Nagyon sokáig Unger Karcsi bácsi látta el a csapatorvosi feladatokat az Egis Körmend csapatánál, ő ült ott a kispadon minden hazai mérkőzésen. A legendás doktor sajnos ma már az égi csapat tagjaira figyel elsősorban. Ugyanakkor szükség volt egy utódra, aki mindig ott van a pálya mellett a meccseken, és segít, ha baj történik.
Dr. Vásárhelyi László vette át ezt az örökséget, aki messziről érkezett Körmendre, de otthont és szenvedélyt is talált a városban, hiszen a gyógyítás mellett a kosárlabda is a mindennapjainak a része. Szenvedélyesen szurkol a csapatnak, de higgadtan teszi a dolgát, ha arra van szükség. A szakemberrel a piros-feketék Facebook oldala készített interjút, amelyben kitértek a jelenlegi helyzetre is.
– Rendkívüli mértékben befolyásolja a munkánkat ez a helyzet. Nagyon sokszor csak telefonon vagy internetes lehetőségeken keresztül tudunk segíteni. Pedig telefondoktorként nagyon nehéz, mert hiányzik az érzékszerveink adta támogatás. A tapintás, a szaglás, a látás, az ötödik és a hatodik érzékünk, ami szükséges ahhoz, hogy valóban jól lásunk el egy beteget. Leginkább a kérdéseinkre, a jól feltett kérdéseinkre kapott válaszok minősége szabja meg azt, hogy valóban jól tudunk-e dönteni egy-egy ember esetében. Emiatt igazából sohasem lehetünk biztosak abban, hogy jó irányba megyünk. Szemben azzal, hogy ha fizikálisan, helyben érzékeljük a beteget. Ez egy másik történet. De mégis, ezzel kell dolgoznunk, így kell gyógyítanunk, főleg akkor, ha fertőzésveszély van. Nem elsősorban a magunk védelmében teszünk így, hanem azért, mert ha mi megbetegszünk, akkor a többi beteget nem tudjuk ellátni. Akkor ezt valaki másnak kell megtenni, és így is kevesen vagyunk mi, háziorvosok, kevesen vagyunk belgyógyászok. Ha egy valaki kiesik, az a többire rak annyi feladatot, ami megoldhatatlanná teheti a helyzetet. Ez pedig nyilván a betegellátás rovására menne. Tehát ezért védjük magunkat, és ez által a betegeinket is.
A sportéletre is komoly hatással volt a pandémia, hiszen az előző idény eredmény nélkül szakadt félbe és most is különleges intézkedések vannak életben. Jelen állás szerint még lehet meccsre menni, nem tudjuk, mit hoz a jövő. Orvosi szemmel hogyan látszik a sport helyzete?
– A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége kihozott egy intézkedést, amelynek különböző színű alpontjai vannak, attól függően, hogy milyen stádiumban van a fertőzés, mennyire súlyosbodik a helyzet Magyarországon. Nyilván, ebben az fog elsősorban dönteni, hogy mennyi halálesetünk van, mennyi súlyos betegünk van, mennyire telnek meg a kórházak. Nem a fiatal betegek száma fogja azt eldönteni, hogy ez a szín hogyan alakul. Nekem ez a véleményem. A kiadott iránymutatás nagyon hosszú, bonyolult és nehezen követhető, de nyilván a klub, a stáb ennek meg fog felelni. Viszont minden egyes szurkolónak tudnia kell azt, hogy ezek a szabályok az ő érdekükben születtek, illetve a játékosok egészsége és a mérkőzések lebonyolítása érdekében. Hogy legyenek meccsek, és lehetőség szerint nézők előtt rendezhessék azokat. Egy dologban nekem más a véleményem, mint a kiadott iránymutatás, amelyben a beléptetésnél a testhőmérséklet felső határát 37,5 fokban adták meg. Ezt azért tették, mert az érintés nélküli hőmérsékletmérés eszközei sokkal pontatlanabbak, mint mondjuk egy maghőmérséklet mérés, egy hónalj hőmérsékletmérés. Viszont a gyakorlatban ez nyilván kivitelezhetetlen. Az ajánlások a 37,3 fokot javasolják határértéknek, ugyanakkor az MKOSZ ennél lazábbat ítélt meg, a saját tapasztalatai alapján. Az én tapasztalataim alapján