Úgy volt, hogy Cannes után a nagyobb forgalmazók is átveszik a finn rendező, Hanna Bergholm 86 perces moziját, de aztán elálltak ettől. Ugyanis a nézőtéri vastapstól a „kirohanok a moziból hányni"-féle szélsőségig ugrott fel a mutató.
Így maradt A keltetés című horror az Art-mozihálózatban és persze az online térben. Hozzánk most ért el, a Savaria Mozi tűzijátékos idősávban vetítette.
A keltetés - Szinkronos előzetes (16E)
A keltetés - Bemutató dátuma: 2022. június 16.Tinja és családja élete látszólag tökéletes. A fiatal lány tehetséges tornász és kitűnő tanuló, amiről édesanyj...
A film főszereplője a 12 éves, tornásznak készülő kislány, Tinja, akit megdöbbentő hitelességgel és beleéléssel formál meg Siiri Solalinna gyerekszínész. A filmre tinik is beültek. Jó ropogtatós zacskózással, no meg a szokásos, tudommittettélanyáron vihogással.
Ám ahogy haladt a cselekmény, a zacskók összeestek, mint a bulgárszatyor, a vihogás meg kimúlt.
Úgy, mint A keltetés szerencsétlen kutyája... Két különlegességet szinte azonnal lecsekkolhattunk: a finnektől eddig merőben szokatlan volt ez a stílus. Második: olyan képi világot és hozzá sztorit ütöttek össze, hogy a nézőben diszkózni kezd a vérnyomás.
A filmkeret már-már tökéletes. Szőke szépségű finn mintacsalád, anya, lánya, férje, kisfia, igazi polgári miliő (egy kis irónia: a szerető barna). A ház tágas, gazdag benyomást kelt, de berendezése már jelez valamit a felesleges trendiség és az észszerűség vékony mezsgyéjén.
Az anya (Sophia Heikkila kimagasló alakításában) a közösségi média egyik sztárja. Ismert vlogger, ezrek követik. Mindent megoszt, ami az otthoni térben megesik.
Pontosabban majdnem mindent, mert azért vannak kellemetlen dolgok is.
Például a férj megcsalása, vagy a már említett kutya esete. De azért a mosoly országa nem csorbul az okostelón. Nem lehet nem észrevenni a közösségi média butító hamisságát a ravasz smink alatt. Vajon mi lesz az, ami áttör majd ezen a mézédes, ragacsos falon? – töpreng a néző, és hamar választ is kap rá.
Egy károgó varjú.
Ami, vagy inkább aki, berepül a csillogó szobába. Leveri a poharakat, nekirepül a csillárnak, végül Tinja pokróca alatt landol. „Add ide", szól az anya mosolyogva, aztán roppsz! – egyetlen mozdulattal kitöri a madár nyakát. „Dobd a szemétbe", int a lánynak.
A bonyodalmak el is kezdődnek. A nyakatekert varjú eljut az erdőbe, Tinja követi. A lány egy tojásra is lel. Miután a varjút a kegyes kimúlás állapotába juttatja, elhatározza: kikelteti a tojást, neki is lesz egy „fiókája"...
A finn mozi ebből levezetve erős metaforával dolgozik, könnyen rájöhetünk, hogy mi az irány, hogy közeledünk a szakadék széléhez. Mégis, látóterünket továbbra is kitöltik a vloggeres szép videók, ami meg nem olyan szép, azt ki lehet vágni.
A keltetés részben azt nyilatkoztatja ki, hogy minden alkalmat megragadunk a valóság megszépítésre, a bajok elkenésére. Így szükségszeren jutunk el a hazugságig, majd az ebből szintén szükségszerűen következő tragédiákig.
Hőseink végül szembesülnek a szó szerint véres valósággal. A film utolsó negyede már-már elviselhetetlenül feszült. Fogalmunk sincs, „mi sül ki ebből", de ami kisül, az tényleg hátborzongató. Egy biztos: ez a film nem dobja fel a nézőt és jóval meghaladja a horror műfaji határait. Tudatosan épít szorongásunkra, ezt hozza elő.
A mai valóság pedig - nem messze a „nagy testvér" ölelő karjaitól - maga a keltetés.
