Mint annyi minden, a legendás angol basszeres, Ronnie Wood életrajzi filmjének premierje is csúszik. Illetve dehogy! A napokban megtörtént a bemutató a virtuális térben és egy mozijegy áráért a neten elérhető a film. Bízunk benne, hogy februárban a Savaria Mozi nagyvásznán is feltűnik. Mert azért ott az igazi.
A Rolling Stones fenegyereke, Ronnie Wood élete érthetően izgatta az angol színész-rendezőt, Mike Figgist, aki korábban (1995) a szex-drog-alkohol aranyháromszögben csaknem Oscart érő filmet forgatott: Las Vegas, végállomás. Az irányultság érzékelhető az Isten tenyerén című, 83 perces filmjében, amely a zenészről és nem a zenéjéről szól.
Persze feltűnnek a kortársak, közte a nagy barát Rod Stewart (Face), de itt is vonalban maradunk: „Fellépés előtt öntöttük be a sört, aztán az LSD, spékelve egy kis kokóval, kellett, hogy ne izguljunk. Néha úgy tűnt, hogy elhajlik a gitár, de minden gond nélkül tovább játszottam. Igen jó hangulatunk volt Rod-dal a színpadon, ez átment, a közönség tombolt."
Más esetben Wood bevallja, hogy komplett heroin-szerkóval ment a rajongók közé. Akik meghökkentek, majd anyagoztak egy kicsit. „Őrült dolog volt, de kellett a hangulathoz. Akkor az a világ volt, éppen Woodstockba készültünk" - mondja Ronnie. Aki ma 73 éves, gyönyörű családban él.
De nem az élvezetekről szól a film, ez csak eszköz Figgisnek ahhoz, hogy felmutasson egy ritka embertípust: amihez nyúl, az arannyá válik. És többet bír el száz társánál.
Figgist láthatóan lenyűgözi a mindent túlélő önpusztítás. Amin Wood átment, abba huszonévesen belehalt Hendrix, Joplin, Brian Jones, majd Morrison. Azt sugallja a rendező, hogy itt egy kivételes adottságokkal bíró emberrel van dolgunk a 8 milliárdos választékból.
Ronnie mélyről indult. Anyja kivételével az egész család alkoholizált, apja napi kapcsolatban „feküdt" a szomszédos veteményeskertekkel. Nem volt agresszív. Kijózanodás után visszament és megkérdezte: „Szomszéd, picit szundítottam az ágyásokon, nem lett baja a futóbabnak?"
De ittak a testvérei és ivott ő maga is. Korán. Viszont az apa izgalmas népséget hozott a házba a közeli pub-okból. Indiai, mexikói, amerikai fekete egyaránt otthonosan bóklászott a Wood család konyhájában. Ami mindenkiben közös volt, az a pia és a zene szeretete.
„Sokszor hajnalig zörögtek... A tesóim is. Mind-mind zenéltek, vödröm, szájharmonikával, seprűvel, aztán ami volt... Hajnalig. Nem nagyon aludtam, de tetszett ez az őrült világ. Azt hiszem kellett ahhoz, hogy most itt legyek...
Jó helyen voltam mindig és jó időben. Amikor a Stones a Hyde-parkban fellépett, előtte Mick Jagger odaszólt: - Majd beszélünk. Előbb, mint gondolnád, válaszoltam. Így is lett.
A fogadáson a gitáros Mick Taylor odament Jaggerhez és a fülébe súgta: kilépek! - majd egyszerűen kisétált a teremből. Na, másnap Keith felhívott és azt kérdezte: kell egy gitáros, jössz? Mi tartott idáig? – kérdeztem."
Wood zenei pályafutása ma már lexikális anyag, ezen elegánsan siklik át a rendező. Aki még azt a szentségtörést is elköveti, hogy alig-alig vág be zenéket. Mindössze három nóta hangzik el a maga teljességében. Majdnem. Nem véletlen ez a dramaturgia: egy kivételes sorsról nem tereli el egyetlen irányba a nézői figyelmet.
Wood a maga módján orvosi csoda is. Ötven év után szokott le a dohányzásról, immunrendszere a drogok és az alkohol ellenére kimagaslóan jó. Keith azt mondja róla: „Ez az ember így van összerakva, minden nap tud meglepetést okozni. Ő a legjobb barátom." Charlie Watts dobos pedig így fogalmaz: „Ez egy elképesztő fickó."
Legfrappánsabban a feleség nyilvánul meg róla: „Ronnie mind az elvarázsolt világában, mint a mostani tisztában jól teljesít, mindkét üzemmódban teljes értékű. De jobb tisztán, mert újabb kapuk nyílnak meg előtte."
Ez utóbbira épül lényegében a film, az újabb kapukra. Ugyanis láthatjuk, milyen bravúrral skicceli fel a modellt. Képei átütőek, számos kiállítás értékes darabjai. A Stones-zenész tehát remek festőművész is. London egyik ünnepelt piktora mondja róla: „Jobban fest, mint én."
Nagyon úgy néz ki, hogy az utóbbi idők egyik legeredetibb dokumentumfilmjét láthattuk az utóbbi idők egyik legeredetibb figurájával.
