Harminc évvel ezelőtt omlott le a berlini fal

ugytudjuk.hu
2019. november 8. péntek, 16:23
...és akkor a tömeg elsöpörte a katonákat.

1989 november 9-én a keletnémet kommunista párt egyik vezetője, Günter Schabowski nyugati újságírók előtt egy pillanatra kiesett szerepéből. Azt találta mondani, hogy a későbbre tervezett szabad utazás azonnal életbe lép. Pár perc múlva hatalmas tömegek indultak meg Nyugat-Berlin felé, a fal irányába, gyorsan előkerültek a csákányok is.

 

A többi történelem: a nap folyamán több százezer (!) ember torlódott fel a masszív falnál, felmásztak  a tetejére, miközben a fegyveres határőrök mindezt tétlenül szemlélték. Majd ők is átmásztak Nyugat-Berlinbe,  a szabad világba... Csákányokat hoztak, markológépek is előkerültek és a fal egyre több ponton omlott össze. Az Európát kettéosztó, gyalázatos emlékű szimbólum napok alatt semmivé lett. Mára turista látványosság.

 

 

De mi volt az előzmény? A második világháború után, a négyhatalmi megállapodás értelmében nem csak az ország szakadt ketté, hanem a fővárosa, Berlin is. A nyugati rész angol, amerikai és francia ellenőrzés alá került, a keleti pedig a szovjetek zónája lett. Megalakult a Német Demokratikus Köztársaság (NDK – DDR), a szocialista állam vezetője Walter Ulbricht főtitkár lett. Nem volt sikeres az indulás és a folytatás sem. Mert 1949-1961 között csaknem 3 millió NDK-s állampolgár döntött úgy, hogy inkább NSZK-s, (Német Szövetségi Köztársaság) vagyis nyugati lesz. Voltak olyan hónapok, hogy 30 ezernél is többen disszidáltak Kelet-Berlinből a nyugati szektorba. A szakképzett munkaerő gyakorlatilag távozott, az ipar fejlődése leállt.

 

Egyre romlott a közhangulat, bár  propaganda fényes jövőről szónokolt.  Végül 1961 nyarán a kommunista vezetés – Moszkva bólintásával – kiadta a parancsot: épüljön fel a fal a városban. 15 ezer katona és népi milicista zárta le az utakat, tereket, benyílókat. Pár óra alatt családok ezrei szakadtak szét. Sokan haza sem tudtak menni a nyugati szektorból, az átjárás megszűnt. A drótot rövidesen masszív betonelemek követték, géppuskafészkeket telepítettek, katonák járőröztek. A város sokkot kapott, a hidegháború a csúcsára ért. Mégis, sokan próbálkoztak a meneküléssel és sokan haltak ebbe bele.

 

 

A Checkpoint Charlie elnevezésű átkelőnél történt egy olyan tragikus eset, amely megrázta a világot. Egy fiatal menekülni próbált a nyugati szektorba, de meglőtték. A senkiföldjére esett vissza. Ötven percen át haldoklott, nem mert érte menni senki. Az amerikaiak sem, mivel érvényes tűzparancs volt életben a fal mindkét oldalán. A fiatal meghalt, a világ megdöbbent, J. F. Kennedy USA elnök ekkor mondta a falnál: - Én is berlini vagyok.

 

A fal végül leomlott, köszönhetően a magyaroknak is. Mivel mi voltunk azok 1989-ben, akik elsőként engedtük ki nyugatra a nálunk tartózkodó, mintegy 200 ezer keletnémet „turistát". Kohl kancellár vezetésével létrejött az egységes állam, de a két országrész közti különbségek megmaradtak. Senki sem sírja vissza a falat, de arra még várni kell, hogy a „wessiket" (nyugatiak) az „ossiktól" elválasztó lelki falak is leomoljanak. 

comments powered by Disqus
Van még itt cikk a témában:
Twitter megosztás Google+ megosztás