Ma már kevesen tudják, hogy Ön nemcsak 1956-os forradalmár, de 1994 és 1998 között az Országgyűlés Honvédelmi bizottságának elnöke is volt. Így pontosabban tudja, mit jelent egy ilyen háborús konfliktus mind hazánkra, mind a régióra nézve. Mit gondol, a jelenlegi kiélezett helyzetben milyen mozgástere van hazánknak?
A megdöbbenésen túlmenően arra nem számítottam, hogy egy ilyen primitív és durva lépésre szánja el magát Vlagyimir Putyin és köre. Ez a lépés sehova sem vezet. Az érzelmektől nem tudunk megszabadulni, hiszen 1956-ban is átéltük ezt, ahogy a világ legerősebb hadserege rátámad hazánkra. Most ugyanezek az érzelmek támadtak fel bennem. Persze a jelenlegi helyzet egy kicsit más, gondoljunk csak az erőviszonyokra. Elképesztő, hogy egy konszolidálódó világban ilyen abszurd eseménysor történjen.
Természetesen lehetett látni az előjeleket, gondolhatunk a Krím-félszigetre, vagy a kelet-ukrajnai helyzetre, amikor az orosz agressziónak Ukrajna képtelen volt ellenállni. A mostani támadásnak egyszerűen nem látni az értelmét, mely rendkívül meggyengíti Oroszország helyzetét és presztízsét. Egykori tagállamának és testvérnépének lerohanása egyszerű területszerzés céljából egy megdöbbentő lépés, ráadásul még nagyhatalmi előnyét sem látom.
Vajon lehet-e bízni egy olyan nagyhatalomban, amelyik ilyen illogikusan, ostobán és erőszakosan viselkedik? A november 4-i hajnal jut eszembe erről a támadásról.
Miközben Oroszország a rendszerváltás után bocsánatot kért az 1956-os szabadságharc eltiprásáért, az az ország, amely megszabadult akkor a bandita vezetőitől, elindult a demokrácia útján, most ilyen agressziót követ el.
Mi lehet a kimenetele ennek a háborúnak?
Nyilván még nem látni az események végkimenetelét, nem tudni még, hogy mire törekednek az oroszok. Ha a látszat alapján egyszerű területszerzésről van szó, akkor iszonyatos árat fizet majd Oroszország ezért a háborúért. Úgy vélem, hogy ez a cselekedet teljesen ellehetetleníti a jobb sorsra érdemes Oroszországot.
Milyen mozgástere van hazánknak ebben a helyzetben?
Meg kellene találni azokat a kapaszkodókat, amelyek a tényleges helyzet megértéséhez vezetnek. Az oroszok is tudják, hogy Ukrajna nem lesz könnyű falat. Legyőzni persze egy dolog, de a háború sebeit begyógyítani már sokkal nehezebb.
Tavaly október 23-án Szombathelyen úgy fogalmazott: most is ilyen csodára vágyunk, amiért össze kell fogni, hogy ismét jogállam legyen Magyarország és ne egypártrendszer, hogy a gyűlölet helyett szeretet legyen. Ez 1956 üzenete. Egy hónappal a választás előtt ma is ez az üzenet?
Bizakodó ember vagyok, most mégis nehezemre megy. Bonyolult helyzetben vagyunk, ahol a Magyar Köztársaság jelenlegi vezetésének, azon belül is Orbán Viktor viszonya nagyon szoros Oroszországgal és Putyinnal. Az, hogy Orbán Viktor már nem állt ki nyíltan Putyin mellett, már arra utal, hogy jelentős csapás érte és gondolkodásra, óvatosságra készteti.
Egy drámaíró sem tudott volna kacifántosabb helyzetet kitalálni a magyar választásokkal és a háborúval kapcsolatban. Megjósolhatatlan most, hova vezet ez a helyzet.
A legjobb az lenne, ha a magyar emberek, választópolgárok rádöbbennének arra, hogy pontosan mekkora a tét: a határunkig érhet el ennek az őrült agresszornak a keze.
Ebben a rendkívül feszült, nehéz helyzetben kellene egy igazi, demokratikus választást tartani és jól dönteni.
Mint rendszerváltó politikus, korábbi országgyűlési képviselő, hogy látja, mennyire lejt a Fidesznek a pálya? Miközben a városokban erős az ellenzék, addig a kistelepüléseken már gyengébb. Mit gondol, hogyan futhat neki sikeresen egy ilyen választásnak az, aki le akarja váltani Orbán Viktort?
A dolog nagyon egyszerű. Az Orbán-rendszer rettentő módon visszaszorította a szabad sajtót, annyira, hogy egy vidéki embernek nagyon nehéz ma helyes és valós információkhoz jutnia. Szinte az egész vidéki sajtót lenyúlták. Most nyáron Zala megyében nyaraltunk, akkor is megdöbbentem, hogy szinte semmilyen kormánytól független hír nem jut el az emberekhez.
2010 óta is több civil mozgalomnak volt a szervezője, résztvevője. Bár már nem aktív politikus, mégis számos alkalommal szólalt fel az utóbbi években tapasztalható állami, gazdasági és kulturális túlhatalom ellenében. Mit gondol, így a választás előtt egy hónappal, a magyar társadalom megelégeli-e az állam túlterjeszkedését, a korrupciót, van az a pont, amikor azt mondják, hogy elég volt ebből?
Azért már közeledünk ehhez. Az, hogy a mostani háborúban már Orbán Viktor is kénytelen mérlegelni és a nyugati szövetségesekkel tartani, jelentheti azt is, hogy több százezer magyar ember szeme nyílhat ki. Persze, látjuk a közvélemény-kutatásokból, hogy fej-fej mellett áll a kormány és az ellenzék. Bízom abban, hogy ez a mostani szörnyű helyzet arra fogja a magyar társadalmat késztetni, hogy végre a leváltsa az Orbán-rendszert.
Abban is bízom, hogy végre nagyon sok fideszes és kereszténydemokrata is fellép a rendszerrel szemben.
Ebben azért kevesen bíznak.
Nézze, én november 4-én is reménykedtem és bíztam abban, hogy életben maradok. Így lett. Most bízom abban, hogy a magyar, sőt, az orosz társadalom is ráébred, felébred, hiszen már látják, hogy az egész világgal szembe kerültek. Azt szeretném, ha a magyar társadalom nagy arányban leszavazná ezt a rezsimet.
Ön szerint az ellenzéknek mekkora esélye van ilyen helyzetben leváltani a Fideszt?
Ezek a szörnyű események arra késztetik a társadalmat, hogy gondolkozzon végre. És ez már jó. Ha az emberek elkezdenek gondolkodni, akkor ráébredhetnek arra, hova is vezetnek az olyan rezsimek, mint az Orbáni, és miért is fontos azt leváltani.
Ha pedig az ellenzék hatalomra jut, akkor kezdődhet az igazi munka és újjáépítés. Ez pedig már nagyon ráférne a hazánkra és a társadalomra. Bizakodom benne, hogy a magyar társadalom felébred és leváltja ezt a rossz rendszert. Úgy látom, hogy az utóbbi évekre jellemző passzivitásnak vége, hiszen az emberek látják, hova vezet a putyini út. Itt volna az ideje, hogy ez a nép végre magára ébredjen.
