Elő a meleg holmit, megyünk a strandra! – kis túlzással ez lehetne az idei nyár egyik szlogenje. Egy hete még fagyott (!) Miskolc közelében, aztán minden átmenet nélkül kitört a kánikula – két teljes napra. Hogy a 32 fokos melegből aztán pár óra alatt 18 fokos, hűs őszelő legyen.
A szicíliai Palermóban a minap egy bátor férfi átúszta a város főutcáját. Szépen tempózott, meg is tapsolták, mielőtt elbattyogott a szomszédos, szintén vizes élményeket kínáló szupermarketbe. Egy hegyi kisvárosban pedig jégeső zúdult le oly módon, hogy az autóban rekedteket alkalmi tutajokról mentették. Ehhez képest a reggeli, deres szélvédő mifelénk már említésre sem nagyon méltó. Hacsak a dátum miatt nem: júliust írunk, a nyár közepén vagyunk, legalább is a naptár szerint.
Esős, zivataros és kissé hűvös nyarak máskor is voltak. De olyan még nem fordult elő, mint az idén: az évszak fele már távozott, de még nem volt egy olyan hét, amire rá mondhattuk volna, hogy strandidő! Jellemzően bucskázik ez a nyár, azaz pár napos meleg után jön az aktuális hidegfront és vele a lehűlés (eső alig). Majd ismét jön a meleg, két napra, és megint itt a hidegfront...
De mi okozza a kizökkent időjárást? Mitől havazott a Kőszegi-hegységben május 5-én, és miért napozhattunk az erkélyen február közepén? Az is szokatlannak mondható, hogy újabban nem heves viharokkal érkeznek a nagy lehűlést hozó frontok, hanem rövid kifutószéllel és pityergő esővel, ám szokatlanul hideg légtömegekkel. A jelenség oka az egyre gyakoribb meridionális hatás, amin korábban is létezett, de csak rövid időszakokra.
A meridionalitás lényege, hogy az áramlási rendszer nem az eddig megszokott nyugat-keleti óceáni, hanem észak-déli, azaz le-fel irányú. A négy évszakos menetrend eddig az volt, hogy a tartós hideg rendszerint keletről, Szibéria felől érkezett, ahol mostanság 30-35 fokos melegeket mérnek. Emiatt pokoli robbanások rázzák meg a tajgát, szivárog a metán a permafrosztban.
A szibériai hideg nálunk jellemzően mínusz 15-20 fokig süllyedt, pár napig mínusz 30 fok is előfordult. Az óceáni áramlások pedig enyhítették a telet, de nem vitték el a nyarat: a felépülő anticiklonok meghozták a „jó időt", azaz a hetekig zavartalan napsütést, kellemes nyári meleget.
A dolgok azonban megváltoztak, időjárásunk átalakulóban. Enyhe, hó mentes, „meleg" telek, nyári hőhullámok, majd az ellenkezője: nyári hideghullámok. Bónuszként gyakori jégesők és villámárvizek, amik semmit sem enyhítenek a súlyos aszályon. Ez a helyzet most ismét változik.
„A meridionális időjárás lényege, hogy a frontok nem a szélességi, hanem a hosszúsági körök, azaz észak-déli tengelyben hatnak", igazít el János. Aki amatőrként hosszú évek óta tanulmányozza az időjárást és mini-metlabort is felállított kertjében.
„Mivel a le-és feláramlások, vagyis az északi hideg és a déli meleg levegő találkozása időben gyors, gyakran alakulnak ki szokatlan szituációk. Most is ez van: pár napos, az évszaknak megfelelő Celsius után hidegcseppek szambáznak le északról felénk, felkavarják az európai légkört, jön az eső, lehűlés. Aztán a képződmények feloszlanak és indul előröl a játék".
Persze, hasonló eddig is volt, de nem ilyen sokszor. Mit várhatunk a nyár további részében? „Nem sok jót. A legtöbb modell arra fut ki, hogy bár lesz jó pár forró nyári nap, de ennél számottevően több hűvös időszak vár ránk. Hőhullámra nem kell számítani, idén elmarad. A sokak által várt forró nyár nem tud kibontakozni".
Az említett modellek tényleg nem ígérnek floridai álmokat, a hazai strandok vesztesége szinte borítékolható. Némi vigasz, hogy ha már a vírus miatt nagyon úgysem utazhatunk, legalább a lakásban hűvös lesz, lehet jókat aludni.
A legfrissebb előrejelzés szerint a jövő hét elejére visszatér a nyár, kedden már 32 fokos meleg lesz Szombathelyen. Hogy aztán szerdán ismét kopogtassanak: itt a soros hidegfront!
