Furcsa esetet írt körül egy hozzászóló a Redditen. Jake elmondása szerint egy finnországi kocsmában találkozott egy zenésszel, Yurival. Jake azt mondja, hogy több estét is átbeszélgetett a zenésszel néhány ital fölött, Yuri pedig egy idő után elmondta, hogy ő is járt Pripjatyban, ráadásul az atomkatasztrófát követő néhány órában.
Yuri jelenleg Észak-Európát járja, néhány italért és egy kis pénzért zenél mindenféle kocsmában. De nem volt mindig így, régen zongorát játszott. Szentpéterváron tanult meg játszani a hangszeren, még az 1970-es évek végén. Klasszikus darabokat játszott, a saját elmondása szerint elég tehetséges is volt.
Az iskola után Yuri egy állami zenekarban kapott helyet, a zenekart rendszerint táncosok kísérték. 1986-ban aztán egy éjszaka a kormány arra utasította őket, hogy utazzanak Pripjatyba, ahol baleset történt. Yurijék feladata az volt, hogy megnyugtassák a város lakóit, akik, joggal, meg voltak rémülve az atomreaktorban történt robbanás miatt.
A zenekarnak azonban semmit nem mondtak a robbanásról, fogalmuk sem volt arról, hogy milyen veszélyekkel jár a feladatuk. Egyszerűen buszra pakolták őket, és a csernobili négyes reaktor katasztrófája után néhány órával már meg is érkeztek Pripjatyba. Az útjukon végig katonák kísérték őket, akik megtiltották a zenészeknek és a táncosoknak, hogy szóba álljanak a helyiekkel.
Yuri ezek után arról mesélt Jake-nek, hogy ugyan nem tudták, hogy nukleáris katasztrófa történt a közelükben, de érezték a radioaktivitás hatásait. Körülöttük rengetegen megbetegedtek, a helyiek közül többen haldokoltak. A karantént azonban nem szüntették meg. A zenekar már azt hitte, hogy eljött a világvége, és nem csak Csernobilban történik hasonló, hanem a világon mindenhol haldokolnak az emberek. Yuri azt mondja, a katonák ugyan maszkot viseltek, de mindenki látta rajtuk, hogy még ők is félnek, a zenészek pedig beletörődtek abba, hogy meg fognak halni. .
Annak, hogy a zenészek biztosak voltak abban, hogy meg fognak halni, volt egy furcsa mellékhatása. A biztos tudat leemelte a vállukról az előadásaik terhének súlyát, Yuri szerint a csapat az élete legjobb fellépései Pripjatyban voltak. Több napon keresztül játszottak a helyieknek, a legutolsó előadásukon egy balerina táncolt a zenekar zenéjére. A nő a balerináktól hallatlan módon azonban nem kötötte fel a haját, hagyta, hogy a tánc közben szabad lengjen a hajkoronája. Yuri ekkor látta meg, hogy a táncos haja csomókban hullik, rengeteg hajszál a táncpadlón kötött ki. Azt is körülírta, hogy az előadás végére a balerina orrából és a füleiből folyt a vér, majd amikor a zeneszám végére értek, a helyi, megbetegedett gyermekek odafutottak hozzá, hogy virágokat adjanak neki.
Yuri még aznap megszökött Pripjatyból. Habár összetalálkozott egy fegyveres katonával, nem lőtte le, hagyta futni. A férfi ezután amilyen gyorsan csak tudott, megszökött a Szovjet Unióból, ám mire sikerült átlépnie a határt, megvakult. Azt mondja, hogy a Csernobilban fellépő zenészek közül ő az egyetlen túlélő.
Azt nem tudni, hogy a történet, amit Jake leírt, valóban igaz-e. A legtöbb felhasználója azonban hisz Jake-nek, sokan azt mondják, hogy a Yuri által leírtak megegyeznek azzal, amit Svetlana Alexievich írt le a könyvében, a Csernobil hangjaiban. Alexievich újságíróként dolgozott Minszkben, amikor megtörtént a csernobili atomkatasztrófa, ezután több mint 500 túlélővel készített interjút. A könyvét 1997-ben adták ki, az HBO Alexievich munkáját is felhasználta, amikor elkészítették a sikersorozatukat.
