A Nemzeti Összetartozás Napján a Fidesz nem képviselte magát a szombathelyi megemlékezésen - írtuk tavalyi cikkünkben.
Akár csak idén, tavaly is a Szent István parkban található I. világháborús emlékműnél tartották az Összetartozás emléknapi megemlékezést. A városvezetésen kívül a Kormányhivatal és a Vas Megyei Közgyűlés is képviseltette magát.
Tavaly azonban a szombathelyi Fidesz-KDNP frakcióból egyetlen képviselő sem volt jelen a városi megemlékezésen. Illés Károly frakcióvezető Erdélyben, a Csíksomlyói Búcsún vett részt, a frakció többi tagja pedig egy nappal korábban, pénteken az evangélikus templomban emlékezett meg az 1920. június 4-én történtekről.
Úgy néz ki idén végül egyetlen fontosabb esemény sem jött közbe a kormánypárti frakciónak így Illés Károly, a szombathelyi Fidesz elnöke, és Melega Miklós a szombathelyi KDNP első embere is részt vett a megemlékezésen.
Fotó: szombathely.hu/Bonyhádi Zoltán
A beszédet Tóth Kálmán, az Éljen Szombathely frakció, frakcióvezetője mondta. Íme:
"Tavaly egy kisfiú merengéseit hallgathatták meg ezen a napon. De a kisfiúk felnőnek, és elkezdik másképp nézni a dolgokat. Mert ami gyerekként érdekes, az lehet, hogy felnőttként tragikus. S lehet, hogy ami egy fiatalnak szomorú, az egy idősebbnek elgondolkodtató. Mert a tapasztalataink birtokában, és ismereteink bővülésével átértékeljük a történéseket. Egy dolog azonban biztos: Ma gyásznap van.
Nem az egyetlen a történelmünkben, de vitán felül a legnagyobb. Ha egy ország elveszti a területének és lakosságának 60-70 %-át, azt nem tudja kiheverni. Sem egyik pillanatról a másikra, sem éveken, olykor évtizedeken keresztül sem. Mi mégis megvagyunk, megmaradtunk. Furcsa a nyelvünk a külföldieknek, de adjuk nekik a tehetségeket, szokatlan szokásaink vannak, melyek csak a mieink. Magyarok vagyunk. Ez nem felmentés, tény. Nem ad menlevelet hibáinkra, de megmagyaráz sok mindent, ami a 16-20. századok között velünk történt.
Sokszor küzdtünk a puszta fennmaradásunkért, és sokszor packáztuk el történelmi esélyeinket. Voltak felemelő és tragikus időszakaink. A 20. században sok jó nem történt velünk, épp ezért ideje lenne, hogy ma végre úgy tudjunk élni, hogy nem egymás ellen, hanem együtt fordítsuk sorsunkat jobbra. Igaz ez erre az évfordulóra is. Eltelt több mint száz év. Engedjük el sérelmeinket. Ne azt találgassuk, hogy hol tudunk belerúgni a másikba, hanem azt keressük, hogy mi köt össze bennünket. Ha valamikor valami összetartja az összes magyart, az a száz évvel ezelőtti tragédia, így a mai nap.
Megváltozott a világ, és ma annak kell tudnunk örülni, hogy kirándulunk Szlovákiába útlevél nélkül, és jó eséllyel magyarul beszélhetünk a boltban, amiért senki sem kap retorziót. Egyre inkább működik ez Burgenlandban is. Jó kimenni a Székely Majálisra Maros megyébe, és arról beszélni, hogy Székelyföld egy és oszthatatlan. De ez nem magyarkodó kivagyiság kell, hogy legyen, hanem normális partneri viszony magyarok, székelyek és románok között. És ha szomszédjainkkal normális viszonyt ápolunk, úgy járhatjuk végig a történelmi Magyarországot, hogy érezhetjük a miénknek.
Múlt héten a Hősök Napját ünnepeltük. Nem hagyományos módon, mert egykori ellenségek emlékeztek együtt. Olaszok, osztrákok és magyarok közösen hajtottak fejet az első világháború összes áldozata előtt. Nem a múlton vitatkoztunk, inkább egyetértettünk abban, hogy mindenek közül a legrosszabb forgatókönyv a háború.
Nekünk nem kell revízió. Nekünk nem revízió kell. Azt szeretnénk, hogy éljünk együtt békében a Kárpát-medencében, és minden határon túlra került honfitársunk használhassa nyelvét, és őrizhesse identitását. Az előző példák jól mutatták, hogy ez lehetséges. Az kell, hogy ez mindenhol így legyen.
Azt mondják hazánk az egyetlen ország, amelyik önmagával határos. Akkor legyen így. Legyen közös a történelmi Magyarország. Mert akkor a miénk is."
