Éppen 25 éve, hogy a 20. század egyik legvéresebb népirtása vette kezdetét az afrikai Ruandában. A hutu és tuszi törzsek összecsapása hamar eldőlt a hutuk javára, akik ezután módszeres népirtásba kezdtek. Hogy kiket kell megölni, azt naponta beolvasta az RTLM kormányrádió.
Az afrikai holokausztról nagy hatású film készült Hotel Ruanda címmel, de azt már kevesebben tudják, hogy egy magyar újságíró, Szabadi Klaudia könyvet írt az évforduló kapcsán. Méghozzá drámait: egy olyan túlélő, Gabriel, sorsán keresztül elevenítette fel a borzalmakat, aki egyedül maradt életben népes családjából. „Az édesanyám és a kishúgom tűzhalált halt... Benne égtek a házunkban. Felgyújtották őket elevenen! Apámat kutyákkal tépették szét, amikor már félholt volt, az udvari emésztőgödörbe dobták... Nincs nap, hogy ne jutna mindez eszembe, érzem a szagokat, látom, látom, ahogyan suhognak a machetek, ahogy gyilkolnak...
Belgák menekülése Kigaliból, az út mellett holttestek / Fotó: Scott Peterson/Liaison
A könyv részletesen szól a Ruandában meghirdetett megbékélési ünnepről is, amikor a főváros, Kigali központi stadionjában a büntetésüket letöltött gyilkosok bűnbocsánatért esedeznek és sorolják elkövetett gaztetteiket. A szerzőt joggal és okkal izgatja a kérdés: miként lehet megbocsátani egy ilyen mértékű vérengzést? Milyen tanulságok vonhatók le belőle a mai ember számára? Miként történhetett meg az, hogy a nemzetközi szervezetek, közte az ENSZ, sorra csődöt vallottak, a gyilkolás egyenes adásban zajlott a világ színe előtt? (Ez utóbbi kitétel nem költői túlzás, mert a BBC hős riporterei életük kockáztatásával küldtek tudósításokat). Úgy tűnik, a rossz lelkiismeretű világ, benne rossz lelkiismeretű politikusaival, igyekezik túl lenni a „témán". Ezért is jó, hogy van ez a könyv, mert ismét követ dob az állóvízbe.
A konfliktus 1994 tavaszán robbant ki, amikor a ruandai főváros repülőtere fölött lelőtték a ruandai hutu elnök repülőgépét, amin ott volt Burundi, szintén hutu elnöke is. A hutuk a tuszikat vádolták a merénylettel, ők meg a hutukat. Az országban 2500 békefenntartó volt, de nem avatkozhattak közbe. Később ki is vonták őket, csak néhány francia kontingens maradt. Ma már tudjuk, hogy a hutuk készültek az etnikai tisztogatásra. Ezt bizonyítja, hogy 1993 ősze és 1994 tavasza között 500 ezer bozótvágó kést, machetet importáltak. A gyilkosságok zömét ezzel az eszközzel követték el. A „ráhangolást" a hutuk kormányrádiója, az RTLM végezte. A nap minden percében uszított, a tuszik likvidálására szólított fel. Amikor a kegyetlenkedések elkezdődtek, a rádióban beolvasták azoknak a tuszi vezetőknek, orvosoknak, más értelmiségieknek a lakcímét, ahol elérhetők voltak. A hutu miliciák szó szerint címre mentek és borzalmas mészárlásokat rendeztek. „Úgy mentünk gyilkolni, mintha piacra mennénk" – mondta el egy hutu a tárgyaláson. Fergal Keane, a BBC riportere egy templomi tömegmészárlás színhelyére utazott, miközben néptelen falvakon hajtott át. „Mintha egy másik világba zuhantam volna... A hutuk már elmentek, a falvak üresen álltak, sem embert, sem állatot nem láttam. Megálltam az egyik takaros portánál, de ott sem volt senki, az ajtó viszont tárva, nyitva. Bementem, köszöntem, senki sem szólt vissza. Majd az udvarra néztem, hát, ott voltak. Heten, egy egész család, a szülők meg öt kisgyerek. Ó borzalom, szemük kiszúrva, kis testük megcsonkítva... Akkor már tudtam, mi vár rám a templomnál".
Tuszik áldozata / Fotó: Scott Peterson/Liaison
A ruandai holokausztnak az elmenekült tuszik felkelése vetett véget. Paul Kagame, a Ruandai Hazafias Hadsereg vezetője betört saját hazájába és elfoglalta Kigalit, majd államelnökként újjászervezte az államot. A bosszútól vezérelt tuszik 60 ezer hutut öltek meg. Kagame azonban megfékezte a további vérontást, hutu miniszterelnököt nevezett ki. A tanulságok levonása máig tartó folyamat. Szabadi Klaudia riportkönyve bizakodóan zárul. A megbékélés ünnepén nem történik nagyobb kilengés, az áldozatok hozzátartozói hajlanak a megbocsátásra. Gabriel sorsa is rendeződött, otthon szép felesége várja, gyerekei elevenek, gyönyörűek. Ám amit a béke kapcsán mond, az nagyon mellbe vág: „Ezrével járnak a gyilkosok közöttünk. Lehet, hogy egy asztalnál ülünk, és nem tudjuk róla, hogy az, hogy ártatlan embereket ölt".
Szólj hozzá!
Itt a további menetrend.
Bár a bolondok napja tegnap volt, áprilisi tréfának sem lett volna utolsó, ahogy egy autós közlekedett Győrben.
Mutatjuk a részleteket!
A felmondási eljárást, az alkotmányos és a nemzetközi jogi kereteknek megfelelően, a kormány csütörtökön kezdeményezi.
Pintér Bence hosszú posztban osztotta meg gondolatait a pusztító betegséggel kapcsolatban.
A motoron rendszám és biztosítás sem volt.
Térdsérülése mellé vakbélgyulladást kapott. Aleksa Novakoviccal a szezon végéig szóló szerződést kötött a klub.
Völgyi Péter pedig a lányok szövetségi kapitánya maradt.
Hiába a minden eddiginél szigorúbb védekezés, a járvány terjed. Pedig még durrogtatást is bevetnek.
Fantomcégekhez szerződtettek közel kétezer munkavállalót.
Máshogy kívánnak emléket állítani a győri keksznek, a balettnek, és a textiliparnak.
A rendbontót vasárnap bilincsben vitték el.
Jön Farkasházi Réka és a Tintanyúl, zenél a Koprive, és a Zabszalma.
Az egyesület friss közleményében a szombathelyi önkormányzattól kér további anyagi támogatást, és átláthatóságot ígér.
"Kocsifutással" fizették ki a dolgozók bérét.
A Győri Művészeti és Fesztiválközpont agóniája kapcsán forrt fel a hangulat a Városháza Dísztermében.
Fának ütközött a kocsikkal.