Sem jogos védelem, sem vélt jogos védelem, sem erős felindulás nem állapítható meg annak az apának a javára, aki az alkoholizáló együttélésük során szokásossá vált viták legutóbbikán leszúrja a fiát - írja az ugyeszseg.hu.
A Győri Fellebbviteli Főügyészség, mint másodfokú ügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozza abban az ügyben, ahol az idős apa leszúrta középkorú fiát.
A Győri Törvényszék a 2020. szeptember 10-én meghozott ítéletében a vádlottat emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt 6 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.
A nem jogerős ítélet szerint a vádlott és fia a családi házban együtt éltek. Mindketten rendszeresen italoztak és ilyenkor veszekedtek, amely veszekedés az ominózus napon este enyhe tettlegességbe, aztán pár perces szünettel utána abba torkollott, hogy az enyhén ittas vádlott a feléje közeledő súlyosan ittas sértettet dühében a kenyérszeleteléshez elővett 24 cm pengehosszúságú késsel erőteljesen hasba szúrta. Ezt követően a vádlott mentőt hívott, s annak megérkezéséig – miközben még indulatosan szidalmazta és sértegette őt – a sértett sérüléseit a diszpécser telefonos utasításai alapján megpróbálta ellátni. A sértetten életmentő műtétet hajtottak végre, ennek ellenére másnapra virradóan meghalt.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője eltérő minősítésért és enyhítésért jelentettek be fellebbezéseket, amelyeket a fellebbviteli főügyészség nem tart alaposnak.
A másodfokú ügyészség szerint büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg, a cselekmény minősítése törvényes. A vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, mert a vitájuk és a veszekedésük befejezése után – saját előadása szerint sem – a sértett nem intézett ellene jogtalan támadást, a sértett későbbi feléje haladása pedig önmagában a személyét közvetlenül fenyegető jogtalan támadás veszélyét sem jelent(het)i. A vádlott nem volt vélt jogos védelmi helyzetben sem, mert nem volt alapos oka az ellene irányuló jogtalan támadással közvetlenül fenyegető helyzet téves feltételezésére, miután – szintén saját előadása szerint – a sértett meg sem szólalt, azaz még verbálisan sem fenyegette meg. A vádlott volt az, aki eleve indulatos volt, azonban indulata nem méltányolható okból származott, így az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette, mint az emberölés enyhébb esete sem áll(hat) fenn.
A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésnek a büntetési tétel ötéves alsó határához közel eső mértéke még úgyis inkább méltányos, hogy a vádlott idős, beismerése a tényállás alapjául szolgált, az emberölésre irányuló szándéka eshetőleges volt, a mentők hívásával és kiérkezésükig a sértett sérülésének ellátásával az eredmény elhárítására törekedett.
