Március 8-án léptette életbe a kormány a jelenleg is érvényben lévő szigorításokat. Ezek szerint a szépségiparnak is be kellett zárnia. Vagyis a fodrászok, kozmetikusok, műkörmösök nem fogadhatnak vendégeket.
Pedig ha valahol nem tombzódtak eddig sem az emberek, akkor azok éppen a kozmetikusok és a műkörmösök voltak, ahol adott időben csupán egy-egy vendég szokott tartózkodni. Arról nem is beszélve, hogy az ágazatban a szigorítások óta kötelező a kézfertőtlenítés, a szájmaszk, körmösöknél a plexi használata. Minimalizálva ezzel a fertőzés kialakulását. Aki pedig volt már kozmetikusnál vagy műkörmösnél az pontosan tudja, hogy egy-egy kuncsaft után csak úgy száll a fertőtlenítő a székre, asztalra, eszközökre. Egy ilyen szalon simán felveszi a versenyt az orvosi rendelő higéniájával.
Kicsit más a helyzet a fodrászoknál, ahova - főleg a nők - nem csak megszépülni járnak, hanem csacsogni. Egy fodrásznál általában a székben ülő vendégen kívül még 2-3 másik is ül és várakozik, közben pedig megy a pletyka.
Persze ezt is lehetett volna szabályozni, ha nem a teljes bezárás mellett dönt a kormány, hanem azt választja, hogy egy időben csak egy vendég tartózkodhat fodrászszékenként, és ezzel máris meg lett volna oldva az, hogy a fodrászok is tovább dolgozhassanak.
Szóval ha valami nem volt teljesen indokolt az a szépségipar lezárása, hiszen apró szabályozással minimalizálni lehet a kontaktok számát.
Mindez annak a vetületében érdekes, hogy miközben a szinte kizárólag egyéni vállalkozóként működő körmösöknek, fodrászoknak, kozmetikusoknak be kellett zárniuk, addig a több száz, ezer főt foglalkoztató gyáraknak menniük kell.
És itt most nem arról van szó, hogy közhelyesen jól megfogható a multik szinte már kivételezett helyzete, hanem az, hogy a kormány megint azokat hagyja magára, akik a legkiszolgáltatottabbak.
Az egyéni vállalkozók a szépségágazatban zömében KATÁ-sok. A kormány nagyvonalúan el is engedte az adónemet, ezzel segítve őket. Csakhogy attól, hogy egy vállalkozónak nem kell KATÁ-t fizetnie, attól még nem lesz neki bevétele.
A kormány azt is mondta, hogy a március 8-tól a bezárással érintett vállalkozások jogosultak lesznek bértámogatásra. Na de a KATÁ-s vállalkozásokban dolgozó egyéni vállalkozók nem szoktak saját maguknak fizetést adni. A bértámogatást pedig így esélyük sincsen megigényelni.
Sokkal rosszabb a helyzet azoknál az egyéni vállalkozóknál, akik a nyereségük után adóznak. Nálunk mindössze a szociális hozzájárulás adónemét törölték el, ez valamivel kevesebb pénz, mint a KATA mértéke, nagyjából 40 ezer forint. De nekik ezen felül még további pénzt kell befizetni az államkasszába, nagyságrendileg 70 ezer forintos adót kell kiperkálni úgy, hogy márciusban mindössze egy hetet tudtak dolgozni.
Ez körülbelül meg is egyezik azzal a pénzzel, amit a hónapban keresni tudtak. Nem sok föle marad a húsvéti csokitojásokra.
Az pedig már a magától érthetődő szomorú valóság, hogy bértámogatásra a fentebb már taglalt okok miatt ezek a vállalkozók sem számíthatnak.
Mert a probléma nem ott van, hogy a kormány lezárt egy újabb szektort a koronavírus megfékezése miatt. Sőt, lassan kezdem azt gondolni, hogy az lett volna a leghatékonyabb védekezés, ha az ország két hétre teljesen lezár, és akkor lehet, hogy napokon keresztül nem 200-250 az elhunyt betegek száma.
De ha már így alakult. Akkor miért nem ad a kormány a szektorban dolgozó egyéni vállalkozóknak annyi támogatást, miből munka nélkül is meg tudnak élni, ha már a kormány záratta be őket ideiglenesen?
Hol van ilyenkor a vállalkozók érdekvédelmi szervezete az Iparkamara? Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kamara már régen elvesztette a kapcsolatot a mindennapi robotban dolgozó vállalkozókkal és érdekképviselet helyett, inkább csak sűrűn bólogat a kormány mindenféle eszemet ötletére. Vagy ha nem, akkor ők állnak elő hasonló, a hétköznapoktól teljesen elrugaszkodott vadbaromsággal. Mikor egyeztetett utoljára vállalkozókkal a kamara? Miért nem jutott eszébe, és lobbizott a teljes bezárás helyett a létszámkorlátozásért? Vagy ha mindenképpen be kellett zárni az ágazatot, akkor miért nem lobbizik a kamara egy életszerű segítségnyújtásért?
A NAV pillanatokon belül meg tudná mondani a TÉAOR számok alapján, hogy mely’ vállalkozók jogosultak támogatásra és melyek nem. Pontosan tudják, hogy tavaly ezeknek a szépségipari szakembereknek mennyi volt a bevétele, és ezt átlagolva már tudni is lehetne, hogy kinek mennyi támogatás járna. Nem nagy ördöngösség.
Orbán Viktor miniszterelnök egy ma reggeli Facebook-videójában arról beszélt, hogy újraindítja a gazdaságot. Egyre több ágazat vállalkozói kíváncsi a hogyanra. Kezdetben a vendéglátósok hallatták a hangjukat, aztán csatlakoztak a konditermek üzemeltetői, a ruha kereskedők és a szépségipari vállalkozók.
Ezek azok az emberek, akik éveken, sokan évtizedeken át befizettek a közösbe most, hogy onnan kapniuk kellene, csak kínkeservesen csordogál egy-két forint.
Ami van, az a hitel. Maximum 10 millió forint, kamattámogatással.
Ez már csak annak fényében is vicces, hogy éppen az az Orbán-kormány akarja eladósítani a magyar vállalkozásokat, amelyik sok évig azt harsogta, hogy bezzeg a Gyurcsány eladósította az országot.
Azt pedig sorolni sem állok most neki, hogy a magyar emberek megélhetésének megsegítése helyett, a veszélyhelyzet alatt mennyi milliárd is folyt el látványberuházásokra. Úri hobbikra.
Közben meg azt mondja nekem az egyik ismerősöm, aki kint dolgozik, pontosabban csak dolgozna - mert az ottani korlátozások miatt ők sem nyithatnak most ki - Ausztriában szakácsként, hogy az éttermük korábbi bevételeiből kalkulálva az osztrák állam még borravalót is utalt nekik legutóbb.
Ja, hogy ezt így is lehet?!
