- Szia Tasnádi Péter vagyok!
Szinte már már gépiesen, ám mégis bratyizósan köszönt minden érdeklődőnek Tasnádi Péter, a szerző. Tasnádit aligha kell bemutatni bárkinek is. A ‘90-es évek egyik legbefolyásosabb embere volt, aki szinte bármit el tudott intézni. Vagy legalábbis örömmel muttatta magáról ezt a képet. Bár, ezt, ahogy azt a könyvében olvasni is lehet, meg a dedikálás elején el is mondta, rendesen megbánta.
19
- Egy fotót nem engednék magamról csinálni, egy interjút nem adnék, ha most újra a rendszerváltás után időkben lennék - mondja Tasnádi a közönségnek.
A biztonságtechnikai szakember 70 éves. Naponta sportol, edz, fut, súlyzózik és főz. Igazi konyhatündér lett - ahogy a könyvében fogalmaz. Na meg egyetemre jár, hiszen érdekli a prehisztorikus történelem na meg a judaisztika.
Amíg várok rá, bőven van időm olvasni a könyvet. Néhol kicsit modoros, itt-ott túlságosan szájbarágós, máshol meg feltételezi, hogy az olvasó minden egyes szlenget egyből vág. De mindezek abszolút nem hatnak zavaróan, elvégre egy nagyhatalmú, maffiavezér visszaemlékezéseit akarjuk olvasni. Tudni akarjuk, hogy milyen volt a rendszerváltás utáni szabad világ méretre készítette öltönyben, vastag szivarral a szájban, 140 kilós asszonyverős, susogós mackós közlegényből álló magánhadsereggel a hátországban.
19
Mert ez az a kép, ami mindenkiben él Tasnádi Péterrel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy mindenki akar vele egy fotót. Szelfizni azzal az emberrel, aki betonba ágyazta ellenfeleit, befalazta vetélytársait és föld alá küldte a konkurenciát. Már ha maradunk a sztereotípiánál. Ugyanolyan ez, mint cápával fotózkodni a víz alatt egy ketrecből, vagy horrort nézni a meleg szobában. Biztonságos adrenalinfröccs, a veszéllyel való kacérkodás.
Tasnádi a könyvében egyébként pont ezt a képet cáfolja meg. Azt elismeri, hogy csibész volt, de egy lelkizős üzletembernél több, aligha fért volna meg a 190 centis alakja mögött.
Amúgy szerencsésnek kell, hogy mondjam magam. Csupán három órát vártam Tasnádira, Kárpáti Tamás kollégám három lemondott alkalom után jutott be, a leírása alapján, válogatott ízléssel berendezett irodába. Akkor a Tasnádiék által védett Zemplényi György, a Magyar Úszószövetség néhai elnöke volt a téma. Én picit közhelyesebben kezdek.
19
- Látom elfáradt.
- Mit tagadjam? El! Mennyit? Három órát álltam fotózkodtam, beszélgettem, nem mondom jól esett, de sok, így 70 után ez már sok.
- Mindenki akar egy fényképet. Mi lehet ennek a pszichológiája? A régen felépített keresztapa figura?
- Lehet, nem tudom. Naponta állítanak meg, napont kérnek egy közös fotót. És gyakran hallom azt is, főleg fiataloktól, hogy “Peti bácsi, te vagy nekünk a példakép”. Ez valamit jelent, hogy az ember csinált valamit az életben, ami példa lehet.
- Tudatos ez a keresztapa szerep, a Michael Corleone figura?
- Én sokáig azt sem tudtam, hogy van Michael Corleone. Ez nekem zsigerből jött, már a stílus. Igazából én soha nem akartam rá hasonlítani. Én 190 centi vagyok, a Pachino 172, az egy egészen más karakter. Lehet van áthallása a történetnek, de a kritikusaim azt mondják, hogy én inkább John Gotti figura vagyok. A Michael Corleone nem szerette a nyilvánosságot, én bennem meg volt egy túltengő exhibicionizmus. Nem csak eljátszottam, hanem túljátszottam a figurát. Feltűnő voltam és kiemelkedő. Ez nem tetszett a véleménynyilvánítóknak.
- Van a könyvből kedvenc rész, vagy sztori?
- Nincs. Megírtam az életemet, amihez sok segítséget nyújtott a régóta vezetett naplóm. Az a helyzet, hogy most már sok mindent elfelejtettem volna, ha nincs a naplóm.
- Sok részt kihúztak a kéziratból az ügyvédek?
- Semmit. Meg sem mutattam nekik.
- Szakmázhatunk kicsit? Az őrzés-védelem világát követi?
Követem. Ez már nem olyan világ, mint az amiben én éltem. Ott az ügyesség, a rátermetség, a tehetség dominált, most pedig a kapcsolat. Akinek jó kapcsolata van, az kap egy zsíros melót, vagy többet. Mond egy lehetetlen árat, óradíjra gondolok, 4 ezer vagy 5 ezer forint, amit simán kifizet egy nagy cég. Ezt kiadja egy alvállalkozónak 3 ezer forintért és a semmiért eltesz 2 ezer forintot óránként, őrönként. Ez iszonyat pénz. Van olyan cég, ahol 50-70 ember vagy több száz is dolgozik, iszonyatos pénzkereslet.
19
Tasnádi most is dolgozik tanácsadóként két cégnek, de csak szigorúan a hátországból. Elképesztő, hogy egy spontán kérdésre is így dobja az árakat, fejben számol és mondja az őrző védő szakma minden jelenlegi nüanszát.
Bár keresztapa már nem szeretne lenni és azt is megbánta, hogy korábban játszotta a mindenre elszánt maffiavezért, a könyv borítóján azért csíkos öltönyben pózol egy nagy karosszékben, a tengerentúli alvilági divatnak megfelelően fekete-fehér bőrcipőben. Az Art Caféban megrendezett közönségtalálkozón pedig szinte percenként csendült fel a Keresztapa című film főcímdala élő hegedű játékkal. Tasnádinak ez utóbbi ellen sem volt semmilyen kifogása.
Jó fizikumú, szikár kiállású 70 éves kisnyugdíjas, aki üzleti érzékéből mit sem veszített. Könyvét a könyvesboltoknak nem adja oda, hiszen minium 60% maradna a polcokért cserébe, így viszont övé a tiszta haszon, 5 ezer forint kötetenként.
- Lezárták a határokat - veti oda valaki Tasnádi kísérői közül.
- Ohh az baj. Münchenben lenne dedikálásom, ott az 3-400 ember, és 20 euró a kötet.
Aztán gyorsan kisegítem, hogy vissza tud jönni, de akkor két hét karantén. Ahogy kimondom eszembe is jut, hogy 13 évnyi rutinja van riportalanyomnak, már, ami a bezártságot illeti.
-Két hét? Az semmi, az oké! - erősít rá Tasnádi.
