A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára emlékeztek az országban és a megyében. A vasi civilek a felsőcsatári hegyen vonták fel a lobogót és helyezték el a virágokat.
Felsőcsatár azon nyugat-magyarországi községek egyike, amely hosszas gyűrődés, osztrák megszállás, és fennhatóság, majd rongyos gárdista csetepaték után került vissza az anyaországhoz. Ha valaki felsétál a szőlőhegyre, az átlát a szomszédba, amely már Ausztria.
A Vasfüggönymúzeum is dombon épült ki, tulajdonosa Goják Sándor. Aki itt alakított ki egy szép családi kápolnát, ahol már hosszú évek óta emlékeznek Trianonra.
- Általában 50-100 ember szokott itt összegyűlni és főt hajtani ezen a napon. Eljöttek a vasi vendéglősök szervezetének tagjai, az Éhen Gyula körösök és a Szövetség Szombathelyért aktivistái. Rajtuk kívül sok család is érkezett, letéve egy-egy szál virágot. Most viszont egészen más lett az emlékezés – mondta a múzeum tulajdonosa.
A járvány miatt a 100. évfordulón, vagyis most elmaradt a hagyományos, kulturális ünnepség, nem volt szónoklat és a megszokott, népszerű gyalogos határbejárás sem valósult meg. Értelemszerűen tömeg sem volt, csak civil vezetők sétáltak fel a hegyre, tiszteletadásra.
Goják Sándor és Kozma Gábor vonták fel a nemzeti lobogót, majd a kápolnában koszorúztak, meggyújtva a mécseseket. Emlékező beszéd helyett Gombás Endre egyesületi vezető olvasta fel Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét.
Ezt követően a résztvevők a múzeumhoz mentek, ahol megszólalt a sziréna, emlékezve az 1920. június 4-én aláírt diktátumra. Goják Sándor kijelentette. hogy ezeket a pillanatokat jövőre megidézik. Mégpedig úgy, hogy a nemzetiszínű, feliratos szalagokat megőrzik és a majdani koszorúkra kötik. Így a mostani, visszafogott emlékezést felidézhetik, megtartva a folyamatosságot.