Idén 776 éve, hogy város lett Körmend. Nevét egy 1238. évi oklevélből ismerhetjük legkorábbról. Elsőként Villa Curmend terra regist, vagyis Körmend falut említettek, mely akkor királyi birtok volt. Neve egyes kutatók szerint a csagataj türk Kärmän - vár, illetve erődített vízi átkelőhely - értelmű szóból vezethető le. A történelembe egy 1664-es, török elleni csatával írta be a nevét.
A tipikus mezőváros mindig is a Rába folyóra épített, ez határozta meg egész életét. Az utak, később a középületek, valamint a városképet évszázadok óta uraló és meghatározó Batthyány-kastély is a folyóra tájolt. Honfoglalás után Vasvár mellett Körmend volt a legjelentősebb lakott hely Vas megyében, útjai egyre fontosabbá váltak. A Rába-átkelőhöz dél és délkelet felől öt, északról négy út fonódott, városszerkezetét 9 út találkozási pontja határozta meg. Ez is fontossá vált a török hadjáratban, pontosabban az megszálló oszmán sereg leverésben a nyugati végeken.
5
Évszázadokkal ezelőtt zajlottak a török és keresztény erők összecsapásai, s ezek kapcsán a város neve is bekerült a történelemkönyvekbe. 1664. július 26-27-én, a körmendi csatában sikerült a török sereget feltartóztatni a Rába-hídnál. Bár a hadtörténelem nem tulajdonít komoly jelentőséget a 353 évvel ezelőtti körmendi csatának, azt érdemes tudni, hogy a Rába parton zajló ütközet a néhány nappal későbbi, a magyar történelmet máig meghatározó szentgotthárdi összecsapás előzménye volt. A körmendieknek sikerült feltartóztatni a török sereget, akik nem tudtak átjutni a Rábán, illetve a két partot összekötő hídon, amely akkoriban a Széchenyi utca vonalában állhatott.
Július 26-án délután két órakor a körmendi várból ágyúzni kezdték az átellenes part mezején elhelyezkedő török tábort. Az ágyúzott helyszínnel szemben a lovasságot állították fel. Mire leszállt a nap a keresztények már teljesen megerősítették a védelmi pozíciókat. Másnap, július 27-én a törökök a híd ellen kezdtek támadásba, amit a magyar erők védelmeztek. A beérkező francia egységekkel az oszmánokat sikerült visszaverni a hídtól.
A város alacsony falai nem nyújtottak megfelelő védelmet az oszmán ágyúk lövéseitől, s a veszélynek leginkább a francia lovasság volt kitéve.
5
A kialakult, komoly harcban a franciák főparancsnoka, de Coligny is megsebesült.
Miután a törökök nem bírták áttörni a szövetségesek állásait több támadással sem, közben a szentgotthárdi csata vezére, Montecuccoli is megjött a lovassággal, így előbb vagy utóbb vissza kellett az elkeseredetten küzdő, de súlyos veszteségeket elszenvedő török hadaknak vonulniuk. Ekkor Ahmed Köprülü nagyvezír még egy utolsó támadásra szánta el magát. Mégpedig a város felső részénél elhelyezett, badeni őrgrófsági lovasezred ellen.
A támadásra induló két lovas csapatra a badeniek heves karabélytüzet zúdítottak, a törökök megtizedelve meghátráltak. A nagyvezír ekkor kiadta a visszavonulásra a parancsot.
Nemcsak a csata helyszíne köti a városhoz a csatát, hanem a résztvevők is, hiszen a város védelmében fontos szerepet játszottak a helyi hajdúk, a keresztény seregek egyik vezére pedig Batthyány II. Kristóf volt. A legendás Batthyány I. Ádám fia, Kristóf hazai pályán küzdött, hiszen ő volt a település földesura, valamint az ő katonái védték az 1650-ben hajdúprivilégiumot nyert várost. Batthyány II. Kristóf nem vált apjához hasonló jelentőségű személyiséggé. Főpohárnokmesteri, császári és királyi kamarási címet viselt, apja halála után dunántúli főkapitányként irányította a török támadások elleni védekezést. Az 1683. évi nagy török támadás idején fiával, Batthyány II. Ádámmal együtt a törökök, illetve Thököly oldalára állt, a császári csapatok kahlenbergi győzelme után viszont kegyelmet kért és kapott I. Lipóttól. Főpohárnokmesteri címét visszakapta, Vas megyei főispánná is kinevezték, azonban a dunántúli főkapitányságot már fiára bízták.
5
A körmendi csatához kapcsolódó emlék nem maradt fenn, bár az 1647-ben készült, Batthyány címerrel és C.A.D.B. (Comes Adamus de Batthyány) betűkkel ellátott, és a körmendi múzeumban bemutatott ágyút használhatták a város védői 1664-ben is. A körmendi csatát követően, a szentgotthárdi ütközetet megelőzően a törökök Csákánydoroszlónál akartak átkelni a Rábán. Erre az összecsapásra emlékeztet egy kő ágyúgolyó, amely Csaba József adományának köszönhetően került a körmendi múzeumba.
5
A körmendi csatát követő időszakról több legenda is keringett, az egyik arról szólt, hogy 1664. augusztus 10-én a várkerti óriás platán alatt írták alá a vasvári békét. Mindez azonban csak a képzelet szüleménye, hiszen a körmendi platán nagyjából 200 éves lehet.
