Szemben a nemrég megtartott győri Food Truck Show-val, a VOLT Fesztiválra akkor sem mondhattam volna azt, hogy régen minden jobb volt, ha tényleg így lenne. Ugyanis még soha nem voltam ott, csak egy, hajdanán nagyon közelinek számító soproni ismerősöm élményeit hallottam róla korábban. Viszont a mostani odalátogatásom demonstrálta: aki először jár a VOLT-on, eltévedni az sem tud.
Fotó: Papp László Tamás
A vasútállomástól kezdve végig nyilak, táblák jelzik, merre haladjunk, a pályaudvartól rendszeres időközönként buszjárat indul, ami szinte ott tesz le a bejáratnál, onnan már csak egy kis séta. (A buszjegy 390 forint.) A becsekkolás is gyorsan megy, napijegy és igazolvány felmutatása, karszalag felrakása, csomag átvizsgálása összesen pár perc. Sokan rengetegszer háborogtak már, hogy megdrágult a szórakozás is. (S erről mi az Ugytudjukon is nemegyszer beszámoltunk.) De fordítsuk meg a kérdést:
ha már ekkora a drágaság, legalább minőségi és gyors kiszolgálásban van-e részünk?
A VOLT csütörtöki napján eltöltött jó néhány óra után azt kell mondanom: igen. A sörre (890 forint) és a szendvicsre, amelyből nem sajnálták a belevalót (3150 forint) egyik helyen sem kellett sokat várni.
Fotó: Papp László Tamás
Ahogy a feltöltőhelyeken, ahol a fizetéshez szükséges összeget (500 forint kezelési díjért) a karszalagomban lévő chipre rátöltik, is mindig viszonylag hamar sorra kerültem. A WC-k előtt úgyszintén nem keletkezett tumultus még az éjszakai órákban sem. Persze ennek oka lehet az is, hogy a csütörtök talán nem a legerősebb nap, valamint a komoly árrobbanás, a gazdasági helyzet miatt idén lehet, hogy kevesebben jöttek, mint a járvány előtti években.
Fotó: Papp László Tamás
Azon lehet vitakozni, hogy az 500 forintos úgymond kényelmi díj, amit az elektronikus fizetésért leszurkolunk, lehúzás-e vagy sem? Tény, hogy így, ha csak egy nagyon alapösszeget, kevesebb, mint 5000 forintot költünk (szendvics + sör), már akkor is leveszik a pénz minimum 10 százalékát. Ugyanakkor többszöri fizetés után már én is nagyon kényelmesnek tartottam, hogy nem kell bankkártyát elővenni, érinteni, kódot pötyögni vagy bankjegyekkel, visszajáróval bíbelődni, s ez azért megért 500 forintot.
Fotó: Papp László Tamás
Tény, hogy a VIP-részleg sem kongott az ürességtől, ami arra utal, van itt pénz és fontos ember egyaránt.
Fotó: Papp László Tamás
Ironikus mosoly kíséretében be is ugrik nekünk a korábbi VOLT-himnusz ide passzoló strófája:
Van néhány VIP passom/Na, maradsz még, itt alszol?
Wellhello x Halott Pénz - Emlékszem, Sopronban (a Telekom VOLT Fesztivál himnusza)
A 2015-ös Telekom VOLT Fesztivál himnusza. ► Jegyek: http://sziget.hu/volt/jegy/jegyarak► Zene: Csöndör László "Diaz"► Szöveg: Karácson Tamás "Fluor", Marsal...
A koncerthelyszínek között ingázva - Lóci Játsziktól a Csaknekedkislányig terjedt az inkább nekem valóbb zenei tartomány - se nagyon láttam a tömegben ismerős arcot, de magával a hellyel gyorsan összebarátkoztam.
Fotó: Papp László Tamás
Legjobban az a rész tetszett, ahol a fák törzseit és ágait színes lampionok, izzófűzérek kötik össze. Itt a borkínálatban is elmélyedhetnek az arra hajlamosak.
Fotó: Papp László Tamás
Ez a chillezős szakasz tulajdonképpen, ahol egy kicsit megpihenhet a felpörgött tudatunk.
Fotó: Papp László Tamás
Akinek pedig a zenei kínálat nem volna elég pörgős, s még extrémebb örömökre vágyik, annak tudom javasolni ezt a szerkezetet:
Fotó: Papp László Tamás
A fesztivál közönsége alapvetően belföldi, zömmel a huszon-, harmincvalahány éves generáció. Külföldiek is akadnak persze jócskán, de valahogy az az érzésem, hogy a legtöbben közülük nem kifejezetten a VOLT miatt utaznak Magyarországra, inkább „ha már itt vagyunk” felkiáltással leugranak ide.
Fotó: Papp László Tamás
Persze belőlem ne induljon ki senki, ha egy fesztiválról szerzett benyomásról van szó. A legtöbb ember párosban vagy csoportosan jár szórakozni, ritkán látni magányos „bulivadat”. Én viszont szeretek egyedül odamenni, magamban csatangolni, s nem zúzódik össze a lelkivilágom, ha senki nem vágyik a társaságomra oly legyűrhetetlen módon, hogy szóba akarjon elegyedni velem.
Fotó: Papp László Tamás
Speciel nekem egy VOLT túl mainstream, én a goabulikhoz szoktam, ahol az emberek közvetlenebbek, sokkal inkább leszólítanak. Itt összesen kétszer történt interakció: a Punnay Massif-koncerten kezembe nyomtak egy Kék Szív-hastaget ábrázoló szívecskét, hogy írjak rá valamit, amire nem tudtam hirtelenjében mit reagálni (ironikus módon pont azért, mert valamennyire azért én is rajta vagyok az Asperger-spektrumon, amit a szívecske jelképezni próbál) de azért elfogadtam az ajándékot.
Fotó: Papp László Tamás
Késő éjjel pedig a WC előtt két csaj taglalta hangosan az egyikük szakítását, nem válogatva meg a szavaikat, amikor az illető pasit jellemezték. Biztosítva engem, hogy nem rám haragszanak, nem rólam van szó. Megköszöntem nekik az információt, ámbár az utóbbi években nem voltam olyan tudatmódosult fázisban, mely alatt egy ilyen szakítást feledni tudnék.
Fotó: Papp László Tamás
A leírt élményekkel gazdagodva a hajnali VOLT-különvonatok egyikével tértem haza Győrbe, leginkább pozitív hatásokat tudok hát átadni az olvasóknak, akik, ha nem hisznek nekem, holnap még utánajárhatnak. További fotók a 2022. június 23-i VOLT-napról itt:
33 Ha pedig meggyőztem őket, akkor is irány a buli, mindenütt jó, de legjobb Sopron!
