A Széchenyi István Egyetem Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Kara szeptember 30-án és október 1-jén rendezte meg az idei Digitális Építőipari Workshopot. Szép János dékán a megnyitón kiemelte: a program létrehozásakor tudatos cél volt, hogy közelebb hozzák egymáshoz az építész-, építő- és közlekedésmérnöki területeket, és erősítsék a szakmák közötti együttműködést már az egyetemi képzés során. Mint fogalmazott, a gyakorlatban a feladatok nem különálló szakterületek szerint jelennek meg, ezért lényeges, hogy a hallgatók már tanulmányaik alatt megtapasztalják a kooperációt és az egymásra épülő szakmai döntések jelentőségét - írja az Egyetem szerkesztőségünkhöz eljutatott közleményében.
Hozzátette: a workshop arra is lehetőséget teremt, hogy koncentráltan jelenjenek meg azok a korszerű digitális tervezési és mérnöki technológiák, amelyek a hagyományos tanórai keretek között csak korlátozottan kaphatnak helyet. A dékán hangsúlyozta: külön érték, hogy különböző szakok és évfolyamok hallgatói dolgoznak együtt egy valós problémához kapcsolódó feladaton. „Egy híd különösen jó témája ennek, hiszen egyszerre építészeti alkotás, tartószerkezet és a közlekedési infrastruktúra része, megtervezése így eleve több mérnöki szakterület összehangolt munkáját igényli” – mondta.
Az idei feladat egy győri helyszínhez kötődött. A hallgatóknak az Ipar utca folytatásában, a Mosoni-Duna fölé korábban tervezett híd koncepcióját kellett újragondolniuk. Az átkelő a város belső keleti elkerülő útjának hiányzó szakaszán teremtene új észak–déli kapcsolatot: az 1-es főutat az Új Bácsai úton keresztül kötné össze a 14-es főúttal. A helyszín különlegességét az is adja, hogy északon ártéri erdő és Natura 2000-es terület, keleten ipari övezet, a belváros felőli oldalon pedig egy fejlesztési lehetőségeket kínáló barnamezős terület található.
Tóth Péter győri alpolgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a város közlekedését alapvetően meghatározzák a területét tagoló folyók és vasútvonalak, ezért a hidaknak kiemelt jelentőségük van az egyes városrészek összekapcsolásában. Felidézte, hogy az Ipar utca folytatásában létesítendő műtárgy gondolata már évtizedekkel ezelőtt felmerült, és a néhány éve elvégzett számítások 2035-re napi 18 ezer jármű forgalmával számoltak. Hozzátette: egy ilyen kapcsolat tehermentesíthetne egyes túlterhelt belső útvonalakat, megvalósítása ugyanakkor olyan nagyságrendű fejlesztés lenne, amelyhez állami szerepvállalásra is szükség van.
A megnyitón Bartus Róbert, az UNITEF’83 Zrt. Híd-, Műtárgy- és Szerkezettervező Irodájának vezetője ismertette az eredeti hídterv megszületésének hátterét. A 2019-es tanulmánytervben három eltérő változatot vizsgáltak, amelyek közül végül az egypilonos, ferdekábeles „dinamikus kábelhíd” mellett döntöttek. Ennek kiviteli terve 2020-ban elkészült, a beruházás azonban nem valósult meg. Ez adott szabadságot a workshop résztvevőinek ahhoz, hogy egy folyamatban lévő beruházás kötöttségei nélkül keressenek új megoldásokat.
A hallgatói csapatoknak nem pusztán egy látványos hídformát kellett megalkotniuk. Vizsgálták, hogyan kapcsolódhatna az átkelő Győr hosszú távú fejlődéséhez, kik lennének a használói, milyen szerkezeti rendszerrel és építéstechnológiával lenne megépíthető, valamint hogyan illeszkedne a Duna-part, az ártéri erdő és a védett természeti területek környezetébe. A munka eredményeként többek között 3D modelleket, látványterveket és a megvalósíthatóságot bemutató anyagokat készítettek.
A Digitális Építőipari Workshop nevéhez híven ezúttal sem csupán a végeredmény számított, hanem az odáig vezető út is. A hallgatók parametrikus tervezési, BIM-modellezési, szerkezeti számítási, terepmodellezési, renderelési és más digitális módszereket alkalmazhattak, és a szervezők a mesterséges intelligencia (MI) használatára is ösztönözték őket. A résztvevőknek azt is be kellett mutatniuk, hogy az egyes eszközöket mire használták, hogyan kapcsolták össze őket, illetve hol volt szükség az MI által adott eredmények ellenőrzésére vagy javítására.
A kétnapos munka végén a csapatok a Bridge Hallgatói és Oktatói Klubban mutatták be koncepcióikat. Terveiket több szempont – egyebek mellett a digitális munkafolyamat, a városi kapcsolatok, az építészeti minőség, a megvalósíthatóság, a környezetbe illesztés, valamint a prezentáció és a csapatmunka – alapján értékelte a zsűri, amely úgy látta, hogy mindegyik elképzelésben volt valami egyedi, fiatalos, innovatív és ötletes. Az első helyezett a Tarr Mihály, Beszprémi Fanni, Koszecz Boglárka Viktória és Csernák Sára, a második a Fogl Szonja, Földes Gergő, Gutta Petra és Pintér Lili Zsanett, míg a harmadik az Imri Jázmin, Farkas Dániel, Erdősi Balázs és Király Kíra alkotta csapat lett.
