Lakossági fórumot tartott csütörtök este Sárváron a Változtassunk Végre Valamin (VaVeVa) csoport. A vasi kisvárosba dr. Varga Norbert, társadalomtudós, a VaVeVa csoport egyik alapító tagja a Mindenki Sárvárért Mozgalom meghívására látogatott el, az érdeklődőknek pedig arról beszélt, hogy szerintük miért érett meg Magyarország a rendszerváltoztatásra. A társadalomtudóssal még a fórum előtt ültünk le beszélgetni, hogy megtudjuk, miként rázná fel a magyar közéletet a csoportjuk.
A csoportjukkal a kétkamarás országgyűlési rendszert honosítanák meg itthon. Ideális körülmények között hogy nézne ez ki Magyarországon?
A világon nagyon sokféle törvényhozás, parlament létezik, de a fő két típus az az egy-, illetve kétkamarás rendszer. A második világháború után a győztesek minden vesztes állam számára kétkamarás rendszert javasoltak, pontosan azért, hogy az előtte lévő autoriter rendszerek helyett a demokrácia útjára lépjenek. Magyarország 1989-ben úgy döntött, hogy az egykamarás rendszert próbálja ki. Demokratikus feltételek mellett ez a rendszer is nagyon jól tud működni, úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 30 év tekintetében jogos volt az egykamarás rendszert kipróbálni. Viszont azt látjuk, hogy az elmúlt három évtized azt igazolta, hogy a mi demokráciánk – amennyiben ezt még annak lehet nevezni – az egy elitista demokráciaként alakult ki. Ebben a demokráciában nem jelenik meg a pluralizmus, a szakmai, társadalmi csoportok, csak egy politikai, gazdasági elit kerül ki döntéshozóként. A pártpolitika folyamatosan ráhúzódik minden más társadalmi alrendszerre, például a gazdasági, az oktatási, vagy a kulturális alrendszerre, de még a civil világra is. Ezért mi azt javasoljuk, hogy húzzuk vissza a pártpolitika ilyen túlburjánzását, ennek az egyik eszköze lenne a kétkamarás rendszer.
Egy szimmetrikus, kétkamarás parlamentben gondolkodunk, ez azt jelentené, hogy a parlament alsó- és felsőházának hasonló joga lenne a törvényhozáshoz. Az alsóházban a politikai pártok foglalhatnának helyet, míg a felsőházba kooptációval, vagyis beemeléssel, társadalmi reprezentáció alapján kerülnének be az érdekképviseleti szervezetek, az egyházak képviselői, a határon túli magyarok képviselői, és természetesen a magyarországi kissebségek képviselői is.
Az önök rendszere mást is átemelne azon államok rendszereiből, ahol már működnek a kétkamarás parlamentek?
Gondolkozunk már az időkorlátokban. A mi javaslatunk az, hogy három ciklust, maximum 15 év korlátot vezessünk be a magas politikai pozícióknál. Ide soroljuk az országgyűlési képviselőket, vagy az államtitkári szintet, és természetesen ide tartozna a miniszteri és a miniszterelnöki szint is. Pont azért javasoljuk, hogy időkorlát lépjen életbe a politikai tisztségviselésben, mert egy olyan familiáris rendszerben élünk, amely lehetetlenné teszi, hogy modernül tudjon működni a mi társadalmunk. Arra fektetjük a hangsúlyt, hogy korlátozzuk a politikai szerepvállalást, hiszen a jelenlegi magyar társadalom úgy épül fel, hogy egy-egy família, mint egy kiskirályság működik az országunkban. Így nem tud érdem alapján, a saját értéke alapján előbbre jutni egy-egy ügy, hanem a familiáris kötöttség viszi előbbre. Ezt a kötöttséget az időkorláttal le lehetne bontani. Mi egyébként minden gondolatunkat vitaébresztőnek tartunk, nem dogmatikusnak, tehát a három ciklus lehetne több is, vagy kevesebb is.
Mit gondol, 30 év után mennyire lenne nehéz áttérni a kétkamarás rendszerre?
