Orbán Viktor „Ellenállási nyilatkozat” címmel hirdetett politikai harcot a TISZA-kormánnyal és az Alaptörvény 17. módosítása után kialakult új rendszerrel szemben. A Fidesz elnöke azt állítja, hogy Magyarország többé nem demokratikus jogállam, megszűnt a politikai verseny, eltűntek a fékek és ellensúlyok, a hatalom pedig kizárólagos birtoklásra törekszik. Erős mondatok ezek az amerikai foci vb-ről épp csak hazatérő ex-miniszterelnöktől, csak éppen szinte mindegyik úgy hangzik, mintha az elmúlt tizenhat év nemzetközi jogállamisági jelentéseiből, uniós bírósági ítéleteiből és korrupciós vizsgálataiból emelték volna át őket.
Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Orbán azt írta, hogy 2011-ben az új Alaptörvény „megteremtette a demokratikus jogállam alapjait”, valójában azonban éppen ekkor kezdődött el az alkotmányos rendszer egyoldalú átépítése. Ne felejtsük el azonban, hogy anno a Fidesz ellenzéki konszenzus nélkül fogadta el az Alaptörvényt, majd kétharmados törvényekkel, hosszú időre kinevezett intézményvezetőkkel és saját emberekkel feltöltött testületekkel igyekezett biztosítani, hogy hatalma egy későbbi választási vereség után is tovább éljen. Az Európai Parlament 2022-ben már nem teljes értékű demokráciáról, hanem választási autokráciáról beszélt Magyarország esetében.
A volt miniszterelnök szerint a választójog korlátozásával megszűnt a politikai verseny, ezzel szemben pont a Fidesz volt az, amely egyoldalúan rajzolta át a választókerületeket, megszüntette a kétfordulós választást, bevezette a győzteskompenzációt, és egy olyan rendszert alakított ki, amely aránytalanul jutalmazta a legerősebb pártot. Mindezt közpénzből finanszírozott kormányzati kampányok, a Fidesz üzeneteit ismétlő állami hirdetések és az ellenzékhez képest szinte korlátlan kommunikációs erőfölény egészítette ki.
Orbán most a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetéséről és a fékek, ellensúlyok kiiktatásáról beszél. Tizenhat évig azonban az ő kormánya szűkítette az Alkotmánybíróság jogköreit, töltötte fel saját jelöltjeivel a testületet, helyezett párthű vezetőket az ügyészség, az Állami Számvevőszék, a médiahatóság és más kulcsintézmények élére. Amikor a bírák nyugdíjkorhatárát leszállították, tapasztalt bírák tucatjait mozdították el; az Európai Unió Bírósága később kimondta, hogy az intézkedés jogsértő volt.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Különösen nehezen értelmezhető az önkényuralom elleni tiltakozás attól a politikustól, akinek kormánya éveken át rendeleti úton irányította az országot. A koronavírus-járvány alatt bevezetett rendkívüli jogrend után szinte azonnal következett a háborús veszélyhelyzet, amelyre hivatkozva a kabinet újra és újra meghosszabbította különleges felhatalmazását. A kormány olyan ügyekben is rendeletekkel írt felül törvényeket, amelyeknek alig vagy egyáltalán nem volt közük sem a járványhoz, sem az ukrajnai háborúhoz.
A parlament közben egyre inkább a már meghozott kormányzati döntések formális jóváhagyó helyévé vált, fontos törvényeket gyakran társadalmi egyeztetés nélkül, rövid határidővel, éjszaka benyújtott módosítókkal vagy salátatörvényekbe rejtve fogadtak el. Egész ágazatok működését alakították át úgy, hogy a szakmai szervezetek, önkormányzatok vagy érdekképviseletek sokszor csak akkor szembesültek a tervekkel, amikor azokat már gyakorlatilag nem lehetett érdemben megváltoztatni.
