Felújította az 1981-ben forgatott Kopaszkutya című, 89 perces rock-filmet a Nemzeti Film Intézet (NFI). A frissült „kópia" tehát újra vásznon – és nézünk, mint a moziban...
Mivel Szomjas György munkája ugyancsak aktuálissá vált.
Több okból is. A hetvenes évek végén kezdődött el a magyar rockzene erőteljes polarizációja. Kialakult a lemez-és tévé képes elit (Omega, Neoton, Hungária), valamit a lázadó, megtűrt rock-prolik mezőnye (Hobo, Beatrice, Piramis).
Kopaszkutya - Előzetes
A főnök (Schuster Lóránt) gatyába akarja rázni a zenekart: eddig túl jó zenét játszottak, ezért nem tudtak befutni, mostantól viszont inkább „le kell menni k...
Szomjas a legjobbkor vette kezébe a kamerát, mert ebben az évben vált markánsan ketté az addig egységesnek tűnő rock-tábor.
A Kopaszkutya hősei kitaszított forradalmárok, vagy annak tűnő zenészek, akik a valóságban is csak az éppen megtűrt kategóriába tartoztak. Név szerint Hobo, Földes László és Lóri, Schuster Lóránt, a P. Mobil arca.
Nem volt éppen jó ajánlólevél velük forgatni, de Szomjas ekkorra már nemzetközileg is elismert rendező, a betyár-eastern (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek) megteremtője.
Így Aczél György hagyta dolgozni,
de azt nyilvánvalóvá tette, hogy a film zenei anyaga nem adható ki lemezen (erre csak a 90-es években került sor).
Végül is elkészült a Kopaszkutya, de hogy rúgjanak még egyet rajta, a fővárosi premiert Szolnokra száműzték.
Az eredendően celluloidra forgatott mű mára kultikussá vált dalokkal indít. Remekül köti át az amerikai bluest Hobó szövegeibe, majd Deák Bill lenyűgöző hangzás világába.
A mankós kőbányai csávó koszos sikátorok és lepukkant kocsmák sugarában teszi hitelessé Muddy Waterst: aki nem élt át nehéz korszakokat, az nem ismeri a bluest.
A filmbeli zenekar, a Colorado – vagyis a Hobo Blues Band - lázadó banda, de szeretne bekerülni a tévébe és kiadni egy lemezt. Erről a reménytelen küzdelemről szól a mozi, amely érzékletesen villantja fel a késő-kádári konszolidáció megannyi kellékét.
Közte a kopottas, elhasznált, de valahogy élhető Magyarországot, ahol axiómaként fogalmazza meg egy kricsmi mélyén a micisapkás melós:
„Jó úgy, ahogy van, csak pia legyen".
Szomjas másban sem szépít. A női – rajongói – alávetettséget például a feltétel nélküli, többnyire megalázó szexuális felajánlkozáson keresztül ábrázolja.
A film mai aktualitását éppen az eltelt 41 év adja. Ha sorra vesszük a szereplők – és a zenészek- eddigi életútját, jellemileg eléggé lehangoló képet alkothatunk. Hobón kívül alig akad más, aki ne fordult volna el fiatalkori eszményeitől.
A 76. születésnapját most ünneplő zenész-irodalmár nyugodtan nézhet tükörbe.
Ellentétben másokkal. Schuster Lóri például aktív politikus lett, szélsőjobbos eszméket vallott, majd betegsége után visszavonult.
A kor másik nagy egyénisége, Nagy Feró pedig napjaink „rendszerbohóca", zenei munkássága éppen úgy értékelhetetlen, mint Szikora Róberté.
Szomjas idézetekkel tarkítja filmjét, ezek egyike Frank Zappától való:
„Aztán visszavisszük a menhelyre a Mikulást".
Így jár hősünk, a kopaszkutya is. Miután kelléksége véget ért, mehet vissza a baljós, fekete füstöt okádó menhelyre.
De a 2010 utáni nernyik-rock világban nem kell aggódni: van az a pénz, amiért szőre nő a kopasz kutyának.
