„Az biztos, hogy én magamtól nem álltam volna meg ennyire, ha nem áll meg minden más is”
– mondja Fluor.
Saját elmondása szerint hajlamos mindent „túltolni”: a Welhello-val karrierjük elején előfordult, hogy évi 170 koncertet is bevállaltak.
„Amikor tizennyolc napon keresztül folyamatosan úton vagy, valószínűleg nem a tizenkilencediken fogsz nekiülni megírni egy marha jó dalt.”
Ebből az életvitelből egy picit visszavettek már a járványhelyzet előtt is, de a bezártság alatt még több ideje volt arra, hogy az új dalokra koncentráljon.
Az azonban, hogy egyik napról a másikra teljesen megszűnt a szociális élete, őt is nagyon megviselte.
Fluor már több interjúban hangsúlyozta a mentális egészség megőrzésének fontosságát; most is megemlíti, hogy a karantén ideje alatt is járt pszichológushoz (persze csak online), és arra is kitér, hogy az ismeretségi körében mennyire sokan nyúltak az alkoholhoz ebben az embert próbáló időszakban.
Az (ön)reflexióval töltött hónapok alatt rájött, hogy kicsit „elfáradt” a Wellhello ’80-as évekre is építő stílusa, ezért soron következő dalaikkal szeretnének újabb irányt venni: készülő albumukon például lesznek olyan számok is, amelyekben Fluor saját slamjeit hallhatjuk, de olyan is, amely közéleti témákat feszeget.
Mesélt arról is, hogy mi a véleménye arról, hogy a magyar könnyűzenei életben is egyre inkább érezhető a politikai ráhatás. Ezt a saját bőrén is tapasztalhatta: évek óta nem jelölik őket például Petőfi Zenei Díjra (amelynek egyébként az egyik ötletgazdája is ő volt), ez pedig valószínűleg annak is köszönhető, hogy nem titkolja a kormányról alkotott véleményét.
Másrészt úgy gondolja, hogy a jelenlegi magyar zenei díjátadók már nagyon régóta képtelenek relevánsak maradni:
„A Fonogramra is kellene egy jó szakmai zsűri, de közben kiégett zenészek döntenek, akiknek már nincsen bulijuk, keserűek, utálnak mindenkit saját magukon és a haverjaikon kívül. Jó érzés, hogy nekünk is van egy Fonogramunk, de közben arra is emlékszem, hogy Dance kategóriában is nyert már az Animal Cannibals”
– utal arra is, hogy szerinte sokszor az egyes kategóriák jelöltjei sincsenek ésszerűen kiválasztva.
Bár szórakoztatja, hogy látta már, hogyan éneklik NER-feleségek az első sorban az Apu, vedd meg-et, sosem lépne fel a Wellhello-val semmilyen pártrendezvényen: szerinte nincs egy olyan ellenzéki párt vagy politikus sem, akinek a programja a jelenlegi rezsim sikeres ellenpólusa lehetne.
Úgy érzi, nem foglalkoznak az igazán fontos témákkal: hogy hogyan juthatott odáig az ország, hogy diákváros helyett a Fudan Egyetemet válassza, vagy hogy a köztársasági elnök aláírjon egy olyan törvényt, amely az LMBTQ közösséget összemossa a pedofilokkal, vagy hogy valakiről erőszakkal vágnak le egy #freeSZFE-s maszkot fényes nappal a BKV-n.
Szerinte ezek nagyon olcsó eszközök a kormány részéről, amikkel saját magukat alacsonyítják le, ez pedig egy-egy olyan ügyre is rányomja a bélyegét, amely egyébként valóban fontos a társadalom számára. Ilyen például az oltási kampány, amellyel kapcsolatban Fluort is megkeresték, hogy legyen „reklámarc”.
„Tetszett a kampány üzenete, még talán be is vállaltam volna, de közben arra gondoltam, hogy itt van ez a kék design, a logóval, és ezeken a plakátokon szerepeltek korábban azok az orwelli üzenetek... Annyi mocsok volt már rajtuk, hogy úgy éreztem, én emellé egyszerűen nem tudok odaállni”
– zárja az interjút.
