2 ezer 700 éves emberi ürülékdarabra találtak a régészek az osztrák alpokban. A kutatók szerint a végtermék egy sóbányásztól származik, aki egészen kiegyensúlyozott étrenden éldegélt. Az ürülékből ugyanis kiderült, hogy a közel háromezer éve élt ember
szerette a bort, na meg a kéksajtot.
Ez az eddigi legrégebbi leletünk, amely az európai sajtérlelésre utal. Frank Maixner, egy olasz régész, és az ürüléket elemző kutatás vezetője azt mondja, hogy az emberek már közel három évezreddel ezelőtt tudatosan használták a fermentálást, ami a kutató szerint nagyon kifinomult folyamat. A kutatásban résztvevők nem is számítottak arra, hogy erre utaló nyomokat találnak majd a Halstattból előkerülő végtermékben. A városban egyébként igen hosszú múltra nyúlik vissza a sóbányászat, már több mint 3 ezer évvel ezelőtt is a földből nyerték ki a sót a térségben, írja a Guardian.
Fotó: Pixabay
Illusztráció
Azt ugyan már régóta tudjuk, hogy az alkoholfogyasztás szinte egyidős az emberi történelemmel, a sajtérlelésről viszont nincsenek ilyen messzire nyúló bizonyítékaink. A régészek szerint a bányászok csoportja a semmi közepén dolgozott, a bánya jelentette számukra az egész életet.
Az sem véletlen, hogy pont innen került elő az ürülékdarab, hiszen a bányában folyamatosan 8 fokot mutatnak a hőmérők, a talaj sótartalma miatt pedig gyorsan kiszáradt a végtermék, így fennmaradhatott az utókornak. A régészek egyébként több ilyen mintát is találtak, egyet egészen a bronzkorban pottyantott el egy régész, de két minta maradt fent a vaskorból és egy a 18. századból.
A 2 ezer 700 éves mintában kétfajta gombát találtak meg, a tudományos nevükön ezek a Penicillium roqueforti és a Saccharomyces cerevisiae. Ezeket még ma is használjuk, mindkettőt az érlelt sajtok előállításánál vetik be a szakemberek.
A sajt mellett a bányászok többnyire gabonaféléken, gyümölcsön, babon és húson éltek, ami egészen egészséges étrendnek mondható a modern korban is. A bronzkorban a bányászok azonban szinte nyersen ették meg ezeket az ételeket, a régészek az ürülékben egyfajta zabkását fedeztek fel. A 18. századi mintákban viszont már feldolgozva kerültek elő a gabonafélék, kenyér, vagy sütemény formájában.
A kutatók azt is meg tudták állapítani, hogy milyen baktériumok éltek a régi emberek bélrendszerében. Habár a modern nyugati kultúrákból érkező mintákra ma már egyáltalán nem hasonlítanak ezek a mikróbák, a keleti, hagyományosabb életmódot folytató kultúrák esetében viszont szinte teljesen megegyeznek a baktériumok.
