Ausztria után Szlovénia is megnyitotta határait, teljes körű az átjárás. Éltünk az alkalommal, a nyitás másnapján már ott voltunk a Magyarszombatfa-Pártosfalva kishatár átkelőn. Aztán irány Muraszombat (Murska Sobota), hogy lássuk: mit tett, és mit nem tett a vírus a déli szomszédban?
Magyarszombatfán még kint a zsákutcát jelző tábla, így egy kicsit elbizonytalanodtunk. Ugyanis előzőleg felhívtuk barátunkat, Röszler Árpád boros gazdát a faluban, aki azt mondta: az éjjel eltolták a két „böhöm nagy betonkolosszust" az útból. Na, egy kis izgalom: ott lesz-e a böhöm? Aztán kiérünk kis dombhajlat után a határra, amit egykor aknákkal láttak el a belső „migráncsoktól" aggódó kormányszolgák. Nagy sóhaj, ugyan ott a két betonelem, de félre húzva. Mintha azt üzenné: bármikor visszajöhetek...
Pár órával a kishatár megnyitása után. Még ott a két nagy betonelem
Áthajtunk Pártosfalvára, a központban zászlók lengnek, közte a magyar is. Ez a volt anno a Muravidék első települése, de Trianon után szintén elcsatolták. Ahogy Göncz László lendvai történész írta: megszenvedtek azért, amiről nem is tehettek. Selo falu híres rotundáját elhagyva haladunk Muraszombat felé, ez a kis mellékút egyre népszerűbb a vasiak körében is. Oka, hogy 26 kilométerrel rövidíti le a Bajánsenye-Hodos-Muraszombat távolságot a Horvátországba igyekvők előtt. Hála az égnek, nincs semmi mozgolódás a szűk úton, hamar felbukkan a murai üzleti negyed.
Oda hajtunk. Nincs sok autó. Dél van, hőség, érezni a tenger illatát. Ismerősbe botlunk, őriszentpéteri, Mátyás: - Sziasztok, most tökjó itt lenni, mert alig vannak. Ez a város közelebb van, mint Szombathely, nagyobb a választék és olcsóbb is - mondja. A város történetét nem ismeri, sem azt, hogy mennyi magyar nemzetiségű lakja jelenleg: - Azt mondták, hogy 20 ezres a lakosság, akkor biztosan van 4-5 ezer magyar itt – mondja. Jól meglepődik, amikor a szlovén KSH adatot közöljük: 200 fő...
Lassan beindul az élet a muraszombati üzleti negyedben is
Ausztriához képest itt laza, a szombathelyihez hasonló a vírus elleni védekezés. A vevők nem viselnek maszkot, viszont minden eladón ott látjuk. Arcpajzs nincs, de minden egység előtt kitéve a kézfertőtlenítő (na, ez Szombathelyen éppen nem jellemző). Ha bemegyünk, majd kijövünk a boltból, használata kötelező. A közösségi terekben azonban drasztikus a változás. Míg az osztrákoknál a vendéglátó terek fogadó kapacitását 30, addig itt 50 százalékkal csökkentették. Az illemhelyeken nem zárják az ajtót, jelezni kell a bent lévőnek (!), hogy – foglalt.
Az ismert multis ruhaboltban minden második próbafülkére sárga „atomriasztó" szalagot húztak. - Törvény van rá, mást nem tehetünk – mondja az eladónő, aki szerint a bevásárlóközpont hatalmasat bukott az elmúlt hónapokban.
Muraszombat központja. Ma 200 magyar él itt, a korábbi 15 ezer helyett.
Muraszombat, belváros. A pénteki csúcs lefutott, csendes. Feltúrva a főutca, csatornáznak. A piac még nem nyitott ki igazán. A központi étterem ugyan igen, de csak a kerthelyiség. A pincér szerint ez még sokáig így lesz, mert, mint mondja, a kormány azt sem tudja, mit csinál.
Mi ugyan nem ezt látjuk, de nem mi vagyunk itthon. Aztán a partizán emlékműnél, a Tito szobornál ízelítőt kapunk abból, hogy mi is a vélemény rólunk. Egy idősebb úr szólít le, amikor fotózzuk a hősi pózokat: - Maguk biztos magyarok, mert maguk mindenből gúnyt csinálnak – mondja. Igyekezünk eloszlatni félelmeit. Végül kiböki: - Semmi bajom magukkal, de a főnökükkel igen! Minket nem vesz meg kilóra! - mondja indulatosan.
Pihenő, maszkos vásárló az üzletközpontban
Tényleg változik a világ. Odébb állunk, a Mercato nevű helyi boltban vásárolunk, jót és olcsón. A maszk itt már kötelező. A pénztárnál a fizetési teendőket, biztos, ami biztos, német nyelven bonyolítjuk, majd egy hangos Dober dan! – Jó napot! – köszöntéssel búcsúzunk.
Szent a béke. Csak újabb vírus ne jöjjön.