Ezekben a koronavírusos időkben alternatív megoldások után kell néznie a filmfanatikusoknak. Kevésbé elfogadott megoldás lehet a torrentezést, amit persze senki se csinál, vagy a különféle a streaming szolgáltatók. A Magyarországon is népszerű HBO GO rengeteg szinkronos tartalommal vár, de feliratos filmeket és sorozatokat is nézhetünk.
Hasonló a helyzet a Netflixnél is, ahol inkább a feliratozott kínálat a hangsúlyosabb. Itt futottam bele a The Platform című filmbe, aminek előzetesével már a hetekben találkoztam. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de kíváncsi voltam, hogy mit hozott ki a sztoriból a rendező.
A történet szerint adott egy roppant magas komplexum, a Gödör, ami valójában egy börtön. Minden szinten két ember tartózkodik egy-egy hónapig, az ételt pedig a platform szállítja nekik. Itt ébred Goreng, aki a 46-os szinten találja magát az öreg Trimagasival. Nem nehéz kitalálni, hogy az egész film a társadalom megosztottságáról szól.
És bár ez a koncepció roppant egyszerűnek tűnik, de mégis annyira jól mutatja be az emberek közötti alá és fölé rendeltséget, hogy az valami egészen elképesztő. Az egészben annyi csavar van még, hogy a rabok egy hónap után új szinten, és valószínűleg új társsal is találják magukat.
A szereplők előéletéről csak nagyon keveset tudunk meg, ahogy azt se tudjuk, hogy pontosan milyen évet írunk. Itt ugyanis minden csak a Gödörre és lakóira fókuszál. Az itt töltött idő alatt az ember fokozatosan alakul át emberből állatba. Előre törnek az igazi, lecsupaszított ösztönök, míg a civilizált homo sapiensre jellemző viselkedés teljesen eltűnik.
Nem elég ugyanis az, hogy ha mondjuk a 133. szinten találkozol akkor valószínűleg még csontok se jutnak le hozzád a platformon, de könnyen olyan társat kaphatsz magad mellé, aki az életedre tör. A túlélési ösztön pedig elég komolyan elkezd dolgozni ilyenkor az emberben. Egyesek pedig olyan dolgot is megtesznek, amire a kinti világban szinte biztos, hogy nem lennének képesek. Az, hogy néha lepottyan a felsőbb emeletekről egy ember szinte minden napos jelenség.
Az ölés is gyakori velejárója a Gödörben élők életének. Viszont a kannibalizmus csak az igazán elvetemültek eszköztárában fordul meg. Bizony, jól olvastátok van olyan amikor a több hete éhező rab arra kényszerül, hogy rabtársa testéből táplálkozzon. És az egész filmben pont ez a legmegrázóbb, hogy látjuk azt miként jut el egy-egy fogvatartott erre a szintre. A szükség ugye nagy úr és bár körülbelül egy hétig még kibírják táplálék nélkül, de a második hét nap vége felé már valamit enniük kell.
Ezért csak erős idegzetűeknek ajánlom a filmet. Aki bírja az ilyet az egy olyan alkotást kap, ami még napokig is vele marad. Bőven lehet ugyanis agyalni azon, hogy hasonló helyzetben mi mit is tennénk. Ez pedig egy nagyon fontos kérdés. Vajon hol húzódik a határ ember és embernek kinéző lények között? A választ mindenkinek magának kell megtalálnia.
A filmben néha látunk egy-egy jelenetet, ahogy a raboknak készítik a platformra az ételeket. Egyedül ezek a képek színesek és élettel teliek. A Gödör teljesen semleges, pasztell és hideg színű, ami még inkább fokozza bennünk a kényelmetlenség érzését. Ha tehát egy nem mindennapi, filmre vágysz, és bírod a durva dolgokat, akkor bátran próbáld be a The Platformot. Garantálom, hogy a látottak még jó ideig veled maradnak.
