Amikor a híres fizikus, Stephen W. Hawking Az Idő rövid története című könyve megjelent, az adomák szerint az ünnepélyes bemutató időpontját visszadátumozták. Aki vette a lapot, vagyis ismerte Hawking munkásságát és elméleteit, az ott volt a megnyitón. Aki meg komolyan vette a dátumot, persze hogy nem ment el. Hiszen már lekéste...
És ez volt a cél: rádöbbenteni még a szakmai elitet is arra, hogy olyan, hogy Idő, önmagában nincs.
A könyv bestseller lett, nálunk is többször kiadták. Ami egy fizikai, filozofikus műtől nem éppen elvárás. Igaz, a szerző már a legelején utal valami fontosra: olyan könyvet, amelyben több képlet van, nem érdemes kiadni, mert minden egyes képlet felezi a példányszámot.
A két zseni, Einstein és HawkingVagyis még humora is volt a 2018-ban, 76 évesen elhunyt az angol fizikusnak, három gyermek édesapjának. Akinek kemény sors jutott. Egy speciális betegség – általános izomsorvadás – miatt korán tolószékbe kényszerült, állapota fokozatosan romlott, lebénult, végül gépek révén tudott élni, kommunikálni.
Híres könyvét is így írta meg: az időben látszólag mozdulatlanul, valójában fénysebességgel száguldó agyával.
A könyve aktuálisabb, mint valaha. Ugyanis Hawking a fizika nyelvén kísérli meg kimondani azt, amit más gondolkodók a történelem, az antropológia, a filozófia nyomán: az emberiség válaszúthoz érkezett.
Vagyis oda, hogy lesz-e jövője, vagy felrobbantja magát.
Utóbbira a sors iróniájaként éppen a fizikuson adtak esélyt az általános relativitáselmélet Einstein által történt kidolgozása, a híres E = mc² képlet alapján.
Ez a képlet tette lehetővé például az atombomba megalkotását. De ennél sokkal meghatározóbb annak a felismerése, miszerint a világegyetemben a tömeg és az energia arányosak egymással.
Hawking, akit ma is sokan Einstein-méretű tudósnak tartanak, könyvében a már ismert és tudott tudományos tényeken túl arra is választ keres, hogy a Világegyetem születése vajon véletlenszerű, vagy „tervezett" folyamat eredménye volt-e?
Utóbbi esetében, veti fel, Isten jelenléte is elképzelhető.
Fekete lyuk, "munka" közben. Képes egy egész galaxis anyagát beszippantaniMa ismereteink alapján az Univerzum egy tűfejnyi pontba sűrített végtelen mennyiségű anyag és végtelen mennyiségű energia felrobbanásából (Nagy Bumm) keletkezett. A tágulással született meg a tér és az idő, majd az összes anyag (sötét anyag) és energia kitöltötte a teret és ellentétes hatásként fellépett a gravitáció.
Minél nagyobb volt az adott tömeg, annál nagyobb volt a gravitáció, ezáltal egyes térszerkezetekben a tágulást zsugorodás váltotta fel. Az egyensúlyt a vonzás-taszítás alapján létrejövő kölcsönhatások teremtették meg. Ebben a struktúrában jöttek létre az anyaghalmazok, a gázok, majd a vonzás révén csillagok és végül a bolygók.
E folyamatnak köszönhetően született meg a Naprendszer 5 milliárd éve és jött létre a ma ismert élet.
Az Univerzum tágulása (felfúvódás) 14 milliárd éve tart. Hawking a tudományok törvényei alapján leírja, hogy a tágulás azért volt lehetséges, mer a Nagy Bumm után az anyag pont akkora sebességet ért el, amely meghaladta a gravitációt, vagyis az összehúzódást.
„Ha csak egy csipetnyit is kisebb a sebesség, akkor zsugorodik a világ és a végén beáll a Nagy Reccs. De ez a pont az, vagyis a képletek igazolta törvényszerűség, amely felvetheti a teremtő, vagyis az Isten jelenlétét a Nagy Bumm-ban. A világot elindította, de a folyamatokba már nem nyúlt bele”.
– állítja.
Hawking persze nem vallási alapon írja le elméleteit, sőt! Éppen a táguló világegyetem és a hozzá köthető leghíresebb elmélete – fekete lyukak – révén cáfolja a teremtő létét, de legalább is erősen megkérdőjelezi.
„Semmi sem utal arra jelenlegi tudásunk szerint, hogy kimondjuk: egyetlen Univerzum van, egyetlen Nagy Bumm volt, egyetlen tér-időben létezünk... Létre jöhettek más univerzumok, akár végtelen számban... Ez viszont felveti a Világegyetem rendezetlenségét, felveti a véletlenszerűség törvényszerűségét... Hol van abban Isten helye, ha végtelen számú Világegyetem létezik?"
– teszi hozzá.
A tudóst mindenesetre szívesen látták a Vatikánban. A Pápa megáldotta, elméletének kifejtésére kérték. Némi öniróniával írja, „szerencsére nem ismerték fel az elméletem teremtést cáfoló kitételeit".
Az egyház hivatalos álláspontja szerint elfogadható a Nagy Bumm, mint Isten teremtése. Hawking már nem ilyen optimista.
