Mint amikor valaki a partvonalról követ dob a játéktérre, vagy „megfújja" a nullás lisztet: bosszantás, provokálás, kellemetlenkedés és végül - „ezt nektek!" . Az osztrák filmes fenegyerek, Ulrich Seidl most bemutatott, Rimini című, 114 perces mozijában minden együtt áll ahhoz, hogy hahózzon a gyomorideg.
A sztori egyszerű, de éppen ez teszi nagyon is bonyolulttá a komikus drámát. Adott egy nagydarab, még mindig sármos popsztár, Ritchie Bravo, Ricsi, aki él bele a világba, nem vesz tudomást a változásokról. A téli Riminiben, a már-már Tarr Béla világát idéző üdülőváros párás lerohadásában fogadja rajongóit, akik után fejpénzt kap a kies szállodákban. Általában 200 eurót.
Sörre sok, élethez kevés, játékgépbe pont elég.
Elég ritkán, de érkeznek a rajongói buszok. Ricsi ilyenkor összeszedi magát, rápiál, felölti elviszpreszlis haskötőjét plusz fehérselyem, majd baritonján énekelni kezd a 70-80 éves rajongóinak. Akik között mindig akad olyan, aki nem csak firtatja, de ellenőrzi is a popsztár férfiasságát. A buja nyugdíjasok bizarr szex-kalandokba keverednek ideáljukkal, majd fizetnek érte.
E panel lét törik meg akkor, amikor jelentkezik a hős régen látott lánya. Aki egy bevándorló barátja társaságában pénzt követel tőle. Innentől lesz nagyobb a tét és innentől megy el a film egy olyan irányba, amire egyesek a nem polkorrekt (píszí) jelzőt aggatták.
Feleslegesen, mert Sheidl vezérfonala a társadalmi provokáció és amit a lány karakterével behoz, az valóság, létező probléma. Így tudja igazán kifejezni, vagy inkább parabolaként felmutatni, hogy mennyire beleragadt a kényelembe, a gondolati lustaságba Európa. Amely egyre tágabb teret ad a hedonizmusnak és egyre öregebb ahhoz, hogy újítani tudjon.
Ez már valóban vérre menő dolog.
A Michael Thomas (parádés színészi teljesítmény) alakította Ricsi persze mindezt nem így éli meg. De amit és ahogyan tesz, az szükségszerűen vezet tér-és személyiség vesztéshez. Így lesz az öregedő popsztár last minute szex-kalandjaiból kemény társadalomkritika. Mintha Günter Grass Bádogdobja szólna, csak éppen süket fülekre talál.
A Rimini sokak szerint az év filmje. Arról szól, aminek e zord világban a kultúrának szólnia kell. Arról szól, hogy a múltjából élő Európa mellett elmegy a világ, reális opció a szétesés és acsarkodás. Európa persze mindig is problémás földrész volt, de most nagyon az és akár elbukhatja jövőjét.
Ha csak meg nem hallja azt a bizonyos Bádogdobot, mondjuk a havas Riminiből
