Mindenhol váltás, változás van, miért ne lenne az akciófilmek világában is? Erre gondolhatott Michael Bay rendező, amikor leforgatta a Rohammentő (Ambulance) című, 134 perces moziját.
Két dolog teljesen biztos: a Blues Brothers alapvetés óta ennyi kocsit még nem törtek össze játékfilmben. Másrészt annyira megcsavarta a sztorit, hogy azt Miss Marple sem lenne képes kibogozni.
De miben hoz újat ez a dolgozat? Főleg, hogy nem szűkölködik dramaturgiai hibákban. Ráadásul – a dán adaptációt nem számítva – ki is lóg néhány lóláb. A nyitány a Harmadik műszak sorozatból köszön ránk, a bankrablásból pedig számos hasonló megesett már a celluloid, majd a digitális térben. Közhelyes a magabiztos, de mindig valamit elszúró főrendőr/FBI ügynök karaktere is.
Bay ezen úgy lép túl, hogy végletekig löki a kontrasztot. Képes két órán át fenntartani a feszültséget azzal a módszerrel, hogy menetközben új és új szereplőket hoz a történetbe. Így a nézőnek arra sincs ideje, hogy lazítson, mert akkor elveszti a fonalat.
A kontraszt uralja a képi világot. Kiélezése egyértelmű, a sztori Los Angeles (LA) elit negyedeiben, a felhőkarcolók világban, másrészt a lepusztult rozsdaövezetekben játszódik. A kiáltó ellentéttel mintha azt sugallná a rendező, hogy a gazdagság csak díszlet, a valódi folyamatok többnyire a sötét mélyben húzódnak.
Rohammentő - magyar nyelvű előzetes
Országos bemutató: 2022. április 7. Los Angeles utcáin egy nap leforgása alatt három élet örökre megváltozik. Michael Bay nyaktörő iramú új thrillerében a so...
„Dolgozunk, mentünk, ellátunk, majd másnapra az egészet elfelejtjük. Aztán minden kezdődik előről", mondja társának egy balesetes kislány ellátása közben Cam mentőtiszt (Eiza González), aki aztán a nagy galiba egyik kulcsszereplője lesz. Majd feltűnnek a negatív hősök, a veterán katona Sharp (Abdul-Mateen) és fogadott testvére, Dannynek (Jake Gyllenhaal).
A kontraszt itt is nyilvánvaló: Danny jól menő, simlis fehér, aki gazdagok luxusautóinak felügyeletéből él, fogadott testvére pedig fekete, a nyomor szélén. Rákényszerül, hogy kérjen: „Kétszázötven kellene, a rohadt biztosító nem fizeti a műtétet. A nejem rákos, ha nem lesz pénz, meghal", mire a tesó: „Kétszázötven rongy? Gyere velem, lesz 8 milliód". 
És mennek bankot rabolni a vérvörös alkonyban fürdő nagyvárosban. Akciófilmet elmesélni felér egy bűncselekménnyel, ettől el is tekintünk, de néhány momentumot azért kiemelünk.
Például a bankrablás után kirobbant utcai tűzharcot. Már-már felülmúlja a Szemtől szembe legendás képsorait és behoz meghökkentő elemeket. Közte a morbid humort. Az egyik bűnöző papucsban (!) megy bakot rabolni, ami azért a zsarukat is meglepi.
Bay kontrasztjai mást is felvetnek. Ez a város, LA, annyira gazdag és annyira bonyolult, hogy az átlagemberi ésszel már nehezen fogható fel. Kitermelődtek azok a figurák, akik értik ezt a világot és húzzák hasznait. Vagy a jó, vagy a rossz oldalon. Ami a kettőben közös az az, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül.
Azt is leszűrhetjük, hogy néhány földi metropoliszban, közte Los Angelesben, a felhalmozott gazdagság – a szolgáltatásban, kultúrában, életmódban – kitermeli a morál recesszióját. Mindegy hogyan, de légy gazdag, jómódú.
A valóság azonban nem szokott sokat késni. Itt is jön, persze. Egy golyó formájában, ami aztán pontot tesz az új amerikai álom végére.
