Hónapok óta aggasztja a mosonmagyaróváriakat a 33 ezres város kórházának kérdése: tavasszal országos hír lett belőle, hogy csak munkanapokon van szülészet, aztán mi írtunk arról, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a frissen szült kismamákat és az újszülötteket péntekenként elszállítják Győrbe. Azóta volt az ügyben lakossági fórum, közmeghallgatás, gyűjtöttek 10 000 aláírást és most hétvégére a momentumos Balázs Endre tüntetést is szervez – a mosonmagyaróváriak küzdenek azért, hogy megmaradjon a kórházuk.
A tüntetésen felszólal majd Szijjártó László, a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke is. Az egészségügyi rendszer súlyos problémái ügyében magát exponáló, ezért a kormány által nemrég megbüntetett Magyar Orvosi Kamara honlapján azonban a kisebb kórházak kapcsán egy másik érvelés is felmerült, ami nem feltétlenül indokolná, hogy a Szijjártó László felszólaljon a fórumon: Svéd Tamás tavalyi cikkében arról írt, hogy az erőforrások, szakemberek koncentrálása érdekében nem biztos, hogy hatékony kiskórházakat fenntartani.
Mi tehát a helyes stratégia: maradjanak a kiskórházak, vagy sem? – erről kérdeztük Szijjártó Lászlót.
A Titanic már a jéghegynek csapódott
Kérdésünkre válaszolva Szijjártó László távolabbról közelítette meg a problémát. Egyrészt elmondta, hogy mint kiderült, nincs olyan szabály, ami meghatározná, hogy mekkora lakosságszámra vagy területre milyen méretű kórházakat kell működtetni Magyarországon. Az alapvető kérdés tehát az, hogy milyen egészségügyi rendszert akarunk működtetni, és mi az ezzel kapcsolatos társadalmi akarat.
Svéd Tamás cikke szerinte az akut helyzetre ad választ,
az akut helyzet az, hogy katasztrófa van: a közegészségügyben Titanic már nekiment a jéghegynek, de ezt még mindig nem akarja felfogni a társadalom.
Ehhez szerinte elég megnézni azt, hogy milyen az életkori megoszlása az egészségügyi dolgozóknak a közellátásban, és megállapíthatjuk, hogy öt éven belül elsüllyedünk, az orvosok, ápolók 50-60 százaléka fog kiesni nagy területeken. A megyei MOK-elnök szerint ezt a kormány valószínűleg tudja, mivel valószínűleg leírta az a Boston Consulting Group által készített tanulmány, amit 2020-ban rendelt meg a Belügyminisztérium, és amit aztán tíz évre titkosítottak.
Szijjártó László szerint az lenne ideális, ha a politikai vezetés elismerné, hogy baj van, és elkezdődne a krízismenedzsment. Ez azonban jelenleg nem így van, nincs ismert terv a krízis menedzselésére. Az egyik megoldás a válsághelyzet kezelésében valóban az lehetne, hogy minden megyében egy kórház marad, de az is lehet, hogy csak arra lesz erőforrás egyes helyeken, hogy régiónként egy kórház maradjon; illetve hogy a háziorvosi rendszerben csak a járási központokban működjenek háziorvosok.
De ez csak válságmegoldás lehet, az ennél sokkal jobb megoldás azonban a hibák elismerésével járna, illetve pénzbe kerülne.
Egyrészt vissza kéne csábítani az elvándorolt, adott esetben pályaelhagyó orvosokat és ápolókat, például azzal, hogy hosszú távra rendezik és inflációkövetővé teszik a béreket. Ami Szijjártó szerint ennél nehezebb, de ugyanolyan fontos, az az, hogy meg kell változtatni az ellátás szemléletét és struktúráját: beteg- és dolgozóbarátabbá, ahol jó gyógyulni és gyógyítani – ehhez például át kell alakítani a képzést és a továbbképzést, korszerű minőségbiztosítási rendszereket kell bevezetni.
Szóval akkor szükség van a mosonmagyaróvári kórházra?
Szijjártó László szerint egyértelműen szükség van arra, hogy működjön a Karolina Kórház Mosonmagyaróváron. Például azért, mert nem igaz az, hogy Győr csak negyven kilométer autópályán – valójában nem az autópálya-lehajtótól kell ezt számolni, hanem a mosonmagyaróvári kórházhoz tartozó legmesszebbi falutól – a mentőszolgálat már most is alig tudja lefedni ezt. Ráadásul a térség elég nagy számú veteget lát el, rengetegen települtek be az ország más részeiből, akik például Ausztriában dolgoznak.
A megyei MOK-elnök összegzése szerint vannak kiskórházak, amelyekre szükség van, és vannak olyanok, amelyekre nincs, ez nem szimplán méretfüggő.
Ha van az adott kiskórház közelében egy nagyobb, ami a betegbiztonság csökkenése nélkül el tudja látni a térséget, akkor lehet, hogy nincs rá szükség, ez térségenként változik, és főleg attól függ, hogy adott helyen milyen ellátásra van szüksége a lakosságnak. A mosonmagyaróvári kórházra szerinte a fenti okok miatt szükség van.
Svéd Tamás cikke kapcsán még annyit jegyzett meg a szakember, hogy kollégájával a legtöbb dologban egyetért, de az erőforrások jobb kihasználása kapcsán van egy fontos dolog: az orvosok és az ápolók nem katonák, és bár most is van kísérlet arra, hogy ide-oda vezényeljék őket igény szerint, ennek hosszú távon az lesz az eredménye, hogy az adott dolgozók jelentős része elmegy az országból, vagy más pályát választ, ahelyett, hogy a szükségből centralizált, távolabbi kórházakban vállalna munkát.
