Baráth Katalin merész zsánerugró. Nevét a történelmi krimisorozatáról, az előző század elején játszódó Dávid Veron-könyvekről ismerheti leginkább a közönség, 2016-ban viszont kortárs thrillert írt Arkangyal éjjel címme. Most meg sci-fit. Ritka az ilyen sokoldalúság, becsülni kell a magyar irodalomban, főleg a magyar fantasztikus irodalomban.
Mert hát nehéz dolog ez a zsánerirodalom úgy általában. Azt mondja az ember, hogy sci-fi, oké, sci-fi, de milyen sci-fi? Ha sokat foglalkozol egy-egy területtel, rögtön viszonylag értelmetlenné válnak a címkék, átjárhatóvá a határok, kiderül, hogy azt mondani, hogy sci-fi (vagy krimi, horror, fantasy, romantikus…), olyan, mint azt mondani mondjuk, hogy fagyi. De milyen fagyi?
Nem vagyok nagyon túlművelt magyar sci-fiből, de az általam ismert recept szerint a magyar sci-fi, ha hoz is valamilyen magyar vonatkozást, az gyakran csak elrugaszkodási pont egy sokkal univerzálisabb történet felé.
Persze nincs is ezzel semmi baj, hiszen ha valami, a sci-fi univerzális témákkal foglalkozik. Mégis. Mégis jó, ha – ahogy azt már nemrég Mészöly Ágnes krimije kapcsán jeleztem – hazai zsánerkönyveink, ha már importált zsánerekből dolgozunk, legalább hoznak valami hazai ízt, és az is jó, ha ez nem válik rögtön egyértelműen nevetségessé.
Moyerek a világ ellen
Párszáz évvel később járunk, a Föld tönkrement, az emberiség egy töredéke, főleg a gazdagok, kijutottak még előtte a világűrbe. Az egyik hatalmi tömböt a keleti birodalmak hozták létre, ez a mindenkit megfigyelő Háló Birodalom; a másikat az USA, ők magukat Demokráciának hívják. Közös bennük, hogy tagjaik már nem verbálisan kommunikálnak egymással, el is felejtettek nagyjából beszélni.
Van azonban egy kis nép, a moyerek, akik egy gazdag mecénásnak hála szintén kijutottak az űrbe, és nemcsak túlélték a Föld összeomlását, de katonailag szervezett, fegyelmezett társadalmukban meg is őrizték nyelvüket.
amit ők arra használnak fel, hogy terítésből szerzett pénzből fenntartsák függetlenségüket. Ami persze mindkét nagyhatalmat borzasztóan zavarja, bár főleg azért, mert tudják: ha hatalmuk alá hajtanák a moyereket és nyelvüket, akkor le tudnák győzni a másik felet.
