Mint amikor az olimpián döntőbe jut egy élsportoló – ilyen léptékű sikert értek el kollégáikkal a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar docensei, dr. Szigeti Cecília és dr. Koppány Krisztián, akiknek a kutatását nemrégiben publikálták a Cities című folyóiratban, amelyet a szakterület tudományos lapjainak palettáján a világ három legjobbja között jegyeznek – írja az egyetem honlapja.
A „Measuring the impacts of suburbanization with ecological footprint calculations” (A szuburbanizáció hatásainak mérése ökológiai lábnyomszámításokkal – a szerk.) című munkájuk azt mutatja meg, miként lehet kétféle módszerrel kiszámolni egy várostérség ökológiai lábnyomát (EF). A vizsgálat fő kérdése az volt, hogy milyen különbségek vannak Budapest és a hozzá kapcsolódó várostérség lakosságának fogyasztási ökológiai lábnyoma között.
„Hároméves kemény munka eredménye ez a siker, amelyért extrém erőbedobással dolgozott Prof. Dr. Kovács Zoltán (Szegedi Tudományegyetem) vezetésével létrejött kutatói csapat. Cikkünk – mint egy doktori disszertáció – több mint száz tudományos hivatkozást tartalmaz, de megérte a lelkesedés, hiszen eredményünk azt is megmutatta a világnak, hogy a magyar kutatók ezen a területen a világ élvonalába tartoznak. Számunkra nagy büszkeség, hogy a Széchenyi Egyetem munkatársaiként részt vehetettünk a kutatásban” – mondta dr. Szigeti Cecília, a Nemzetközi és Elméleti Gazdaságtan Tanszék vezetője.
Miért érdekes az ökológiai lábnyom kutatása?
Az egyetemi docens elmondta az ökológiai lábnyom ismerete azért érdekes, mert lehetővé teszi, hogy felbecsüljük egy meghatározott emberi népesség vagy gazdaság erőforrás fogyasztási és hulladékfeldolgozási szükségleteit termékeny földterületben mérve. Ami pénzzel mérhető, az ökológiai lábnyomban is kifejezhető, de itt a fogyasztásnak van objektív felső korlátja, a természet eltartóképessége.
Dr. Szigeti Cecília hangsúlyozta, kutatásuk többek között azért is hasznos, mert e mentén a környezetünkről kialakított képet árnyalni tudják. „Sokan gondolják úgy, hogy az agglomerációban környezetbarátabb életet élhetnek a belvárosinál. Kutatásunk azonban azt mutatja, ez egyáltalán nem biztos. A sok utazás, a magasabb fűtésköltségek felül tudják írni az esetleges természetközelibb életmód előnyeit” – emelte ki a kutató, aki arra is rámutatott, modelljük mentén újra lehet azt is gondolni, hogyan segíthetnék elő leginkább a fenntarthatóbb életformát a döntéshozók.
„Nehézséget jelent, hogy a buszjáratok, a HÉV, a villamosvonalak sűrűsége nem igazodik az agglomerációs igényekhez, az ingázók számához, ezért a legtöbben személyautókkal közlekednek – szennyezve a levegőt, túlterhelve ezzel az úthálózat kapacitását. Látható, a belvárosok kompakt életmódja egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb fenntarthatósági szempontból, mint az agglomerációba való kiköltözés” – következtetett a kutató, aki most publikált módszerükről hallgatóinak is beszél kurzusain, a doktori képzésben pedig ajánlott tananyagként szerepelteti a tudományos munkát.
A győriek a GDP és az ökológiai lábnyom kapcsolatát vizsgálták
A tanulmányban a két győri kutatóa bruttó hazai termék (GDP) és az ökológiai lábnyom kapcsolatát elemezte. „Tudjuk, hogy a fogyasztás és a környezeti terhelés nagyjából együtt jár: azaz minél nagyobb jövedelme van egy bizonyos gazdasági egységnek, annál nagyobb esélye van arra, hogy sokat fogyasszon. Tehát nagy jövedelemmel nagy fogyasztást várhatunk, éppen ezért az ökológiai lábnyom és a GDP között egy közepesen erős korreláció igazolható. Korábbi kutatásaink szerint a GDP és az EF között statisztikailag kimutaható kapcsolat van és ezt a függvényt alkalmaztuk is, azonban a nehézséget az jelentette, hogy ugyan megvolt a GDP és az ökológiai lábnyom közötti kapcsolat, csak nem tudtuk meghatározni hozzá a helyi GDP nagyságát” – mondta el a cikkben dr. Koppány Krisztián.
Amint azt kifejtette: egy olyan eljárás kifejlesztésére törekedett, amely nem csupán a konkrét, budapesti városrégióra vonatkozó esetben, hanem bármely tetszőlegesen lehatárolt hazai területi egységre használható. „Célom egy olyan többváltozós statisztikai modell kidolgozása volt, amellyel ez a feladat megnyugtatóan végrehajtható. A kidolgozott eljárás segítségével valójában egy olyan idősoros települési GDP-adatbázist állítottam elő, amely alapján a hazai gazdasági teljesítmény területi eloszlása dinamikusan, nagy felbontásban elemezhető” – pontosított az oktató, akinek a közreműködésével végül meghatározhatták az egy főre eső ökológiai lábnyom nagyságát, ez pedig előttük még senkinek sem sikerült. A makrogazdasági adatokból származó eredményeket így össze lehet hasonlítani a fogyasztási adatokból kalkulált értékkel.
