Miért fontos műfaj a fantasy? Mi a különbség irodalom és irodalom között? Egyáltalán hogy lehet megszerettetni a diákokkal az olvasást? A Premontrei Szent Norbert Gimnázium tanárával, egyben Szombathely egyik fiatal és sokoldalú tehetségével, Kiss Mártonnal beszélgettünk.
Mesélj egy picit a korábbi műveidről, mikor kezdtél írással foglalkozni?
Már az egyetem alatt is írtam novellákat más-más témában. Ebben az időszakban jelent meg az első novelláskötetem Éhség címmel, majd egyetem után a Nem félünk a sötétben című kisregény, amelyeket urban fantasynek mondanék, megspékelve a mágikus realizmus elemeivel. 2018-ban készült el az első fantasy regény, a Vér a vasra, egy évvel később pedig megjelent a folytatása Rossz kor címmel. A történet elmesélését három kötetben tervezem. Időközben készültek úgynevezett spin-off novellák is: ezek kiegészítik az eredeti történetszálat, és mélyebb betekintést engednek a világba, a szereplők előtörténetébe. Ehhez készítettünk egy honlapot, ahova felkerült pár szabadon elolvasható novella és leírás.
9
Nagy sikere volt az első két kötetnek, több állomásos előadássorozatot is kanyarítottunk köré (fantasy és sci-fi témában) a grafikai munkákért felelős évtizedes barátommal és fegyvertársammal, Nagy Gergellyel. A tavalyi könyvbemutatón hangsúlyoztam, hogy idén nem lesz kész a történet harmadik része, hanem még azelőtt az említett novellákat szeretném egy antológiában kiadni. Meglepő módon az embereknek még mindig szimpatikusabb, ha kézbe vehetik az olvasmányt, ez az online verzió nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Tehát nincs megszabva, hogy hány folytatást tervezel még írni. Elképzelhető, hogy akár 8-10 részessé is bővülhet a sorozat?
Igen, nem véletlenül nincs odaírva alcímnek, hogy egy trilógia része. Egy jóval hosszabb történetfolyamról beszélünk, ám a jelenlegi sztori nagyjából a harmadik kötet végén fejeződik be. Pontosan azért találtam ki így, mivel elég hektikusan érek rá a folytatásokkal foglalkozni, viszont ez a fajta rugalmasság jóval nagyobb szabadságot is ad, például beleférnek olyan novellák, amik nem a fő szálat viszik tovább.
Nagyjából mennyi idő alatt írsz meg egy regényt?
Nos, a Vér a vasra első felét 2016. karácsonyakor durván két nap alatt gépeltem le – persze utána még átdolgoztam, amennyire kellett, a második felét pedig megint egyhuzamban nyáron írtam hozzá. Így körülbelül fél évet ölelt fel a megírás, de sokat segített, hogy a történet már teljes egészében megvolt fejben. Mivel munka mellett foglalkozom írással, általában éjszaka van időm erre, úgyhogy nem mindig haladok olyan tempóban, amilyenben szeretnék. Szerencsére a tanítási szünetek alatt jobban tudok koncentrálni, úgyhogy alapvetően nem panaszkodom.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Eddig minden köteted magánkiadásban jelent meg?
A korábbi könyveimet, amik nem fantasy „kategóriába” tartoznak, egy helyi kiadó jelentette meg. Igazából azért döntöttem később a szerzői kiadás mellett, mert ugyan jóval több munkát igényel részemről, hiszen én szerkesztem, tördelem, stb; ám a munka másik része, a promóció, az önmenedzselés ugyanúgy rám maradna. Ott állna ugyan a kötet a boltok polcain, de nekem sajnos semmi plusz nem származna belőle, sőt valószínűleg nagyobb hátránnyal indulnék.
Milyen fogadtatásban részesülsz a gimnáziumban, ahol tanítasz? Olvassák a diákok a műveidet?
A fantasyről tartott előadásaimra, könyvbemutatókra nagyon sok diákom eljött, teljesen pozitív visszajelzéseket kaptam. Többen keresték a könyvtárban a korábbi regényeimet – ezek egyébként elérhetők a szombathelyi, és több budapesti könyvtárban is. Örülök, hogy sok fiatal az írásaim hatására vált fogékonnyá a fantasy iránt, az előadásokon szoktam ajánlani szerzőket és könyveket, amiket érdemes elolvasni.
