bejelentették, hogy a hódok megtelepedtek Skóciában. (A fajt a skót kormányzat 2019-ben védetté is nyilvánította.) Európában a 2003-as felmérések szerint a Skandináv-félszigeten, Norvégiában él a legtöbb hód.
Fotó: Wikipédia
Magyarország hódállománya a 19. század közepére a vadászat miatt kipusztult, 1858-ban Ács mellett, a Concó-patakban észlelték utoljára. A 20. század utolsó évtizedében az ausztriai és magyar WWF együttműködésének eredményeképpen a faj visszatelepítése megkezdődött a Duna ausztriai szakaszán. 1996 óta a Duna-Dráva és a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén, illetve a Tisza középső és felső folyásánál, 2006 őszén pedig Hódmezővásárhelyen történt telepítés. 2007 őszén a Duna-Dráva Nemzeti Park drávai szakaszán újabb 25 példányt engedtek szabadon, ezzel a nemzeti parkban élő állomány mintegy 60 egyedre nőtt. Valamint a Bakony-ér rédei szakaszában is él néhány példány.
Magyarország északi területén, az Ipoly folyón is található számos példányuk a telepítésnek köszönhetően. 2004 óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető rendszerrel szerelnek fel. Spontán vándorlás révén már a Zagyva mentén is megjelentek. A jelenlegi magyarországi állomány zömét a korábbi külhoni telepítések szaporulata adja. 2013-ra a hódpopuláció már meghaladta az 1000 egyedet, és a fadöntésekkel helyenként jelentős gondokat is okozott.
A visszatelepítés sikerét jelzi, hogy 2019 végére hazai állománya becslések szerint közel 8500 példányra nőtt, és a Duna és Tisza minden kilométerére jutott egy-egy hódcsalád.
A túlszaporodott hódok jelentette problémákra való tekintettel 2019. december 9-én a Magyar Természettudományi Múzeumban sor került az első országos hódkonferenciára is.
