Amelynek akár az is lehetne a címe, hogy Így vagy töketlen, hiszen Ernőre, illetve filmbeli karakterére, Somos Andrásra a sznob/lúzer nem éppen hízelgő mázát kente a rendező Varsics Péter. Hősünk csetlik-botlik, mindig a lehető legrosszabbkor szólal meg és akkor is hülyeségeket mond.
Ráadásul agresszív, önmagát a kultúra felkent lovagjának tekinti. Könyvét pedig, amely a Kitöltési útmutató halotti anyakönyvi kivonathoz magasztos címet viseli, leginkább lakásán lehet fellelni. Mivelhogy egyetlen példány sem fogyott el belőle.
Vagyis András kellően tehetségtelen ahhoz, hogy önmagát zseniális írónak állítsa be és ezzel nagyon nincs egyedül. Így aztán igencsak rosszul jön ki neki, amikor a híres kritikus, Csoknyai (Hegedűs D. Géza remek villanásában) a kutya végtermékéhez hasonlítja munkásságát.
E ponton mégis nagyot fordul a történet. Mert egy másik, Andrással ellentétben nagyon is tehetséges és sikeres író, Tordai Kata – Béres Márta hozza vászonra - szintén ledorongoló kritikát kap. Őt már a csernobili tűzhöz, a fukusimai cunamihoz hasonlítja a derék ítész, vörösfarokként pedig itt sem marad el a kutyagumi felemlegetése.
A két író a ledorongolásban aztán egymásra talál. Stílszerűen egy stóc kutyagumival kínálják meg Csoknyai második emeleti paneljének erkélyét. Talán mondani sem kell, Somos lendületes dobása függőleges ívet ír le...
Az elsőfilmes Varsics megvillantja oroszlánkörmeit a 105 perces dolgozatban. Egészen jók a párbeszédek, bátran nyeríthetünk a számos jó poénon, szimpatikus az oda mondogatás. Láthatjuk a szellemi elit silányságát, fáradhatatlan helyezkedését. Mindezt víg keretben. Amikor a rendező megkísérli a mélyebbre ásást, láthatóan elakad.
A cselekmény szeszélyes hullámzása szintén nem a film erényeit gyarapítja. Az első negyedben logikusan és profi módon alakul a történet, majd megtörik. Mintha másvalaki írná a megkezdett forgatókönyvet, valamiért meglazult az addig feszes cselekmény. A vége felé aztán egészen felhígul, vele felerősödik Fekete Ernő szenvedése is: nem lehet úgy szerelmest játszani, hogy csak negatív tulajdonságaim vannak.
Tordai Kata szerepe jobban megírt, karaktere eleve szimpatikusabb. Ehhez az is kellett, hogy Béres Márta nagyot alakítson, egész lényével játsszon. Ő a mai kor azon gyermeke, aki felismeri környezete visszásságait, kisszerűségét és csakazért is nagyot akar dobni. Ilyen a szerelemben is, ezért fájó igazán, hogy érzéseit meglovagolva és kihasználva viszi sikerre eladhatatlan regényét András. Hiszen elég néhány szelfi és máris kinyílik a celebvilág, közelít a pénz...
Az Így vagy tökéletes ugyan kissé pontatlan látlelet a mai magyar valóság fiataljairól, de látlelet. Sokat elmond az a jelenet, amelyben András megsérült kézfejének középső ujja mindig felfelé áll. Függőlegesen, mint az a bizonyos, visszahulló kutyagumi.