Ám arra is volt példa, hogy a szülők jöttek oda hozzám gratulálni a bemutató után, mert végre olvasáson kapták a gyereket otthon. Alapvetően ez volt a célom.
Miért pont ezt a stílust választottad, mitől lehet vonzó a dark fantasy?
Nos ez egy elég rétegműfaj, nagyon kevesen képviselik itthon a témán belül ezt a kisebb halmazt. Külföldön persze más a helyzet, de ahogy közeledünk napjaink terméséhez, sajnos egyre inkább silányul a minőség. Én még a 80-as évekből olvastam olyan kiváló fantasy regényeket, mint például Glen Cook Fekete Sereg című könyve, aminél éreztem, hogy ez más, mint az, amihez az olvasó hozzászokhatott. Persze több különféle ág létezik a műfajon belül: ott a heroikus fantasy, a hack ’n’ slash fantasy, és nagyon sok hibrid verzió, viszont a dark fantasy számomra azért érdekes, mert ezekben a regényekben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a realitás és adott esetben a hétköznapok problémái.
Nem halhatatlan hősök kerülnek középpontba, hanem kisemberek, akiknek apróbb akadályokkal kell megküzdeniük.
Persze itt is felsejlik a háttérben egy nagyobb konfliktus, de pusztán a díszlet kedvéért. A sorozatom lényegében egy zsoldoscsapat hányattatásait meséli el, és nem feltétlenül az a lényege, hogy legyen eleje meg vége, hanem hogy az útjuk során mik történnek a karakterekkel – ezek a mikrotörténések érdekeltek mindig is. A régi fantasy karakterek jóval sablonosabbak: vannak a nagyon jók és a nagyon gonoszok, a dark fantasyben viszont sokkal árnyaltabbak a szereplők, könnyen válhat ellenségből barát és fordítva. Nekem ez tetszett a műfajban, az az igényesség és esztétikai többlet, amivel rendelkezik, amely mintha keskeny ösvényt vágna a szépirodalom felé a szórakoztató irodalom sűrűjében.
9
Ha minden jól megy, idén ősszel új regénnyel jelentkezel. Mit tudsz elárulni az új könyvedről, mire számíthatnak az olvasóid?
Nagyon jól halad a Rossz kor folytatása, de időközben egy másik történet is érlelődött bennem. Szerintem az lehet érdekes benne, hogy a hangulata kicsit más, mint az előző két regénynek. A visszajelzések alapján mind a Vér a vasra, mind a Rossz kor elég markáns, jellegzetes hangvétellel, illetve történetvezetéssel rendelkezik, amelyhez képest a készülő könyv talán kissé szokatlan lehet. Ezért gondoltam, hogy az új kötet akár egy újabb ciklus kezdete is lehetne.
Bevallom, néha úgy éreztem, nehézséget okoz, hogy belehelyezkedjek a Szakadárok (lásd: első két könyv) szerepébe és ebbe a különleges hangulatvilágba, azt azonban el akarom kerülni, hogy unalmassá, vagy önismétlővé váljon a történet. Egy év alatt a karaktereivel együtt változik az író is: új élményekkel gazdagodtam, és ha alapvetően nem is változott a világlátásom, az igényeim az írásban talán igen. Ehhez idomultak új ötletek, amikkel jelenleg szívesebben foglalkozom.
Az első két regény jóval pörgősebb és talán cselekménydúsabb is – őszintén szólva először túl gyorsnak tűnt a tempó, attól féltem, hogy nincs idő megismerni a szereplőket, ám rá kellett jönnöm, hogy pontosan erre van szüksége a mai olvasónak. Nincs olyan, hogy túlzsúfolt, a lényeg, hogy pörögjön a sztori, suhogjon a kard a levegőben.Talán egy picit én is éreztem a hajszoltságot, éppen ezért a mostani sokkal letisztultabb és nyugodtabb történet: több szerethető karakter és elgondolkodtató dialógus található majd a könyvben.
9
Nekem egyébként is az a célom, hogy a szórakoztató történet mögé bekerüljenek mélyebb gondolatok, amik engem foglalkoztatnak és amik talán mások számára is fontosak lehetnek.
Azért az oldschool „rajongóknak” sem kell félniük, talán a Szakadárok közül is feltűnnek páran. Képtelen vagyok őket féken tartani (nevet).
