Tegnap tettünk közzé egy videót, amin az látszik, hogy V. Németh Zsolt (Fidesz-KNDP) parlamenti képviselő, mint a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság elnöke 2025 nyarán magyarázza el egy szakmai fórumon, hogy a pálinkafőzés miként kapcsolódik a vízhez.
De, hogy pontosan mi is volt a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság annak tüzetesebben is utánanéztünk, és, hogy kevésbé legyünk kritikusak a grémium tevékenységével az általuk közölt eredményekről is ejtenénk pár szót.
2024 december 31-én jelent meg a hír, hogy Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság alakult, ami nem mint parlamenti bizottság, hanem mint az akkori Energiaügyi Minisztérium alá tartozó szervezet tömörítette a területen dolgozó vezetőket.
Állandó elnöke az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára volt. Rajta kívül a tagok:
- Agrárminiszter által delegált államtitkár, az
- Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára, a
- közigazgatási és területfejlesztési miniszter által delegált államtitkár, az
- Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős helyettes államtitkára, az
- Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának az elnöke, valamint az
- Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója.
Az új bizottság operatív testület, amely döntéseket hoz, konkrét problémákat old meg, elsősorban a víz visszatartásánál, ami csatornákban, holtágakban, tározókban, erre kijelölt halastavakban történik. Jelenleg 15 megyében 118 helyszínen végeznek vízvisszatartást, vízkivezetést pedig 42 helyszínen. Ez 150 millió köbméter vizet jelent. Ehhez járul még a Tisza-tó 104 millió köbméternyi vízzel, ami együtt a Velencei-tó nyári vízmennyiségének ötszöröse - írta januárban az Energiaügyi Minisztérium.
A bizottság az első évben összesen 9 ülést tartott, és egyik fő programjának a “Vizet a tájba” nevezte meg. Ennek a lényege az volt, hogy olyan gazdák jelentkezését várták, aki önként vállalták, hogy eláraszthatják a területüket vízzel, így az országon átfolyó víz egy részét fel tudták tartóztatni. A víz pedig lassan vissza szivárgott a talajba.
A rendszernek persze voltak kritikusai. Például a korábban az LMP-ben politizáló Keresztes László Lóránt azt mondta, hogy fordítva történt meg a fazonírozás. A bizottság, és ezen keresztül aztán a vízügy ugyanis nem azt nézte meg, hogy mely területek alkalmasak az elárasztásra. Hanem a gazdák maguk ajánlottak fel szántókat, amelyeknek alig a 10% volt használható erre a célra.
Ugynakkor egy idén júniusban írt cikkben a Magyar Agrárkamara statisztikájára hivatkozba 632 millió köbméter visszatartott, vízről számoltak be. Ez a műtárgyak zárva tartásával, a duzzasztott folyómedrekben, csatornákban és tározókban megfogott vizet jelentette.
A földekre pedig - szintén a NAK statisztikája szerint - 8 millió köbméter vizet jutottak ki.
Nincsen egyébként könnyű dolgunk a tekintetben, hogy a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság üléseinek jegyzőkönyveit hiába kerestük a nyilvános adatbázisokban, nem találtuk. Így leginkább a minisztérium által archívált cikkekre, illetve V. Németh Zsolt által megosztott bejegyzésekre tudtunk hagyatkozni.
A 2025 júliusban tartott tanácskozás után az elnök például ír arról, hogy az akkori aszályt térképet is megtekintették. Arról azonban nincs információ, hogy milyen azonnali és távolba tekintő intézkedésekről döntöttek.
A kirajzolódó kép alapján pedig úgy tűnik, hogy a grémium inkább a talajvíz pótlásával, mintsem a nagy folyók hosszútávú víz megtartásával foglalkozott. Ezt erősíti meg V. Németh idén januárban közzétett írása, amelyben csak és kizárólag előbbi területről ír a bizottság működésének első évét összefoglalva:
"2025-ben a „Vizet a tájba” kezdeményezés országos programmá vált:
• 63 helyszínen történt beavatkozás,
• több mint 8,6 millió m³ víz lett kihelyezve,
• több mint 2800 hektárnyi terület javult vízháztartás szempontjából,
• az üzemrendek módosítása révén pedig több mint 315 millió m³ vízkészlet maradt az országban.
Vízkészleteink növelése ma már nemcsak műszaki kérdés. Ezért foglalkoztunk a legfontosabb területhasználati-, üzemrendi-, támogatáspolitikai kérdésekkel. A Bizottság kezdeményezésinek köszönhetően a Kormány jelentősen bővítette a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat: a vízkészletnövelésre fordítható keret 105 milliárd forintról 218 milliárdra, a teljes vízügyi fejlesztési keret pedig 293 milliárd forintra nőtt. A Homokhátságon, a Nyírségben, a Civaqua és a Keleti-főcsatorna térségében zajló beruházások kiemelt ütemben haladnak előre."
Csak összehasonlításként írjuk le, hogy az M87-es gyorsforgalmi út Kőszeg-Szombathely közötti szakaszának becsült építési költsége volt 200 milliárd forint. Ehhez képest az ország teljes területére szánt vízkészletnövelésre fordítható keret 218 milliárd forint volt idén.
A Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság utolsó ülését idén februárban tartotta. Az irány maradt a talajvíz és a mezőgazdasági területek öntözésének témája.
Az utolsó ülésen megállapodtak a 2026. évi munkatervről, valamint az öntözésfejlesztési és vízhiánykezelési források felhasználásáról.
"A cél változatlan: Vizet a tájba – a kiszámíthatóbb gazdálkodásért, erősebb vidéki térségekért és jobb alkalmazkodóképességért" - adta közzé február végén V. Németh Zsolt. Aztán jött az áprilisi választás, a kormányváltással pedig a Bizottság is megszűnt.