„Ha az időt vesszük alapul a következőre jutunk: az idő nagyban függ a gravitációtól. A tömegvonzás elgörbíti, kitéríti egyenes vonalából, azaz az idő folyása megváltozhat.
Fizikai közhely, hogy aki például emeleten lakik, annak az ideje gyorsabban múlik, mint aki a földszinten. A Föld tömegvonzása ugyanis erősebben hat a földszinti lakóra, vagyis lassítja az idejét.
Persze, ez annyira kicsi érték, 1-es után millió millió millió millió millió nulla, hogy csak képlettel fejezhető ki. De van, létezik, megéljük".
A Tejút kieső részén található a NaprendszerünkHawking a fekete lyukak elméletével dobott hárompontost, mégpedig a saját palánkja alól. Azt bizonyította számításaival, hogy ezek az objektumok – önmagukba összeomlott-záródott csillagok – olyan anyagsűrűséget érnek el, amely képes meggörbíteni a fényt.
„Képzeljük el, hogy a Mount Everest összes anyaga, több százmilliárd tonna, egyetlen köbcentiméterbe zsúfolódik...
Akkora lesz a gravitáció, hogy egyszerűen elhajlítja a fényt!
Ezzel viszont az idő is „elhajlik", másként múlik a kívülről figyelőnek és másként annak, aki ide kerül. Az, ami bekerül egy fekete lyukba, onnét már soha sem tud kijönni".
Hawking elméletének megjelenésével órák alatt fénysebességet vett a sci-fi irodalom.
„Elismerem, tényleg jó terep a sci-finek, ha oda jutunk, ahol nem érvényesek a fizika törvényei. Nem tudjuk, mi van egy fekete lyukban, de azt igen, hogy felszippantja a környező anyagot, akár bolygókat is szétszed... Félelmetes szerkezet, akkora a tömegvonzása, hogy a bejutó fényt csapdába ejti, elgörbíti.
Ezáltal kialakul egy eseményhorizont, amelyet másként lát mondjuk egy elképzelt külső megfigyelő és másként az, aki benne van. Előbbi azt látja, hogy a fekete lyuk felé tartó űrhajó az eseményhorizonton lelassul, majd megáll és akár több ezer évig is ott ragad.
Aki az űrhajóban van, az pedig azt, hogy a saját ideje szerint halad előre. Vagyis a fénygörbület megváltoztatja az időt, akár időrétegek halmozódhatnak egymásra. 
Megeshet, hogy önmagunk előtt jövünk ki egy ajtón".
– mondja.
Ez a forradalmi elmélet azt is felveti, hogy a fekete lyukak akár a Világegyetem szülői, vagyis a Nagy Bumm generálói lehetnek. Olyan mérhetetlen sűrűségű anyag zsúfolódik bennük, mely elérheti azt a kritikus pontot, amely robbanáshoz vezet.
Hawking idő-elméletének sarkalatos pontja, hogy a létező világunk egy „törékeny egyensúlyon alapul, amelyben megint felvetődhet a teremtő szerepe". Leírásában az időt termodinamikai, szubjektív és a világegyetem tágulása (vörös színkép felé való eltolódás) egységében magyarázza.
„Ez a hármas a teremtés fő kérdése. Ha a termodinamika részt veszem, akkor az idő egy rendezett egység. Szubjektíve pedig az egyenes vonalúságát – múlik az idő, az idő vasfoga, lepereg az idő, az idő elmúlik, stb. - tartjuk. Hogy ez lehet, hogy ez van, annak alapja a Világegyetem tágulása. Ez viszi magával előre az időt.
HawkingHa ez valamiért megfordulna, mondjuk a gravitáció a sebesség fölé kerekedne, akkor számunkra nem létezne idő, hiszen az visszafelé mozogna.
Ebben a variációban már születésünk előtt meghalnánk".
Civilizációnk mindössze 70 ezer éves, de képes olyan volumenű koponyákat kitermelni, mint Einstein, Kepler, Arisztotelész, vagy éppen Hawking. Ám ahogy egy filozofikus gondolkodó, Harari leírja a Sapiens című alapvetésében, az ember biológiai értelemben a 70 ezer év alatt semmit sem változott.
Vagyis genetikailag azt a horda-jelleget viszi tovább, amely egymás elpusztításában, a folyamatos háborúkban teszi érdekeltté. Nagy kérdés, hogy mi lesz majd a civilizációs vízválasztó.
Hawking ezt a kérdést látszólag távolságtartó hűvösséggel szemléli. „Az élet kialakulása az anyag rendezetlenségéből fakadó rendezettség állapota... A Naprendszer a Tejút külső spiráljában létező szeglet, amely átlagos, egy a sok milliárd hasonló közül...
Csillagászati értelemben mind a Nap, mind a bolygónk, a Föld, jelentéktelen egység egy jelentéktelen térrészben, amelyet bármikor elfújhat mondjuk egy szupernóva...
Lehet, Isten meghagyta a választás nekünk a jövőre nézve. Ha az a nem lesz, senki sem fog könnyet hullatni értünk az Univerzumban".
