Éppen 25 éve, hogy a 20. század egyik legvéresebb népirtása vette kezdetét az afrikai Ruandában. A hutu és tuszi törzsek összecsapása hamar eldőlt a hutuk javára, akik ezután módszeres népirtásba kezdtek. Hogy kiket kell megölni, azt naponta beolvasta az RTLM kormányrádió.
Az afrikai holokausztról nagy hatású film készült Hotel Ruanda címmel, de azt már kevesebben tudják, hogy egy magyar újságíró, Szabadi Klaudia könyvet írt az évforduló kapcsán. Méghozzá drámait: egy olyan túlélő, Gabriel, sorsán keresztül elevenítette fel a borzalmakat, aki egyedül maradt életben népes családjából. „Az édesanyám és a kishúgom tűzhalált halt... Benne égtek a házunkban. Felgyújtották őket elevenen! Apámat kutyákkal tépették szét, amikor már félholt volt, az udvari emésztőgödörbe dobták... Nincs nap, hogy ne jutna mindez eszembe, érzem a szagokat, látom, látom, ahogyan suhognak a machetek, ahogy gyilkolnak...
Belgák menekülése Kigaliból, az út mellett holttestek / Fotó: Scott Peterson/Liaison
A könyv részletesen szól a Ruandában meghirdetett megbékélési ünnepről is, amikor a főváros, Kigali központi stadionjában a büntetésüket letöltött gyilkosok bűnbocsánatért esedeznek és sorolják elkövetett gaztetteiket. A szerzőt joggal és okkal izgatja a kérdés: miként lehet megbocsátani egy ilyen mértékű vérengzést? Milyen tanulságok vonhatók le belőle a mai ember számára? Miként történhetett meg az, hogy a nemzetközi szervezetek, közte az ENSZ, sorra csődöt vallottak, a gyilkolás egyenes adásban zajlott a világ színe előtt? (Ez utóbbi kitétel nem költői túlzás, mert a BBC hős riporterei életük kockáztatásával küldtek tudósításokat). Úgy tűnik, a rossz lelkiismeretű világ, benne rossz lelkiismeretű politikusaival, igyekezik túl lenni a „témán". Ezért is jó, hogy van ez a könyv, mert ismét követ dob az állóvízbe.
A konfliktus 1994 tavaszán robbant ki, amikor a ruandai főváros repülőtere fölött lelőtték a ruandai hutu elnök repülőgépét, amin ott volt Burundi, szintén hutu elnöke is. A hutuk a tuszikat vádolták a merénylettel, ők meg a hutukat. Az országban 2500 békefenntartó volt, de nem avatkozhattak közbe. Később ki is vonták őket, csak néhány francia kontingens maradt. Ma már tudjuk, hogy a hutuk készültek az etnikai tisztogatásra. Ezt bizonyítja, hogy 1993 ősze és 1994 tavasza között 500 ezer bozótvágó kést, machetet importáltak. A gyilkosságok zömét ezzel az eszközzel követték el. A „ráhangolást" a hutuk kormányrádiója, az RTLM végezte. A nap minden percében uszított, a tuszik likvidálására szólított fel. Amikor a kegyetlenkedések elkezdődtek, a rádióban beolvasták azoknak a tuszi vezetőknek, orvosoknak, más értelmiségieknek a lakcímét, ahol elérhetők voltak. A hutu miliciák szó szerint címre mentek és borzalmas mészárlásokat rendeztek. „Úgy mentünk gyilkolni, mintha piacra mennénk" – mondta el egy hutu a tárgyaláson. Fergal Keane, a BBC riportere egy templomi tömegmészárlás színhelyére utazott, miközben néptelen falvakon hajtott át. „Mintha egy másik világba zuhantam volna... A hutuk már elmentek, a falvak üresen álltak, sem embert, sem állatot nem láttam. Megálltam az egyik takaros portánál, de ott sem volt senki, az ajtó viszont tárva, nyitva. Bementem, köszöntem, senki sem szólt vissza. Majd az udvarra néztem, hát, ott voltak. Heten, egy egész család, a szülők meg öt kisgyerek. Ó borzalom, szemük kiszúrva, kis testük megcsonkítva... Akkor már tudtam, mi vár rám a templomnál".
Tuszik áldozata / Fotó: Scott Peterson/Liaison
A ruandai holokausztnak az elmenekült tuszik felkelése vetett véget. Paul Kagame, a Ruandai Hazafias Hadsereg vezetője betört saját hazájába és elfoglalta Kigalit, majd államelnökként újjászervezte az államot. A bosszútól vezérelt tuszik 60 ezer hutut öltek meg. Kagame azonban megfékezte a további vérontást, hutu miniszterelnököt nevezett ki. A tanulságok levonása máig tartó folyamat. Szabadi Klaudia riportkönyve bizakodóan zárul. A megbékélés ünnepén nem történik nagyobb kilengés, az áldozatok hozzátartozói hajlanak a megbocsátásra. Gabriel sorsa is rendeződött, otthon szép felesége várja, gyerekei elevenek, gyönyörűek. Ám amit a béke kapcsán mond, az nagyon mellbe vág: „Ezrével járnak a gyilkosok közöttünk. Lehet, hogy egy asztalnál ülünk, és nem tudjuk róla, hogy az, hogy ártatlan embereket ölt".
Szólj hozzá!
Mutatjuk, hogy hol mit lehet csinálni.
Városokra szabott pénz vissza osztogatás lesz. Győr és Szombathely is a listán van.
Korábban fizetniük sem kellett a templom felújítások miatt foglalt területek után.
Miközben a felvidéki magyar jogsérelmekben nincs előrelépés, a pénzosztás olajozottan működik.
Január 5-én indul az értékesítés, az árak nem változnak.
Belo pedig távozik a sárga-feketéktől.
Ami nekünk ünnep, sok állatnak az év legfélelmetesebb éjszakája.
Dobrev Klára szerint a kormány a tanúk eltüntetésével próbálhatja lezárni az ügyet, miközben egyre több a megválaszolatlan kérdés.
A férfi utasa hunyt el.
A TISZA elnöke szerint a kormány hitelekkel pótolja az elvesztett uniós forrásokat, amit még az unokáink is fizetni fognak.
A DK támogatta független jelölt kommentekben provokálta tovább a TISZA jelöltjét.
A Győri Atlétikai Clubot, az UNI Győri Úszó Sportegyesületet és a Győri Vízisport Egyesületet több száz millió forinttal dotálja az állam.
Ez 250 millió forintot jelent a klubnak.
Magyar Péter szerint a kormány ismét magára hagyta a külhoni magyarokat.
Miközben Európát ekézik a sorkötelezettség miatt, itthon sikertörténetként adják el a fegyverkezést.