Orbán azt írja, hogy a Fidesz a parlamenten belül és kívül minden békés eszközt igénybe vesz a rendszerrel szemben. Érdekes elképzelés, hiszen az ő kormányzása alatt civil szervezeteket bélyegeztek meg külföldről támogatottként, a „Stop Soros” törvénnyel büntethetővé tették a menedékkérők segítését, a CEU-t pedig egy személyre szabott jogszabállyal lényegében elüldözték Budapestről. Több ilyen intézkedésről az Európai Unió Bírósága mondta ki, hogy sérti az uniós jogot és az alapvető szabadságjogokat.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benkő Vivien Cher
A média teljes leuralása szintén nehezen egyeztethető össze a szabadság mostani védelmével. Nem volt az olyan nagyon régen, amikor a Fideszhez kötődő üzleti körök felvásárolták a megyei lapokat, rádiókat, televíziókat és internetes oldalakat, majd mintegy ötszáz médium került a KESMA nevű horror-alapítványba. A kormány az összeolvadást nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette, így még a versenyhatósági vizsgálatot is kizárta, miközben a közmédia és az állami hirdetések rendszere folyamatosan a kormány politikai üzeneteit erősítette.
Ehhez társult a tébolyult háborús félelem kampány, amelyben a Fidesz éveken át azt sulykolta, hogy politikai ellenfelei háborúba vinnék Magyarországot. A plakátokon, a közmédiában, a kormányközeli sajtóban és a közösségi médiában ugyanaz az üzenet futott: csak az Orbán-rezsim jelent békét, mindenki más csak veszélyt hozna Magyarországra. Korábban ugyanezzel a módszerrel építettek kampányt a menekültek, Soros György, Brüsszel, a civil szervezetek, az LMBTQ-közösség vagy éppen a tiltakozó tanárok ellen.
A rendszer gazdasági oldala közben a kormányhoz közel álló szereplők példátlan meggazdagodását hozta, Mészáros Lőrinc néhány év alatt az ország leggazdagabb emberévé vált, cégei százmilliárdos állami és uniós közbeszerzéseket nyertek el. Mindeközben a saját lábán álló Tiborcz István szálloda- és ingatlanbirodalmat épített, Szíjj László és Garancsi István pedig állami beruházások és koncessziók sorából erősödött meg példatlanul. Mindez önmagában nem minden esetben bizonyít bűncselekményt, de a politikai közelség, a közbeszerzési sikerek és az állami üzletek együtt egy olyan rendszert építettek ki, amelyben a közpénz és a magánvagyon határa egyre nehezebben volt felismerhető.
Fotó: Stiller Ákos
Az Európai Unió végül nem pusztán politikai kritikákat fogalmazott meg, hanem pénzügyi következményeket is alkalmazott. A közbeszerzési problémák, a magas szintű korrupciós ügyek feltárásának eredménytelensége, az összeférhetetlenségek és az ügyészségi fellépés hiányosságai miatt több milliárd eurónyi támogatást függesztettek fel. A korábbi magyar kormány eközben nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez, amely közvetlenül vizsgálhatta volna az uniós pénzekkel kapcsolatos visszaéléseket.
Orbán Viktor most azt ígéri, hogy nyilvántartják a TISZA-kormány jogsértéseit, a későbbi áldozatokat pedig jóvátételben részesítik. Ez különösen erős mondat attól a politikai rendszertől, amely alatt a Pegasus kémszoftverrel újságírók és közéleti szereplők kerültek célkeresztbe, menedékkérőket tartottak jogellenes körülmények között tranzitzónákban, és több olyan törvényt fogadtak el, amelyről később nemzetközi bíróság mondta ki, hogy jogsértő.
Orbán ellenállási nyilatkozatának legnagyobb problémája ezért nem az, hogy kemény vagy túlzó. Hanem az, hogy szinte minden vádpontja visszahullik arra a rendszerre, amelyet tizenhat éven át maga vezetett. Most azt kéri számon a TISZA-kormányon, amit az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az EBESZ, az Európai Unió Bírósága, civil jogvédők és független újságírók éveken keresztül kértek számon rajta: a politikai verseny torzítását, az intézmények elfoglalását, a média leuralását, a rendeleti kormányzást, a korrupciós kockázatokat és a hatalom kizárólagos birtoklására tett kísérletet.
Fotó: Facebook
A volt miniszterelnök azt írta: „A mai naptól az a küldetésünk, hogy helyreállítsuk a demokratikus jogállamot.” Csakhogy a magyar demokratikus jogállamot nem 2026-ban kell megvédeni, és nem a TISZA-kormánytól, hanem pont attól az Orbán Viktortól, aki 2010 után hagyta, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere az utolsó morzsáig felzabálja Magyarországot. Lehet persze most játszani az ellenálló streetfightert, de legközelebb talán jobban tenné a bukott miniszterelnök, ha nem a jetlag árnyékában elmélkedne a demokráciáról, hanem egy tükör társaságában.
