„A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
Tisztelt szombathelyiek!
Kossuth Lajos örökérvényű gondolataival köszöntöm önöket nemzeti ünnepünkön, mely az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc résztvevői előtt tiszteleg és ünnepli a modern parlamentáris Magyarország megszületését, valamint a Magyar Sajtót.
A mai nap a szabadság ünnepe.
Annak az ünnepe, amikor egy nép öntudatra ébredt és nemet mondott az elnyomásra. Felemelte a hangját, bátran fegyvert fogott és előre ment. És bár a fizikai harcban egy évvel később elbuktak, az erkölcsi-eszmei csatát megnyerték és az eredményeik mégis visszaigazolták tetteiket.
Hisz ezért állunk, állhatunk most itt mi is. Azért, mert ők magukért és ÉRTÜNK is mentek 175 évvel ezelőtt csatába, hogy kivívják a szabadságot az egész magyar nemzetért. A márciusi ifjak és a 200 éve született Petőfi Sándor előtt tiszteleg az ország és tiszteleg Szombathely is. Óvodások és iskolások készítenek kokárdát, csákót hajtogatnak; apró kezük által festett nemzeti színű papírzászlókat tesznek le Petőfi Sándor és Horváth Boldizsár szobrához, majd az óvodai, iskolai megemlékezés mellett emlékezetes műsort is adnak a városi ünnepségen
Mi, felnőttek – vagy felnőttebbek – pedig a gyermekkori hagyományt követve állunk meg ugyanezen helyszíneken és tesszük le a tisztelgés koszorúit a szombathelyi gyermekek kézzel készített magyar zászlói mellé. Fontos és meghatározó nemzeti ünnepünk március 15-e, hisz ez a nap múlt és jelen összefonódása minden magyar számára. Fontos a gyermekeknek, a fiataloknak és fontos kell, hogy legyen nekünk, felnőtteknek.
De ami ennél még meghatározóbb: az március 15. üzenete az utókornak. Hisz mik azok a szavak, amik a 175 évvel ezelőtt írott 12 pont elején szerepelnek? „Béke, szabadáság és egyetértés.” Gyermekkorunk óta tudjuk és mondjuk, hogy ezt kívánja a magyar nemzet: a békét, a szabadságot és az egyetértést.
Ezt kívánták akkor a márciusi ifjak, akik a szabadságot tűzték ki zászlajukra és ezt kívánjuk mi is a jövő nemzedékének. Hisz egyikünk sem szeretne egy olyan országban élni, ahol háború van, mert születésünkkor is a békét kaptuk útravalóul szüleink féltő ölelésétől. Senki sem szeretne egy olyan országban élni, ahol az elnyomás, a korlátozás uralja nemcsak a mindennapokat, hanem azt a sajtót is, amiből a valós - vagy valósnak vélt - történésekről értsülünk, így ezzel vagy elferdítve, vagy megmásítva kapnánk meg a híreket. Hisz a cenzúra eltörléséért, a szabad magyar sajtóért is harcoltak 175 évvel ezelőtt márciusban nemcsak Pesten, hanem itthon, Szombathelyen is.
1848-ban Horváth Boldizsár, a vármegye főjegyzője készítette el városunk 1848-as 16-pontját, melynek első szava: sajtószabadság. Akkor és most is az egyik legfontosabb törekvés volt a szabad sajtó gondolata. És ma is egy olyan országban akarunk élni, ahol senki sem vetemedik arra, hogy elhallgattatja azokat, akik nem értenek egyet más véleményével. EZ az igazi sajtószabadság, ez LENNE a sajtószabadság.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy a márciusi ifjaknak, úgy Szombathely városának is fontos a szabad sajtó, a sajtó szabadsága. 2011 óta minden évben díjjal ismerjük el és kiállítással tisztelgünk a legjobb fotósaink munkája előtt. 2022 óta pedig az önkormányzat „Szombathelyért Sajtódíjat” is
adományoz, ezzel is elismerve városunk újságíróinak munkásságát. Hiszünk abban, hogy amíg _lesz_ szabad sajtó, addig az esély és a remény is meglesz arra, hogy szabadon éljünk. Ugyanis a városunknak, országunknak és nemzetünknek akkor van jövője és fennmaradása, hogyha a szabad sajtó léte egyértelmű és biztosított.
És ennek fontosságát semmi sem bizonyítja jobban, mint Kossuth Lajos 1832-es szeptemberi beszédének részlete, amikor is azt mondta: vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak! Azt hiszem, hogy Kossuth 191 évvel ezelőtti gondolatai, és a 48-as márciusi ifjak törekvései is még jobban erősítenek meg bennünket, hogy amit mi, a jelen korszakban tehetünk, az nem más, mint hogy átadjuk a jövő nemzedékének a múlt iránti tiszteletet és a szabadság, a szabad sajtó fontosságát a béke és az egyetértés jegyében. Hisz „nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” Így leszünk mi egységes, szabad magyar nemzet.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
