A következő cikk egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját az adott kérdésben. Ha hozzáfűznél valamit, vagy vitatkoznál a szerzővel, keress minket Facebookon, vagy ezen az email-címen!
Valamikor a hetvenes évek elején költöztem be a Szigethy Attila úti panelek egyikébe, ott is rögvest a 7. emeletre. (Akkor még Felszabadulásnak hívták az utcát.) Itt, ebben a hetedik emeleti betonodúban tengetem az életem vagy ötven éve – legalábbis rövidebb-hosszabb kitérők után valahogy mindig ide kanyarodik velem vissza a szekér. A „lakás” egyetlen valós értéke az, hogy
észak felé korlátlan panorámában gyönyörködhetek a nap huszonnégy órájában. Így a város látványát, annak változásait történelmileg (rendszerváltozásilag) volt szerencsém követni.
Kezdjük mindjárt a kéményekkel! Sok volt belőlük! De ami a rosszabb: bizony füstöltek is szorgalmasan! Így aztán a pöfékelés elmaradása, a kémények egy részének lebontása sem tudott szívfacsarodást okozni. Lehet, hogy építészetileg, meg városképileg, meg tudomisén... De nekem akkor se hiányoznak. Persze épültek újabb, a látképbe befurakodó monstrumok helyettük.
A városháza tornya mellett jobbra mindjárt ott a „kék csoda”, azaz a megyei önkormányzat és a vízügy üvegdoboza. Éppen eltakarja Sziget felé a látképet. Nekem valahogy az ottani templomtornyok jobban tetszettek. És mindig épül valami új is: Az Árkád tömbje például, vagy a legutóbbi gyöngyszem, az Olla (Bolla) művek által a városképbe biggyesztett, felfelé tartott középső ujjhoz hasonlatos torony. (Vajon ki lesz az égnek álló fekete fallikus szimbólum lakója?)
De a városkép legerőteljesebb eleme a színház. Amikor épült, naponta meredtünk értetlen képpel a látványra, ahogy a szűkös belvárosi telekre egy behemót sísáncot építettek, tényleg megdöbbentő volt. Persze ment is a pletyka, hogy sívilágbajnokságot rendez Győr hamarost. Azóta eltelt 40 év. Az épület jottányit sem lett szebb, Vasarely – máig nem értem, mit ettek a mázolmányain – gigaműve sem lett érdekesebb. Szerintem a „mester” kb. 23 perc alatt alkotta meg ezt az izét, hogy aztán Győrnek ajándékozza – nagyon ügyes.
De legyünk őszinték. A modern építészetnek a győri színház egészen izgalmas, értékes alkotása. Messze többet ér, mint bármelyik üvegfalú doboz a városban.
Nem is beszélve a borzasztó paneltömbökről, Vagy a mai korban is előforduló modernista giccsekről, mint az OTP új épülete, vagy a Delikát ház a Dunakapu téren (köszönjük, Borkai). Igen a színház egy izgalmas, és kiváló épület. Igen: lehet, hogy túl nagy, lehet, hogy rossz helyen van – de önmagában érték!
Na jó, de akkor mi legyen vele?
Először is tényleg kell építeni egy új kulturális központot – tágasat, korszerűt, de legfőképpen emberléptékűt! Hogy hová? Rendben, legyen a Városrét! Jobbat nem tudnék mondani én sem. Aztán ha ott már minden áll, az utolsó fűszál is kellően fésülve hajladozik a lágy dunai szellőben, na majd akkor lesz érdemes eldönteni a(z akkorra már régi) színház sorsát. De azért előre leírnék pár szempontot, ami meggondolásra érdemes:
1. Egy ekkora betonmammut lebontása és elhordása az baromi nagy meló: zajos, poros és sokáig tart. Ez a munka tutira fél évre padlóra küldi a belvárost. Kinek lenne kedve ott szórakozni, vásárolni, sétálgatni a porban, zajban, közlekedési káoszban? Főleg, ha helyette már ott van az Árkád és azontúl a vadiúj kulturális központ.
Jó eséllyel a bontás nem csak fél évre, de véglegesen padlóra küldené a belvárost.
2. A hulladék! Igen, rettentő sok lesz a betontörmelék, amivel kezdeni kell valamit. Győrnek pedig már most is komoly gondot okoz az inert (bontási, építési) hulladék szakszerű kezelése, tárolása.
3. Tehát a tér közepéről kivesszük ezt a nagy sísáncot! Mi marad? Északon a helyes kis házikók, zömmel kocsmák, délen a posta tömbje, nyugaton a „csodás” üvegfalú irodaház, keleten az OTP és néhány „remek” tízemeletes. Na, ha ebbe a keretbe a polgármester, vagy bárki más álmodó képes lesz akárcsak egyetlen minőségi festőt, rajzolót, művészt idecsábítani, hát akkor... Na jó, szóval ilyen lehetőség nem létezik.
Ez egy baromi nagy bontási seb lesz, amit talán 6-10 év alatt át lehet alakítani egy sivár közparkká, nyomoronc, sínylődő fákkal, hőgutával kecsegtető padokkal, tikkadt gyerkőcökkel, anyukákkal és néhány hajléktalannal.
És akkor mi legyen? Na jó, megmondom a tutit! Épüljön meg az új kulturális központ. A sísáncnak meg találjunk olyan funkciót, ami hasznos, és nem szükséges hozzá nagyobb átalakítás: rendezzünk sívilágbajnokságot Győrben!
A szerző az LMP győri elnöke.
