Ez már a mi ötven évünk: ezzel a címmel adott ki nagyon igényesen elkészített, gazdag képanyaggal rendelkező kötetet Győr 750 éves jubileumára a Kisalföld két volt újságírója, Laczó Balázs és Sudár Ágnes. A koncepció pofonegyszerű, mégis remekül működik: 1970-től kezdve minden évhez társítanak valamit Győr történelméből, aztán ezt az eseményt, épületet, intézményt, helyszínt, stb. alaposan körbejárják, a tényanyagok mellett felvillantva a város történetének anekdotikus oldalát is.
A kötetben a Radó-szigeti Kioszk felrobbantásától a Covid-járványig jutunk, közben azonban mélyéségében ismerhetjük meg Győr közelmúltjának történetét.
Olyan épületek és városrészek felépítése elevenedik meg, mint a színház, az ifiház, az élményfürdő, az Arrabona-áruház, a Nádor-aluljáró, egész Adyváros illteve a ma Marcalvárosként ismert Kun Béla-lakótelep; olyan eseményekre emlékezhetünk vissza, mint a pápa látogatása, a főiskola egyetemmé válása, a 2013-as árvíz, a Rába ETO nyolcvanas évekbeli győzelmei vagy az Audi ETO diadalmenete. De ugyanígy megelevenedik a Mediawave, a Győrkőcfesztivál, a győrújbaráti tábor, ipari fronton pedig a Patyolat, a patinás győri éttermek, a lemezárugyár, a Győri Keksz, a Rába és az Audi is előkerül.
Alig pár témát soroltunk most fel a könyvből, de ebből is látszik: a részben Laczó Balázs korábbi cikkeire, részben friss interjúkra és korabeli újsághírekre építő anyag panorámikus képet ad a város elmúlt fél évszázadáról, kitérve kultúrára, sportra, iparra, urbanisztikára és politikára, és a kronologikus tagolást is nagyon jól ki tudja használni. Emellett nem csak témáiban nagyon sokszínű, de az adott történetek feldolgozásában is alapos úgy, hogy közben egyáltalán nem válik unalmassá.
Ráadásul a necces témákba sem fél belemenni a kötet: 2019 kapcsán például nem hallgatja el a kötet a Borkai-botrányt, tényszerű beszámolója az eseményekről a vásárcsarnok felújításáról szóló fejezetben mellett kapott helyett egy keretesben. Máshol nagyon jó áthallások vannak: a Kioszk lebontása kapcsán ugyanazokat az érveket hallhatjuk mint most a színház lebontása kapcsán; a színház építésénél pedig láthatunk fotót magáról Vasarelyről, aki a polgármester szerint csak egy kockás füzetre firkálta le a mozaikok tervét, itt viszont kiderül: a mester a helyszínt alaposan bejárva találta ki a fekete-fehér alkotást. (Ugyanitt azonban kimaradt a könyvből a Dunakapu tér konfliktusos felújítása.)
Az önkormányzat hivatalos jubileumi könyveire (például a Dézsi Csaba András papagájának is emléket állító művészeti albumra) költött milliós összegekhez képest a szerzőpáros a várostól nem kapott támogatást, talán ezért van, hogy itt nem minden második oldalon találunk a polgármesterhez kötődő ügyeket. Viszont nagyon helyesen külön fejezetet kapott a szívcentrum létrejötte, ami a kardiológus-polgármester által indított, Kisalföld által felhangosított összefogásnak hála születhetett meg – de még így is szükség volt hozzá Gyurcsány Ferenc segítségére, akinél Dézsi személyesen kilincselt.
Számos ilyen kis anekdota bukkan fel a könyvben, amelyek a tény- és képanyaggal együtt gazdag képet adnak a városról.
Az Ez már a mi ötven évünk a középkorú és idősebb generációnak a gyerekkori nosztalgiázásra ad alkalmat, a fiataloknak pedig arra, hogy megtudják: milyen volt Győr, amikor a Széchenyi téren még nem díszkő gyerekpancsoló, hanem autóparkoló volt – és ebből az is látszik, hogy a nagy horderejűnek tűnő változásokhoz is hamar hozzászokik a város.
A kötet megrendelhető a kiadótól az info@pressandpr.hu címen és a +3620/4310643-as telefonszámon.
