A Knorr augusztus 16-án jelentette be, hogy a „Zigeuner Sauce” nevű terméket rasszista áthallása miatt átnevezte „magyar stílusú szósszá”.
Bizonyára sokan ismerik a cigánypecsenye kapcsán rendre előkerülő, évtizedes viccet. Ezt most nem idéznénk, no nem azért, mert nem PC, csupán azért, mert gagyi és elcsépelt. Vagyis unalmas.
Körülbelül ugyanaz a probléma a Knorr cigányszószból magyar stílusú szósszá átvedlő termékével is.
Egyrészt ezután is mindenki tudni fogja, hogy ez a cigányból magyar szósszá változó szósz, másrészt - és ez a lényeg:
Semmivel sem lesz jobb ettől a karintiai, innsbrucki, linzi, vagy éppen dél-somogyi és borsodi szegregátumokban élő cigány közösségeknek.
Arra viszont tökéletes, hogy a Knorr vagy a tulajdonos Unilever marketingosztályának negyedéves buliján egymás hátát lapogatva, két koccintás közben konstatálják, ezúttal is jár az a kiemelt prémium, hiszen milyen ügyesen kivédték korunk legsúlyosabb rasszista problémáját.
A Knorr akciója - amihez nyilván szíve-joguk - ugyanakkor tökéletesen illeszkedik korunk multinacionális cégei által követett taktikájához. Míg szavakban és a marketing frontján az elfogadás, az antirasszizmus és persze a PC-nyelv rohamcsapatának szerepében tetszelegnek, addig továbbra is korunk legsúlyosabb problémájának valódi okozói. A globalizált világ legfőbb haszonélvezőiként és az adóoptimalizálás királyaiként gigantikus profitra tesznek szert, többnyire olyan társadalmak, országok kárára, amelyekben sokkal súlyosabb problémák vannak, minthogy hogyan hívnak egy szószt.
Vagyis holnap ugyanúgy a pár dollárért dolgozó afrikai és távol-keleti melós varrja a PC-pólót, vagy dobozolja az antirasszista kávét. A közép-európai cigánynak pedig ugyanúgy semmi esélye kitörni a nyomorból, mint tegnap, viszont cserébe a civilizált világ antirasszista élharcosai újabb multicég láttán érzékenyülhetnek el.
A világ tehát maradt ugyanolyan, csupán a szószrasszizmus nem fenyegeti már az életünket.