viszont – március óta, amióta használom ezeket az eszközöket – igenis jól megítélhető a testhőmérséklet így is, és 37 fok felett már hőemelkedésről beszélünk. Az pedig kockázatos, mert fertőzést jelezhet. Nagyon ritka ez alól a kivétel, persze ilyenek is vannak. Ha valaki mondjuk melegből érkezik, szaladt és még sok más befolyásolhatja ezt, de öt perc pihenés után ez visszamérhető és ha még ekkor is magas az érték, akkor ott hőemelkedés van. Azt ott helyben nem lehet eldönteni, hogy ez most mitől is van, de mindenképpen kockázatot jelent. Ezért gondolom azt, hogy ilyenkor az érintett nem léptethető be a mérkőzésre. A kosárlabda mérkőzéseket zárt térben rendezik, és még akkor is veszélyesebb ez, mint a szabadtéri rendezvények, ha külső levegővel szellőztetnek, mint nálunk Körmenden. Akkor is sokkal nagyobb a kockázat, mint egy futballpályán. Ez a leggyakoribb érv a szurkolók részéről, hogy focimeccsre lehet menni. A kosárlabdapálya akkor is egy zárt tér, és sokkal nagyobb a kockázat, mint egy nyílt futballpályán. Ezért jobban oda kell figyelni ezekre a tényezőkre. Egyébként az MKOSZ ajánlásai alapján az ottaniaknál szigorúbb intézkedéseket is lehet hozni egy-egy csapat esetében. Én továbbra is tartom, hogy a 37,5 fok helyett 37-nél kell meghúzni a határt.
Ha betartjuk a szabályokat, akkor nyilván kisebb az esély arra, hogy újra nagyon gyorsan véget érjen a szezon, vagy zártkapus mérkőzések legyenek. Ha nem tartjuk be a szabályokat, ha nem viseljük a maszkot, nem fertőtlenítjük a kezünket, nem tartjuk az előírt távolságot, akkor nyilván a fertőzés gyorsabban fog terjedni. Elég egy játékos a két csapatban, aki beteg, és onnantól fogva két hétig nincs mérkőzés. Ez pedig felboríthatja az egész bajnokságot, vagy akár újra idő előtt a végét is jelentheti. Egy ilyen esetben egy dolgot lehet tenni, hogy zártkapus meccseket rendeznek, gyakori tesztelés mellett. Ha így alakulna, akkor viszont csak azon múlik a szurkolók kiszolgálása, hogy milyen minőségű közvetítések lesznek. Ha nem akarjuk, hogy ez bekövetkezzen, akkor fegyelmezettnek kell lenni, mert ez a szurkolókon is múlik!
Fel kell tenni a maszkot! Lehet kiabálni, lehet énekelni a maszk alatt is. Aki nem tud így szurkolni, az inkább ne jöjjön mérkőzésre. Aki úgy érzi, hogy ez nem megy neki, az énekeljen otthon. Nekem ez a véleményem erről. Még ha nem teszi föl a maszkot az orrára, az sem olyan nagy probléma, de amikor maszk nélkül énekel, amikor kiabál, amikor szurkol, akkor nyilván több méterre jutnak el azok a kis nyálcseppek, amelyek közvetíthetik a vírust. És ha mondjuk egy B-közép alatt ülő idős ember kap ebből, az bizony az életébe is kerülhet. Ezt nem lehet egy klubnak, a vezetésnek felvállalni. Azt gondolom, hogy ha a szurkolók nem tartják be a szabályokat, akkor nem lehet őket beengedni. Aki nem tartja be az előírtakat, az ne jöjjön mérkőzésre!
Mint a kosárlabda szerelmese és mint a csapat segítője, milyen reményekkel várja az idényt?
– Nagyon remélem, hogy mindenki megérti a helyzetet. Igaz, ha mindenki betart mindent, akkor is előfordulhat, hogy zártkapus mérkőzések lesznek. Remélhetőleg ez lesz a legrosszabb forgatókönyv, de ha nem tartjuk be a szabályokat, akkor ez nagyon gyorsan be fog következni. Abban ne reménykedjen senki, hogy nem terjed rohamosan a járvány. Egy dologra kell figyelni, hogy az időseket, betegeket védjük meg! No, és mérkőzésekre sem fiatalok járnak csak, hanem bizony járnak idősek, betegek, régi szurkolók, akik évtizedek óta ott vannak. Tiszteljük meg őket azzal, hogy vigyázunk rájuk!
Címlapfotó: Egis Körmend Facebook
