Amikor a múlt hónapban Szegeden jártunk, szokásunkhoz híven a Petőfi Sándor sugárúti Science Hotelben szálltunk meg. Ahol a szobákba, illetve a recepció előtti polcokra mindig tesznek régi könyveket a vendégek szórakoztatására.
Science HotelFotó: Papp László Tamás
A mi szobánkba ezúttal Poul Örum dán krimiíró Csak az igazat című alkotása jutott, melyben egy holttestet találnak a kikötőben, az áldozat nem más, mint:
„...a helyi lap alkoholista szerkesztője, aki sokak kedves ivócimborája volt, és alig néhány órával azelőtt, hogy a vízbe került, még a kocsmaasztalnál iszogatott”
De aztán mégis kamaszkorom egyik kultikus kedvencét, az Adam Kennedy által írt A Dominó-elvet vettem le a polcról. S bár (finoman szólva) nem először volt a kezemben, szinte egy ültő helyemben kiolvastam. Utána pedig, mikor az egyik szegedi antikváriumban rábukkantam A Dominó bosszúja című folytatásra (szintén az Albatrosz Könyvek sorozatban jelent meg a Magvetőnél az 1982-es kötet négy évvel később) természetesen megvettem.
Holott már azt is rengetegszer elolvastam, sőt meg is van otthon. De mégsem bírtam kivárni, amíg hazaérek. Ez tipikusan az a sztori, ami miatt azt szoktam mondani az összeesküvés-elméletek híveinek:
Írjatok inkább politikai krimit!
Nem is oly rég egy bűnügyi fikcióról szóló cikkemben tettem fel a kérdést: miért is ír egy sajtómunkás politikai krimit? (Mi végre dolgozom én is egy ilyen témájú regényen?)
Természetesen, hogy megfogalmazhassa azokat az (akár horrorisztikus) sejtéseit, gyanúit, képzeteit, hipotéziseit, prekoncepcióit (s igen, szubjektív műfaj lévén: rokon-, és ellenszenveit, elő-, és utóítéleteit) melyeket egy riportban, de még egy publicisztikában is bajosan tehet.
Mert ott a kezét megkötik a tények, a sajtójog, a valóság tisztelete. Viszont e műfajban az alkotó szabadjára engedheti a fantáziáját.
Ami feloldja a látszólagos önellentmondást, hogy miközben kifejezetten nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, a háttérhatalomban, s a rájuk alapozott politikai logikában, hanem cáfolni igyekszem a konteókat, egy politikai krimiben (vagy sci-fi-ben) nagyon jól elvagyok velük, sőt, kimondottan igénylem azokat.
A két Dominó-regény pont erről szól.
Roy Tucker, a gyilkosságért elítélt fegyenc egyszer csak kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Titokzatos, befolyásos ismeretlenek megkeresik őt az indianai Hobart börtönében (ahová az igazgató tudomásával jutnak be) s felajánlják, hogy megszöktetik, ha elvégez nekik egy munkát. Nem mondják el, konkrétan mi lenne a feladat, de Tucker mégis aláírja a biankó csekket, belemegy az alkuba.
De amint kisétál a börtönből, azonnal látja: rosszul döntött. A rejtélyes (egyértelműen kormányzati, titkosszolgálati szálakat mozgató) csoport tagjai megölik Tucker cellatársát (aki vele együtt szökik) feleségét pedig elrabolják, s az ő életével zsarolva kényszerítik az akció végrehajtására.
Meg kell ölnie az Egyesült Államok volt elnökét, Neal Nelson Whittakert (akinek karakterét egyértelműen Dwight David Eisenhower ihlette.) De miért akarna valaki megyilkolni egy nyugdíjas államfőt, akinek már semmiféle hatalma nincs? Az olvasó számára ez nem derül ki, csak a második kötet végén. Ahogy Tuckert se avatják be ebbe.
S a Vietnamban mesterlövészként szolgáló Roy hiába hajtja végre a merényletet, az összeesküvők megölik a feleségét, és őt is megpróbálják eltenni láb alól. Illetve kocsijában ülve felrobban Marvin Tagge, az egykori hírszerzőtiszt, aki rábeszélte őt a szökésre. Meghal a szökése fölött szemet hunyó börtönigazgató is. Amikor ügyvédjéhez fordul, a „takarítók” azt is likvidálják.
Kiderül, hogy a legjobb barátja, a Vietnamban megismert katonaorvos, Dr. Applegate ajánlotta őt a merénylőcsoport figyelmébe. Persze őt is átverték: a fedősztori szerint Roy dolga annyi lett volna, hogy hasonmásként eljátssza egy, szökése után meghalt keletnémet disszidens, egykori funkcionárius szerepét, hogy Moszkvában azt higyjék: sikerült neki átállni és kitálalni.
Azt nem tudta, hogy barátjára egy összeesküvés balekjának szerepe vár rá, aki elviszi a balhét.
„Mihelyt Whittaker halálhírét meghallottam, és hogy neked is valami kapcsolatod volt a gyilkossággal, tudtam, bajban vagyok. Ebből is vérfürdő lesz, és ebben is biztos voltam: újabb Dallas, elejétől végéig. Mindenkinek, akinek módja van összeilleszteni a láncszemeket, el kell tűnnie.”
– mondja barátjának Applegate, akit nemsokára szintén holtan találnak.
Roy tudja, ő is a halállistán van, nem hagyhatják életben. A bűnbaknak kijelölt mesterlövészt egyszerre hajta a bosszúvágy és a kíváncsiság.
Miért kellett meghalnia a volt elnöknek? Kik ezek a titokzatos összeesküvők, akiket egy egykori tábornok, Thomas Reser vezet, aki ma is ott van a hatalom legfelsőbb köreiben? Mit tudhatott Whittaker, amiért megölették vele?
Eszem ágában sincs lelőni a poént: olvassátok el mindkét könyvet. De vigyázzatok, függőséget okoznak. Újra és újra el fogjátok olvasni.
