HIRDETÉS

Izgalmas történelmi fordulópontok a megye és az ország életében

ugytudjuk.hu
2020. január 2. csütörtök, 08:26
Vajon mit hoztak a kerek számok, mennyiben lett jobb, vagy rosszabb az életünk? Mi most az elmúlt 30 év főbb állomásait vettük górcső alá.

1990 meglehetően jól dokumentált, a most divatos történelem-hamisítás sem tudja elfedni a tényeket. Ebben az évben teljesedett ki a rendszerváltás, történt meg az első igazán szabad választás hazánkban. Beindult a többpártrendszer, az emberek tele voltak várakozással és reménnyel. Antall József, a jobboldali Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke lett a miniszterelnök, de már az elején koalícióra kényszerült a kisgazdákkal.

 

Vas megyében merőben ellentétes folyamatok indultak el. Az MDF már az elején háttérbe szorult, az országgyűlési választásokat fölényesen nyerték a liberálisok, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselő-jelöltjei. Öt egyéni mandátumból négyet vittek el, jobbról egyedül dr. Gömbös Ferencnek sikerült nyernie (MDF, Jánosháza), de ez nem változtatott a képen. 1990 tehát úgy indult, hogy Vas megye liberális fészek lett.

 

Az SZDSZ sikerében a rendszerváltás súlyos zavarai, a tapasztalatlanságból eredő bizonytalan és naiv kormányzás és a szinte azonnal megjelenő korrupció játszott szerepet. De a meghatározó nem ez volt, hanem a privatizáció sikertelensége, az ennek nyomán fellépő tömeges munkahelyvesztés. Megyénkben jelentős volt az ipar, aminek 80 százaléka szűnt meg, zárt be, ment tönkre pár év alatt. Több mint 50 ezer, nem kis részt jól képzett ember került az utcára. Ezt nem lehetett ígéretekkel ellensúlyozni, ráadásul Antall nem vette igénybe a felkínált német támogatásokat.

 

Szombathely is nagy veszteségeket szenvedett el, megszűnt a Szövőgyár, a Latex, leépült a Járműjavító, bezárt a Keripar, az éppen felfejlesztett Élgép is tönkre ment. Megszűnt a Vas megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat, az Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat, a Vasép, a Tanép, a Húsipar és még sorolhatnánk. A hatalmas munkanélküliséget és a gyorsuló (20-30 százalékos) inflációt az SZDSZ következetesen a jobboldali kormányzás nyakába varrta, gyorsan növelve népszerűségét. 1994-től már ők kormányoztak koalícióban az újraéledő MSZP-vel. Utóbbi adta a miniszterelnököt, Horn Gyula személyében.

 

2000 egy újabb évtized forduló. Misztikumát a dátum, ezredforduló, adta. Kormányon a sikeres marketing pártot, az újjobboldali Fideszt találjuk, koalícióban a kisgazdákkal. A miniszterelnök Orbán Viktor. Aki a pár évvel azelőtti, liberális pártját a leszalámizott, elárult MDF jobbközép pozíciójába vezette. Cél ekkor az uniós tagság elérése. Az újnak számító politikai formáció meglepően jól kormányoz, stabilizálja az ország helyzetét, a gazdaság folyamatosan erősödik.

 

Igaz, ebben nem kis szerepe van a Horn-kormány idején bevezetett gazdasági szigorításoknak (Bokros-csomag). Nem rendíti meg Orbánt a kisgazdáknál kirobbanó válság, a frakció szakadása sem. Ez már jelzi, hogy az új erő a politikai praktikában, annak jogtechnikai részleteiben nagyon otthon van, új hatalmi struktúra építésére is képes lehet. De mire ez kiteljesedhetne, az Orbán-kormány megbukik. Medgyessy Péter után Gyurcsány Ferenc lép színre. Izgalmas időszak kezdődik.

 

A rossz kormányzás és a 2008-as válság miatt az ország hajszál híján fizetésképtelenné válik. Megbukik az egyik alapvető liberális tézis: a szabadpiac majd mindet megold. Gyors elszegényedés kezdődik, ismét megugrik a munkanélküliség, 2006-ban zavargások robbannak ki a fővárosban. Ezt a helyzetet tudatosan és maximálisan használja ki az ellenzékben levő Fidesz. A tartós kormányzási hibák, a 2006-os események, a pénzügyi válság együttesen lökik kétharmadba az önmagát újjászervező, egyre inkább nacionalista jelszavakkal operáló Fideszt.

 

 

2010, újabb évtized forduló. Orbán Viktor és pártja diadalittasan tér vissza. Orbán rövid beszédet mond a győzelem után, belengeti a változásokat. Ezek el is jönnek. Átalakították az alkotmányt, a választási játékszabályokat egyoldalúan megváltoztatták, kiterjesztették a jogi trükköket az állam valamennyi szegmesére, fokozatosan érdekkörükbe vonták a sajtót.

 

Mindezt egy 9 éve tartó pénzesőben, amit az Európa Unió szállított. Orbán hihetetlen történelmi szerencséje, hogy a pénzeső egybe esett a migrációs válsággal, amely tartósan stabilizálta hatalmát. Az évtized második fele a politikai expanzióról, újabb állások elfoglalásáról szólt (tudomány, kultúra). Ezt a folyamatot akasztotta meg a 2019-es önkormányzati választás.  

 

2020-at írunk pár napja, a jövő még merő rejtelem. Annyi azonban látható, hogy az idő múlásával egyre intenzívebben kopik az Orbán-rendszer. Nem a liberálisok feltámadásától kell tartania, sokkal inkább a választói bázisának elöregedésétől, ahogy az a szocialisták esetében is történt. Populizmusuk még évekig kitarthat, de ha csökken a jelenlegi életszínvonal, emelkednek az árak és nő az infláció, akkor új sofőr után néznek az utasok.

 

comments powered by Disqus
Van még itt cikk a témában:
Twitter megosztás Google+ megosztás