Mindenképpen rendszerváltoztatásra lenne hozzá szükség. Első pillanatra furcsának tűnne, hiszen azoknak a társadalmi szereplőknek, akik a felsőházba kerülnének, pillanatok alatt meg kellene tanulnia azt, hogy azon értékrendszer szerint működjenek, amiért léteznek. Jelenleg a saját értékrendszerüket csak úgy tudják érvényesíteni, ha a pártpolitika alá fekszenek. Ennek a világnak vége lenne, de a felsőház tagjainak ez nagy szabadságot jelentene, hiszen önlogika alapján kezdhetnének el működni.
Fórum Dr. Varga Norbertel, a Va Ve Va csoport alapító tagjával
Miért van szükség rendszervaltoztatasra?
A magyar társadalom számára is hatalmas lehetőséget jelentene a rendszer, hiszen az ötödik ipari forradalom küszöbén állunk. A mesterséges intelligencia által dominált világban pedig már nem fog működni az, hogy egy feudális, familiáris jellegű pártpolitika uralja ezt a komplex világot.
Mennyire változtatná meg helyi szinten az önkormányzatiságot a kétkamarás rendszer?
Nagymértékben megváltozna. A mi elképzelésünk szerint ennek több eleme van: egyrészt az önkormányzati szervezetek képviselete is a felsőházban jelenne meg, ilyen értelemben a lokalitás logikája újra értelmet nyerne. Magyarország vízfejű ország, abban az értelemben, hogy Budapesten koncentrálódnak a döntések, a főbb politikai hatalmi ágak. Ennek következtében nincs elosztva területileg a hatalomgyakorlás, minden jelentősebb önkormányzati döntés egy budapesti jóváhagyásra vár. A kétkamarás rendszerben a lokalitás újra érték lenne, újra erőre kaphatnának a helyi döntések.
Mi a koncepciónkban ehhez hozzátesszük, hogy az önkormányzatok világából ki kellene vonulnia a pártoknak. Ez ismét egy korlátozás lenne a pártok felé, de azért tartjuk ezt annyira fontosnak, mert a pártok az elmúlt időszakban túlnőttek azon a hatókörön, amelyben nekik működniük kellene. Mi úgy gondoljuk, az önkormányzatok világában egyéneknek és civil szervezeteknek kellene indulni, az érdemeik alapján kellene választani egy polgármestert, vagy képviselőtestületet, nem pedig a pártszínek alapján.
Ha már Sárváron vagyunk, egy sárvári polgár számára milyen lenne megélni ezt a rendszerváltozást?
Térjünk át az oktatás területére! Egy sárvári polgár rögtön megérezhetné, hogy megváltozna a közoktatási intézetekben a vezetőválasztás módszer. Egyharmadrészt a fenntartó, egyharmadrészt a tantestület, és egyharmadrészt a szülők és a diákok joga lenne megválasztani az iskolavezetőket. Az iskoláknak tehát olyan vezetői lehetnének, akiket maguk, a sárváriak szeretnének.
A keleteurópai rendszerekben általában azzal játszik az elitista világ, hogy az intézmények élén kiemeli a vezetőt. Fizetéssel és magas presztízzsel köti a hatalomhoz az igazgatókat, ettől a pillanattól kezdve viszont az igazgató nem a közösségéért dolgozik, hanem egy szubordinális viszonyban, a fentről jövő utasításokat akarja végrehajtani. A mi rendszerünkben a sárváriak viszont együtt dolgozhatnának az intézmények vezetőivel, és az igazgató tudná, hogy úgy kellene együttműködnie ezzel a közösséggel, hogy az újraválasztása is ezen múlik. Így kialakulna egy olyan működési rendszer, amely egyáltalán nem megszokott egy feudális világban. Ezzel kapcsolatban nemrég már egy népszavazási kezdeményezést is indítottunk.
Ha egy autoriter rendszer a megrendelő, akkor az alattvalók csak végrehajtják, amit elvárnak tőlük. Így viszont az oktatási rendszer nem arról szólna, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon, hanem azok emelkedhetnének ki, akiket a rendszer szeretne. A kétkamarás rendszerbe viszont a megrendelők a sárváriak, a demokráciát alkotó emberek lennének.
