Talán mind ismerjük azt a mondást, hogy az eszkimóknak több tucat, vagy más elbeszélésekben több ezer szavuk van a hóra. Pedig ez valójában nem is igaz, vagy nem is úgy - szedte össze anno a Ma is tanultam valamit blog.
Az egész legendát egy Franz Boas nevű antropológusnak köszönhetjük. Boas az 1880-as években a Baffin szigeteki inuit indiánokat tanulmányozta, és az itt végzett munkái során jutott a fentebb is említett felfedezésre.
A igazság viszont nem ennyire fantasztikus, mert az eszkimó-aleut nyelvcsaládoknak nagyjából pont ugyanannyi, a hó állapotait leíró szótöve van, mint mondjuk az angolnak (vagy épp a magyarnak), viszont a nyelv sajátosságai miatt a szótövekből képezhető további szavak száma az, ami végtelen.
Modern nyelvészeti kutatások szerint ha tényleg csak azokat a szavakat számoljuk, melyek egymástól nagyjából függetlenül jelentik a hó egy-egy állapotát vagy minőségét, akkor a kanadai nunaviknak 53, a szibériai yupiknak 40, az alaszkai jupi törzs nyelvét beszélőknek pedig csak 15 szavuk van - számolt be róla a blog.
És a magyarban?
Az eszkimós példát megragadva mi is elgondolkozhatunk azon, mennyi féle szavunk és kifejezésünk van a hóra.
Hogy csak néhányat említsünk:
- Újhó: újhónak nevezünk minden hófajtát, ahol a hókristály eredeti formájában található, függetlenül attól, hogy mennyi ideje hullott. Kristályszerű, többnyire hatsugaras csillagocskák laza szerkezettel.
- Vadhó: nagyon nagy hidegben és szélcsendben keletkezik. Többnyire kis pelyhekben hull, de kristályai különösen hosszú sugarúak, ezért laza, omlós szerkezetű. Elsősorban Kanadára és Új-Zélandra jellemző.
- Porhó: könnyű laza hó, hidegben is pelyhekben hull, nem áll össze hólabdává. Székelyföldön a frissen hullott, földet alig belepő vékony porhót porka hónak mondják.
- Nedves hó (péphó): 0 °C körüli időjárásban, nagy pelyhekben hull (sok összetapadt hókristály). Gyúrható, filcszerű.
- Hódara: akkor keletkezik, ha a hópelyhek útközben vízzel találkoznak, azután megfagynak. Golyó alakú, levegőt is tartalmazó szemcsékben hull. Ha a hódara további vizet vesz föl, megfagyva jéggé alakul (ez a jégeső).
- Felületi dér: nagy hidegben a hófelületen keletkezik, csillogó, laza szerkezetű kristályokkal. Ha később újhó fedi, veszélyes, lavinaképző csúszóréteget képezhet.
- Zúzmara: a kiálló tárgyakra ködcseppecskék fagynak. A kristályok mindig széllel szemben növekszenek.
- Mesterséges hó: A sípályákon fagypont alatti hőmérsékleten apró cseppekre porlasztott vizet fújnak egy ventilátor elé (hóágyú) a levegőben a cseppek megfagynak. Mivel nem kristályos szerkezetű, kevesebb levegőt tartalmaz, mint a természetes hófajták. A sípályákon tartós tömör réteget alkot.
- Régi hó: az újhó hőmérsékleti és erőhatásokra (szél, rétegnyomás) átalakult verziója. A hókristályok hószemcsékké alakulnak, egyidejűleg az egymás melletti szemcsék kölcsönhatásba lépnek.
- Csonthó (firnhó): A hó többszöri olvadása és ismételt fagyása eredményeképpen keletkezik. Ideális hó lesikláshoz.
- Kérges hó (harsch): a felületi réteg megolvadása és ismételt megfagyása következtében jön létre.
- Tömött hó: A szél a hóesés közben összetöri a hókristályokat, és a szél alatti oldalon szorosan tömörítve lerakja.
- Préselt hó: szél felőli lejtőn hóeséskor vagy ismételt olvadáskor-fagyáskor a szél a havat szilárdan összepréseli.
- Úszóhó (más irodalomban lebegő hó): a hótakaró földközeli rétegeiben belső zúzmaraképződés következtében a régi hó csésze alakú (rizsszerű) szemcsékké alakul át. Az átalakulás térfogatvesztéssel jár, így a hó külső terhelés hatására beszakadhat. A csésze alakú szemcséknek nincsen kötődésük egymáshoz, ezért (csapágygolyószerűen) rendkívül lavinaveszélyes csúszóréteget képez a fölötte elhelyezkedő hóréteg számára! Nagy hidegben, hószegény télelőn is keletkezhet, de létrejöhet a hórétegben, a hókristályok leépülő és gátolt felépülő átalakulása eredményeképpen.
forrás: Wikipedia
