Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Nincs mese, besárgult az a paradicsom: a Fidesz begyűjtötte a negyedik kétharmadot és ezúttal 3 millió ember szavazatát is magáénak tudhatja. Bár sokáig úgy tűnt, az ellenzékkel fej-fej mellett haladnak, ez csak álca volt. Igaz, annak tökéletes, mert az amúgy a Fidesznek lejtő választási pályán az ellenzék totális vereségbe rohant.
Ennek okait már sokan elemezték, de akadnak új jelenségek is. Közte, hogy most nem csak a falvak, de a vidéki városok is besárgultak. Ráadásul 1 millió szavazó tűnt el az ellenzék mögül, vagyis az összefogás többet vitt, mint amennyit hozott. Az a várakozás sem teljesült, hogy majd a fiatalok megfordítják a dolgokat - többségük el sem ment szavazni. 
Külön is figyelemre méltó, hogy Nyugat-Magyarországon is kőkemény fideszes szavazói bázis jött létre. Orbán Viktor nem véletlenül mondott köszönetet Ausztriának a választási győzelme után. Tarthatott attól, hogy a nyugati végeken élő, de a szomszédos országba dolgozni átjárók tízezrei egy-két körzetben elvihetik tőlük a mandátumot (erre leginkább Szombathelyen mutatkozott esély). De nem, a kormánypárt itt is fölényes győzelmeket aratott.
Megnyerte magának a csokos réteget, a nyugdíjasokat, a közmunkásokat és a kevésbé tájékozottak tömegeit. Megnyerte magának a 40-60 év közötti „melósokat", mozgósította a látszólag független, valójában fideszes függőségű falusi polgármestereket. Ők ha nem állnak be a sorba, akkor nem jön pénz a faluba és búcsút inthetnek az egzisztenciájuknak is.
Mindehhez hozzáadódott az ellenzék hibás helyzetfelmérése. Leginkább azzal, hogy az előválasztás révén elhitte: egybe lehet terelni a teljesen más értékeken működő politikai szereplőket. Mint kiderült, vezetőiket igen, szavazóikat azonban nem.
A nagy győzelem ellenére Orbánnak minden eddiginél nehezebb dolga lesz. A választási pénzszórás, a több tízezer milliárd forintos hiány, a hitelfelvételek kedvezőtlensége, a most már valóban ellenséges külső környezet és a belső infláció kígyószorításba vonhatja. Ha nem sikerül lehívnia az uniós pénzeket és az árakat stabilizálni, akkor nagy bajba kerülhet. Akár a ciklust sem tudja majd kitölteni (ez is új elem az eddigi terephez képest. Ráadásul egyszerre két olyan, újra aktivizálódott szereplő is akad, akik bármikor és vélhetőleg szívesen beugranának a helyére: Lázár és Navracsics). Egy biztos, az őszre jósolt 1000 forintos kenyér, a 4-5 ezer forintos húsár és a 7-800 forintos benzin nem teszi rózsássá Orbán kilátásait.
De legalább ilyen mérvű veszély fenyegetheti a politikai térfélen is. Nem az ellenzék részéről, mert azt, úgy tűnik, sikerült tartósan lebénítania. Nagy eséllyel a saját térfelén akadhat kihívója. A Mi Hazánk és vezérük, Toroczkai László sokban hasonlít Orbánra. Mint mondta, a ciklus végére legalább 20 százalékos pártot szeretne, és kíméletlen ellenzéke lesz a kormányfőnek. Fantazmagória? Ha a számokat nézzük, több annál. Most 310 ezer volt jobbikos szavazott rájuk, de van ott még legalább 4-500 ezres tartalék. 
Ha Orbánt netán elkoptatják a gazdasági bajok, jöhet Toroczkai, mint csodatevő: ez a fajta attitűd nagyon is a mai magyar társadalom sajátja.
Szintén a jobbközép táján tűnhet fel új pártjával Márki-Zay Péter. Tévednek, akik azt hiszik, hogy ő bukott politikus. Ha sikerül megszólítania a most jobb híján (szélső)jobbra szavazó konzervatív értelmiségit, a nyugatosabb, de nemzeti értékeket képviselő réteget, akkor simán lehet önálló parlamenti erő. Mégpedig kormánypárti szavazatokat elhódítva. 
Végül pár szót a megyéről. A kormánypárti politikusok többsége a nyugdíjkorhatár közelében mozog, vagy azt már át is lépte. Fiatalítást nem látni (egyetlen kivétel Ágh Péter, de ő inkább a fehér holló kategória). Ez éppen úgy ráég majd a pártra, mint történt az MSZP esetében. Ez megnyithatja az utat a Momentum előtt a megyében is, hiszen a választói bázisok elöregedése – korfa – értelemszerűen nekik dolgozik.
Ha a pártnak, szélesítve a kört: az ellenzéknek sikerülne karizmatikus vezetőt találnia (Márki-Zay az volt, de egy számára „ellenséges" tömb élén és ő sem szerette a „tömbjét"), esélyeit nagyban növelhetné 2026-ra. De, tekintve a mai változásokat, akár a mostani győzelmet is zárójelbe tehetik a nem várt, de eséllyel bekövetkező események, közte a gazdasági válság.
