Strompová Viktóriával, a Sárváriakért Egyesület elnökével, a 4. számú sárvári egyéni választókerület önkormányzati képviselőjével készített beszélgetést a 9600.
Lassan másfél éve dolgozik önkormányzati képviselőként. Milyen a politikacsinálás, ha szabad ilyen csúnyán fogalmaznom?
Nem is annyira politikusként, mint egy lakóközösség, egy választókerület képviselőjeként gondolok magamra. De minden esetre azt kell, hogy mondjam, hogy melós. Maximálisan szeretném elvégezni azt a munkát, amire felhatalmazást kaptam, szeretném, ha a választókerületen látszódna, hogy van gazdája. A dolgokat kicsiben kell kezdeni, hogy a végén a nagy feladatok is beérjenek.
Fotó: 9600
Ha már egyfajta számadás az elmúlt másfél évről, akkor érdemes megemlíteni, hogy hosszú idő után most egységes ellenzék ül bent a testületben.
Nem kis munka volt a 2024-es választáson, hogy egységben, 1-1-ben álljunk fel a Fidesszel szemben, - még ha az utolsó pillanatban is, de sikerült. Kár azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha gördülékenyebben megy ez a folyamat, és több időnk van kampányolni. Jelenleg 4 fővel van jelen a testületben a Sárváriakért Egyesület, ami - bár sokszor aggatnak ránk jelzőket - egy civil szervezet. Igenis meg tudtuk eddig is mutatni, hogy ellenszélben is tudunk elérni dolgokat.
Például?
Én azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb sikerünk az, hogy a korábbi példákkal ellentétben, a márciusi ülésen már nyíltan tárgyaltuk az önkormányzati cégek üzleti terveit. Bár a városvezetés ezt sosem fogja bevallani, de azt hiszem, ez volt annak a megfeszített munkának az eredménye, hogy folyamatosan ütöttük az asztalt azért, hogy a közpénzzel támogatott és egyébként az önkormányzat tulajdonában álló cégek átláthatóan működjenek.
Kaptunk is folyamatosan a városvezetéstől szinte mindig, amikor közbeszéd tárgyává tettük az alpolgármesternek szánt új autót, a kamionbérlést, majd adásvételt, a propagandára elköltött temérdek pénzt, és még sorolhatnám.
Ha azért támadnak, mert transzparenciát szeretnék, vállalom!
Elszokhatott az efféle “akadéskodástól” a fideszes városvezetés.
Amikor a választás után a bizottsági, és felügyelőbizottsági helyek elosztásánál megmutatkozott az aránytalanság, már tudtuk, hogy mire számítsunk.
Egyébként pedig nem hiszem, hogy az akadékoskodás lenne, hogy felhívjuk a polgárok figyelmét arra, hogy adott beruházást már negyedszer jelentenek be, és még mindig nem indult meg semmi. Inkább érzem azt, hogy emiatt annak lenne oka szégyenkezni, aki ezt megteszi.
A cél az közös: Sárvárt jobbá, szebbé, élhetőbbé tenni. De lehet ezt egyenesen stiklik, és politikai játszmák nélkül is csinálni.
Ha már a bizottsági helyek szóba jöttek, mégis csak elnöke lett a Humán Erőforrás Bizottságnak.
Így lett is rálátásom arra, hogy 155-re csökkent a valamikori több mint 1000 darab önkormányzati szociális bérlakás Sárváron, a kérvényezők pedig még mindig többen vannak, mint a szabad lakások. Azon vagyunk, hogy az önkormányzat ne adja el az önkormányzati lakásokat, ráadásul ne a piaci árhoz képest alacsonyabb áron.
A bizottságot ugyan én vezetem, de ettől még a delegált tagok fideszes többséget alkotnak. A többségi döntéssel a bizottság pedig sok esetben akkor is szociális alapon ad ki valakinek egy lakást, amikor az illető költségelven, vagy piaci alapon is ki tudná fizetni a lakbért.
Én ebben az esetben is magamat tudom ismételni: igazságosabb, és amennyire lehet, transzparens, átlátható rendszerre törekszem. Bőven van még dolgom ebben!
